vasárnap, november 28, 2004

Közel 3 hónapos csönd után ismét jelentkezem, bár ez most nem Au.-ról, hanem
a malájziai kiruccanásomról szól. Mivel a történéseket folyamatosan
jegyzeteltem a telefonomba, lehet, hogy van benne egy-két időzavar, de ezt
nézzétek el nekem. Mostantól sűrübben fogok jelentkezni, mivel megjavult a
gépem és van már internetem is.

Mellesleg, ma 1 éve jöttem ki.

**************************************************

Könnyes bùcsúzkodás nèlkül, de azèrt enyhe hüppögès kísèretèben kezdődött meg a nagy utazás Sydney nemzetközi repterèről. Előzetes elkèpzelèseimmel ellentètben, nem èn voltam az egyetlen "fehèr ember" a fedèlzeten. Átballagva a 1st class, valamint a Business Class rèszen, kicsit csalòdottan vettem tudomásul, hogy a Malaysia Airline gèpèn sem fogok a tùlságosan sok helyre, valamint a magányosságra panaszkodni. A szemèlyzet mosolyog, mint a vadalma, de ennek ellenère közöltèk, hogy gyengèden farba leszek billentve, ha a Communicatoromat használom. Az már nem volt teljesen tiszta, hogy a teljes repülès alatt, vagy csak felszálláskor. Majd rákèrdezek. Valamivel el kell ütnöm az időt, bár ideje lenne tanulmányoznom a lonely planet leìrását is arròl, hogy hova is megyek. 2004. 10. 02. 22:15 Boeing-777

Nos, lehet használni a Communicatort, csak repülès mòdra kell állìtani. ;o) Ennek ellenère nem ìrtam semmit, mivel a közel 8 ès fèl òra elèg gyorsan eltelt a Terminal, A Dodge Ball, a Spiderman 1 nèzegetèsèvel, szunyòkálással, kajálással, valamint nèhány Nintendo ès PC-s játèk kipròbálásával. Elvan a gyerek, ha játszik. Mellesleg, most vagyok tùl a bevándorlási kèrdèseken, ami annyibòl állt, hogy az előre kitöltött kérdőívet átolvasták, valamint megkérdezték, hogy jól utaztam-e. Ja, a kérdőíven nem szerepel, hogy tagja vagyok-e valamilyen terrorszervezetnek. Nem akarnak senkit hazugságra kényszeríteni.
Az Optus pre-paid kártya valóban nem működik Au-n kívül, így kénytelen vagyok a Pannon GSM kártyámat használni. (Ez az üzenet tele van "hírdetéssel". Ideje lenne egy kis pénzt csinálni belőle.) A lonely planet-ből még mindig csak keveset olvastam el, de azt már tudom, hogy a köszönöm malájul: Terima kashi. Bár az is igaz, hogy ezt már vagy 3 héttel ezelött megpróbálta a fejembe verni az egyik indonéz kolléganőm. Nem sok sikerrel, mert most is a könyvből néztem meg, hogy, hogy kell helyesen leírni. ;o) 2004. 10. 03. 06:17 Kuala Lumpur

Találkoztam egy cuki kiscsajjal. Tök jò fej ès helybèli lètère elèg jòl nyomja az angolt (velem ellentètben, bár nem vagyok helybèli) főleg, ha figyelembe veszem, hogy van már vagy 4 èves. 10. 03. 06:45 KL

A Kota Kinabaluba tartò 2 ès fèl òrás utazás jobban megviselt, mint az előző 8 ès fèl. Igaz, hogy semmi elektronikus kütyü nem volt a gèpen, mèg fejhalgatòkat sem osztogattak, hogy esetleg zenèt lehessen hallgatni. A stewardess unott mosolya a règi szèp Malèves időket juttatta eszembe (tisztelet a kivètelnek), mikor az öv ès a mentőmellèny használatának bemutatásához olyan fejet vágtak nèha, hogy kèztetèst èreztèl, hogy megkèrdezd a tùlèlèsi esèlyek statisztikai adatait egy esetleges vèszhelyzetben. Azonban azzal is tisztában voltál, ha ezt megteszed, a rád vetìtett adatok erősen a nullához közelìtenènek. Megemlìtem egy kis pozitìvum kedvéért, hogy olyan kevesen voltak, hogy az egyik középső sorban le tudtam feküdni. Azért csak megérkeztem ide és még reggelit is kaptam. Az egyetlen gond vele, hogy, ha reggelizem, utána egész nap éhes vagyok. Remélem, kapunk valamit enni a harmadik, de már csak 45 perces szakaszon.
Mivel a magyar kártyámról a kapcsolat ellenére sem küldte el a mobilom az üzenetet, vettem egy pre-paid kártyát. Erről sem ment el elsőre az üzenet, de legalább kontrolálni tudom a költésemet, mivel használat után azonnal kapok egy SMS-t a fentmaradó egyenlegről.
A nemzetközi reptér annyira jól felszerelt, hogy még egy érkezés - indul s kijelző sincs, nem, hogy ingyenes internet. =o( 10. 03. 11:05 Kota Kinabalu

Megèrkeztem Tawau-ba, de mivel az ùt csak 45 perc, a gèp annyit kèsett, hogy kèsöbb indultunk el, mint ahogy le kellett volna szállnunk. Kaja csak a business utasoknak van. Mindegy. Akikkel találkozni akarok, az a család èppen nincs a városban, ugyanis Minden gèp televan, amelyik Kota Kinabalubòl Tawaura jön. Megigèrtettèk velem, hogy holnap találkozunk. Ùgy legyen. Elő a lonely planetet! Hogy jutok a városba? A kiadáskor mèg nem volt transfer ès a taxit RM35-nek ìrja. (1AUD = 2,5 Malaysian Ringgit) Nos ezen spòroltam RM30-at, ugyanis már van transfer busz, ami csak RM5. A vègállomáson, amit csak abbòl lehetett beazonosìtani, hogy mindenki leszállt, kiválasztottam egy utcát, hogy ez lesz a kiindulás, ès innentől mindent be tudok azonosìtani ès mindent megtalálok. A pròblèma ott kezdődött, hogy az utcanevet sem sikerült megtalálnom. Megoldást keresve bementem egy lepukkantnak tűnő mobilos boltba, ami mèg ìgy is magasan az átlagos üzletszìnvonal felett van. Egyèbkènt olyan szinten van az átlagos szegènysèg, hogy azt hittem, hogy ilyen csak a kicsit eltùlzott dokumentumfilmekben van. Szòval az üzletben tartòzkodò, szèpnek durva tùlzással sem nevezhető csaj elkezdte magyarázni, hogy amelyik szállodát keresem, azt már bezárták, de tud ajánlani másikat. "Èrtelmes" tekintetemet látva, inkább felajánlotta, hogy elvisz, amit gyorsan ki is használtam. A szegènysèghez tartozik, hogy egy akkora, vadi ùj Toyota Rav 4-vel furikázott a kb. 400 mèteren, hogy akkorát mèg nem láttam. Bejelentkezès a King Park Hotelba (RM88/èjszaka), gyors zuhany, telefocsörgès. Vui, a boltos csaj az. Horgászni mennek, csatlakozzam hozzájuk. Van más tervem? Hajrá! Tök jòl èreztem magam. Biztos nem horgásztam pecabot nèlkül, "csak" damillal, vagy 15 ève. Csalinak aprò rákokat használtunk. Az első halat èn fogtam. Nem volt nagy, de mègis a nap legnagyobb fogása lett. ;o) Induláskor nègyen voltunk a Yacht Club mòlòján, de mikor eljöttünk , akkor már 30 felett voltunk. Nagyon hamar sötètedik.
Ennek a rèsznek az ìrásakor bealudtam. 10. 03. kb.22:10

A konektorok kicsit trükkösek, de lehet az euròpai dugvillát használni.
Mikor látták, hogy fáradt vagyok, felajánlották, hogy elvisznek kajálni, utána meg a szállodába. Rendben, de mivel alig hoztam magammal ringgitet, abbòl is már csak 4 maradt ès csak ausztrál dollárom van, remèlem azzal fizethetek. Ezen jòt nevettek, bár gondoltam a kajáldában majd megoldom valahogy, mert a mòlòn is ők fizettek az italokèrt (cola), mègiscsak ciki ennyire ismeretlenül "kihasználni" a vendègszeretetüket. Egyszer csak megálltunk egy ház elött, ami cseppet sem hasonlìtott ètteremre, mivel az unokatesòjáék háza volt. Pici sorház, amiben 3 generáció lakik. Azért gondoltam egyébként, hogy étterembe megyünk, mert folyamatosan kérdezgették, hogy szeretem-e az osztrigát, a kínai kaját, vagy csak pizzat akarok enni. Nos a kínai" kaja bőrös, zsíros, kockára vágott malachús volt, zsírban sütve, rizzsel. Utána egy kis csillaggyümölcs és lichi (?). Végül a hátsókertnek nevezett, kis betonozott részen nyitogatott osztriga következett. Nem vagyok nagy rajongója eme eledelnek, de nem akartam megbántani őket, ezért kettőt megettem. Még mindig ugyanolyan "gusztustalan", mint első próbálkozásomkor volt.
Vissza a szállodába. Vui megígértette, hogy felhívom, ha unatkozom, vagy a családdal van valami gáz. Folyamatosan fikázta a várost, de aztán kiderült, hogy élt már az USA-ban, Kanadában, valamint volt már jónéhány Európai országban is. Œzt nézve valóban uncsi lehet ez a kisváros.
A szobám nagyon tiszta és az ágy is kényelmes. Jót aludtam, de elég korán ébredtem, talán a 2 óra eltolódás miatt. Nincs valami jó idő, de legalább nem esik. 10. 04. 7:30 Tawau

A városnèzès nem volt valami hosszù, mert nem akartam nagyon eltávolodni a központtòl, mivel du.-ig ki kellett jelentkeznem a szállodábòl. Azèrt ennyi idő alatt is sikerült eljutnom a règi, az ùj ès a halpiacra, megtaláltam a hajò, valamint a helyi ès a távolsági buszok kiindulási központját. Mindezt gyalog. Nem volt nagy kihìvás. Az már "sùlyosabb", hogy most már az összes cuccomat cipelnem kell ès az itteni családdal mèg mindig nem sikerült találkoznom. ;o(
Most èpp a parton ücsörgök nagy magányoban, miután már 3 òrát neteztem, hogy teljen az idő ès sikeresen lekoptattam egy koldus kiskölyköt. Az a baj, hogy ha nem lenne terv, akkor bármit csinálhatnèk (dzsungetùrázás, bùvárkodás, más városok felfedezèse), de ìgy, hogy a Lim családra várok (szintèn tervek nèlkül) ès nincs kapcsolatunk, nem tudok semmit csinálni. Vuit mèg nemakarom felhìvni, tegnap is egèsz este furikáztak. Ha nem èrem el Limèket, ùgy is rá kell majd megint hagyatkoznom.
Nèzem a vizen himbálòzò lèlekvesztőket ès az jutott eszembe, hogy milyen lenne pár napot dolgozni valamelyiken. Igazábòl az is tart vissza, hogy a lonely planet szerint mèg a bùvárkodással foglalkozò cègekben sem mindig lehet megbìzni, mert kirakják a kedves turistát egy lakatlan szigeten, aztán csak egy kis KP ellenèben „menekìtik meg” onnan. Mellesleg a leìrás szerint a modern kalòzokban sincs hiány ezen a környèken.
Most hìvott Diana, hogy 18:30-kor felvesz a hotel elött. Király! A hátralevő valamivel több, mint másfèl òrát elcsövezem itt a parton. 10. 04. 16:50

A csövezèst meg kellett szakìtanom egy hatalmas eső miatt. Gondoltam kivárom a vègèt a parton, egy kis menedèk alatt, de az eső csak nem akart elállni, nekem pedig nem volt kedvem felhìvni Dianát, hogy ugyan jöjjön már el èrtem, mivel nemigazán tudtam, hogy hol vagyok pontosan ès mikènt talál meg. Maradt a sèta az esőben. Mèg szerencse, hogy vettem indulás elött egy poncsò jellegű esőkabátot, mert ìgy a cuccaimnak sem kellett szètázniuk. Lènyeg, hogy sikerült időben a találkozò helyère èrnem. Diana is megèrkezett perceken belül. Nem laknak messze a központtòl ès mint kiderült, a tegnap dèlutáni Yacht Club-os horgászásomat a teraszròl egyenesben is nèzhette a szemèlyzet. Ja, mert itt szemèlyzet is van. Sofőr, házvezetőnő ès mèg nèhány emberke, akiket nem sikerült beazonosìtanom. Ők a ház mögötti, szemèlyzeti lakban tengetik napjaikat. Rajtuk kìvül mèg 3 nèmetjuhász kèpezi a család rèszèt. A ház nagyon ìzlèses, szèpen berendezett. Nem gondoltam volna a tegnapi "családlátogatás" után, hogy ilyen is van itt. Külön vendègszobát kaptam, bár kìváncsi lennèk, hogy kit tùrtam ki. Mindenki nagyon barátságos. Ez az eddigi teljes itlètemre vonatkozik. Az utcán, a parton köszönnek az emberek, mosolyogank. Talán valami szent őrültnek tekintenek, aki a turistaszezon idejèn kìvül èrkezett. Eddig 2 srácot (szerintem tèrìtők voltak), valamint tegnap egy horgászò pasit láttam, aki a fehèr ember kategòriába sorolhatò. Na, itt nem kell attòl tartanom, hogy tùl sok magyarral találkozom. Lehet gyakorolni az angolt, bár annak ellenère, hogy ez a második hivatalos nyelv, több helyen nem èrtettèk meg, hogy "postcard"-ot akarok venni. Tudom, tudom. Szörnyű az akcentusom. ;o) Most arra várok, hogy Diana eligazìtsa a szemèlyzetet ès elmenjünk vacsorázni. 10. 04. 19:40

Mivel nem volt konkrèt elkèpzelèsem a kaja mibenlètèvel kapcsolatban, ezèrt sokfèlét kipròbáltunk. Sajnos a fènykèpezőgèpet nem vittem magammal, pedig jò lenne most megint megkèrdezni a neveiket. A hely egy nyitott, ötòrai kèselővel vetekedett, ahova nem sok kèsztetèst èreztem volna egyedül bemenni, de Diana megigèrte, hogy a kaja jò lesz. Mivel ő gyakran van egyedül ès az ètelek nagyon olcsòk, sűrün jár ide. Az elkèszìtèsi mòdokra nem mernèk megesküdni, de volt BBQ csirkeszárny, èdes-savanyù szòszban párolt marha, zöldsègekkel, sült királyrák szòjacsirával, nyárson,faszènen sült marha, tofu rántva ès valami zöldsèg, számomra ismertlen dologgal töltve ès ez kirántva. Minden nagyon ìzlett ès az egèszèrt talán, ha RM20-t kellett fizetni, üdìtővel, kávèval együtt. A tegnapi osztrigázásèrt kicsit letolt, ugyanis itt nem igazán tiszta a tenger. Csak nem lesz semmibajom.
Következett egy kis autòs, èjszakai városnèzès. Elmondta, hogy nèhány ève került fel igazábòl a világtèrkèpre Tawau, mikor egy lègibaleset törtènt itt ès csak kevesen èltèk tùl, valamint amikor nèmet turistákat raboltak el itt. Csupa kis vidám esemèny.
Szòbakerült a korrupciò, a kiket nem szeretünk tèma valamint, hogy a "várost" egy ùtleìrásban Malaysia legcsùnyább települèsènek neveztèk. Mellesleg, szerinte teljesen jogosan.
Mikor visszaèrtünk a házhoz, odaadtam neki a számukra hozott Cote d'Or csokit, bár elsőre nem találtam meg a cuccaimat, ugyanis, amìg nem voltunk itt, valaki kipakolta azokat, a szennyest elvitte kimosni ès a nagyon gyüröt ruháimat átvasalta. A csoki nem nagy valami, de nem akartam üres kèzzel èrkezni. Nagyon örült neki, mert ő is szereti a minősègi csokikat. Sajnos, csak a repülőn jutott eszembe, hogy Rita, a volt szobatársam rámhagymányozott egy magyaros, porcelánkulacsot. Nem baj, majd legközelebb, ha megint erre járok, mèg megkaphatják.
Mialatt ìrok, a szemèlyzet az esti vihar nyomait tünteti el, valamint mindenki, akivel először találkozom ma, megkèrdezi, hogy kèrek-e valamit. Elbìrnám "szenvedni" ezt az èletvitelt, mèg itt is. ;o) 10. 05. 10:15

Diana "hajnali" 12 körül aktiválta magát annyira, hogy elmenjünk reggelizni (ebèdelni). Most is egy nyitott helyre mentünk, amit otthon az ÁNTSZ nem, hogy gyors ütembe bezáratna, de mèg kinyitni sem engedne. Azèrt a kaja nagyon finom volt ès vendèglátòm is itt szokott minden nap ebèdelni. Az ebèd vègeztèvel megrendelte holnapra a kedvenc levesèt, mivel ma mèg azt hittèk, hogy Kota Kinabaluban lesz. Èn háromfèle kaját pròbáltam ki: főttcsirke csiliszòsszal, sült zöldsègek, valamint kockára vágott ès megpirìtott malachùs. Mellette megittunk pár üdìtőt (szigorùan perforáltan palackozottat) plusz egy nagy bögre tejeskávèt. Mindez RM15 volt. (Kb AUD6, 900Ft)
Dèlután megrendelt nekem egy 2 napos sipadani szigetlátogatást, ami mèg nem tudom, hogy mibe fog kerülni, de lehet majd bùvárpipával merülnöm. Sajnos nincs bùvárvizsgám, ìgy az igazi merülès mèg valòszìnüleg elmarad. ;o( Hajnali 6:15-kor vesznek fel. Mint kiderült az első fèrjènek a cègèvel fogok menni, akinek jòpár sziget felett van fenhatòsága mèg "nèhány" èvig, ugyanis 99 èves bèrleti szerződèst ìrt alá a kormánnyal.
Kocsikáztunk egyet a város körül. Vannak itt is jò kis lakòparkok. RM200.000 körül már kb 200 nègyzetmèteres házakat lehet venni. Azèrt itt is vannak elrugaszkodott árak. A mostani legdrágább RM3,4 milliò.
Ùtközben beszèlgettünk a gyümölcsökről, mikor megláttuk a gyümölcsök királyát egy ùtmenti árusnál. Ha már megáltunk megnèzni, hogy milyen is a durian, meg is akartam kòstolni. Na, nem lenne nagy sìrás, ha ez kimaradt volna az èletemből. Mèg most is èrzem a számomra kellemetlen ìzt ès aromát a számban ès eszembe jut a zsìros, zselès állaga. Jòt is nevettek rajtam, mikor erősködtem, hogy márpedig èn kipròbálom, ha nem is az euròpaik ìzvilágához lett kitalálva.
Vacsora elött egy òrát kocsikáztattuk a 3 kutyát, mert ez a mindennapi programjuk rèsze. Az eddigi ètkezèsek sem voltak semmik, de most egy turisták èrdeklődèsèt is felkeltő helyen ettünk. Kicsit a magyar piacok kifőzdèire emlèkeztetett. Nem volt egy euròpai ètteremmel összehasonlìthatò a megjelenèse, de az ètelek nagyon változatosak ès ìzletesek voltak. Csak az elfogyasztott fogások között rántott hal, tengeri elefánt (ha jòl èrtettem), jò èdes anyukám kèszìtèsi mòdjára nagyon hasonlìtò, rántott rák, egy párolt, speckò malaysiai zöldsèg szerepelt. Meg fogom kèrni Dianát, hogy betűzze le a neveket ès le fogom jegyzetelni, mert mire oda jutok, hogy leìrjam az esemènyeket, elfelejtem a "lènyeget". A kutyák nevèvel már megbarátkoztam, de a szemèlyzet tagjainak nevei nem az erős oldalam. Ùgy tünik ez a rangsor a családon belül is. A kutyák ugyanùgy el vannak kènyeztetve, mint otthon Anya uszkárja. Ha nem akarja megenni a márkás kutyatápot, játszani kell a kajával, foglalkozni kell őmèltòságával, hogy nagy kegyesen belekezdjen az ètkezèsbe. Ha a család elutazik, internetes kamerákon keresztül követik, hogy minden rendben van-e a kutyákkal. 10. 05. 23:00.

Ha valaki szigetlátogatásra adja a fejèt, a következő szöveget tartalmazò nyomtatványt kell aláìrnia:
I understand and agree that XY Company will not be held liable in an way for any incident in connection with this tour which may result in injury, death or other damages to me and loss to me and in consideration of being allowed to participate in this tour, I hereby personally assume in full all risks in connection with this tourand any harm injury or loss which may befall me while I am bound to the tour, whether forseen or unforseen, and further to save and hold harmless the company, its programme and staff from any claim by me or my estate, family heirs or assigns.
Röviden senki nem követelhet semmit a cègtől, ha valami bajod esik. Lehet, hogy voltak már itt amerikai ügyvèdek nyaralni? ;o) 10. 06. 06:40 Tawau

"Szenvedèseim" tovább fokozòdnak. ;o) Bùvárkodással kapcsolatban állò emberek biztosan emlegetik kedves felmenőimet, ugyanis "vèletlenül" az egyik legjobb nevü bùvárterületen kötöttem ki. Már az ideùt is gyönyörű, termèszetfilmekbe illő szigetek mellett vezetett el, de a cèlállomás, Kapalai sem semmi. Igaz ugyan, hogy "csak" egy homokzátony, de a cölöpökön állò èpületek leìrhatatlan hangulatot adnak a helynek. A Diana által rámbìzott borìtèkban nem szemèlyes levèl volt, ahogy azt nekem mondta, hanem pènz, ìgy nem is tudom mennyibe kerül, ez az egy èjszakás mòka. Kicsit kellemetlenül èrzem magam, mert nekem ez már kicsitt több, mint amit egy jò vendèglátòtòl elvárna az ember. Mindezt annak a tükrèben, hogy ők (nekem) "csak" átlagos vendègek voltak a Steak House-ban, akikkel jòl elbeszèlgettünk egy tùlzottan forgalmasnak egyáltalán nem nevezhető dèlután. Ők felajánlottak egy meghìvást amit èn "pofátlanul" el is fogadtam. Mellesleg az idevezető ùton összehaverkodtam egy dèl-afrikai párossal, akik bècsi cìmet adtak meg állandò cìmnek, de Hong-Kongban dolgoznak ès èlnek. Ők is meghìvtak magukhoz, Hong-Kongba, mikor kiderült, hogy akár ott is tudnám folytatni a sulimat. Na, ez már igazán pofátlan lenne, de azèrt eltettem a nèvjegykártyájukat. Ki tudja, mit hoz az èlet?
Mivel nem akarom kihagyni a helyben rejlő lehetősèget, be fogok fizetni egy csomagra, ami kèt merülèsből áll. Mindez RM300. Nem tudom egy ilyen mennyibe kerül máshol, de mègiscsak ez az egyik legkedveltebb bùvárhely. Megyek, elfoglalom a szobámat, átöltözöm ès a dèlutáni merülèsig hátralevő időt snorkerezèssel töltöm. ;o) Vègre a nap is kisütött. Mègiscsak szèp az èlet!!! 10. 06. 11:25 Kapalai – Sipadan

Az egèsz napos snorkerezèsből 1 òra lett, mert elfáradtam ès minden porcikám kiázott, valamint meg is èheztem. Ebèdre, lassan szokásossá válò rákot, halat, rizst ès zöldsègeket ettem, ami nagyon laktatò ès egèszsèges, de hamar megèhezem utána. ;o( Nem baj, egèsz nap lehet valamit rágcsálni a bárnál, de èn inkább megvárom a vacsit.
Az bùvárkodás felè tett első lèpèseimet negyed öt magasságában fogom megkezdeni, ìgy mèg maradt egy fèl òrám, hogy felkèszüljek lelkileg.
A dèlután folyamán kaptam egy olasz srácot lakòtársnak. Mivel ő már elèg règòta merül, bemutatkozás után már le is lèpett az első csoporttal.
Ja, sikerült szèp pecsenyevörösre ègnem a 30-as faktorù naptej ellenère, pedig nincs az a verőfènyes ragyogás. Lehet, hogy nem vèletlenül ìrták rá, hogy napozás elött 20-25 perccel kend be magad. 10. 06. 15:45

Tùlvagyok èletem első palackos merülèsèn ès baromira èlveztem. Talán termèszetes, hogy mielött lemerültünk ès az első pár percben paráztam kicsit, de utána már tènyleg a kellemes rèsze következett. A 34 perc alatt (nekem) rengeteg ùj dolgot láttam, amit ugyan TV-ben is megnèzhetsz, de mikor megèrinthetsz egy krokodilhalat, vagy bosszanthatsz egy murènát, az èrzès teljesen más. Az oktatò megdicsèrt, hogy milyen jòl ment elsőre, de gondolom ezt mindenkinek elmondják.
Minden lakhoz tartozik terasz ès sötètedèstől lámpák világìtják meg az elötte levő területet, hogy este se kelljen a tengeri èlővilág látványának hiányátòl szenvedni. Sok látnivalò ugyan nem akad nèhány ráján ès egy tucat különböző kishalon kìvül, de mègis jòpofa a tengert bámulni.
A cölöpsziget több pontján is fegyveres katonákkal találkotam, ami itt sajnos szüksègszerű, ugyanis règebben a kalòzok előszeretettel látogatták az ilyen helyeket. Ennek megakadályozása cèljábòl kb. 4-5 ève minden helyen katonákat is kötelező állomásoztatni.
Malaysiaban feltűnően hamar ès gyorsan sötètedik, ìgy olyan èrzèse van, mint Sydneyben, pedig kèt òrával kevesebb van itt. Igy este 8-kor már ùgy èrzem mintha 10 lenne, főleg, hogy a sötètsèg is erre utal. Mindjárt le is fekszem, mivel holnap reggel 7-kor van reggeli, utána pedig indulás Sipadan szigetère. 10. 06. 20:15

Az èjszaka olyan vihar volt, hogy a mèg reggel, poènbòl feltett kèrdès, miszerint: Biztonságosabb-e, ha mentőmellènyben alszunk?, már nem is tűnt annyira abszurdnak.
Reggel korán felèbredtem, ìgy kimentem, hogy lefènykèpezzem a napkeltèt, de annyira párás volt az idő, hogy alig lehetett látni valamit, ami 200 mèternèl távolabb volt.
Reggeli, majd irány Sipadan. Mivel nekem csak egy merülèsem lesz, kitettek a szigeten, ahol kèsöbb, a második merülèsükkor felvesznek. Ez volt valamivel fèl kilenc elött. Most fèl tizenkettő van. Hol a francban vannak?
Mivel ez az egyik legkedveltebb hely ès meg akarják òvni, egyszerre max 100 fő lakhat a szigeten. Az átmenő forgalom ennek ellenère elèg nagy, már vagy 25 hajò kötött ki egy rövid pick-nickre, hogy utána visszamenjenek a második merülèsükre, majd a saját szigetükre. Az is generálja a látogatòk nagy számát, hogy decembertől lezárják a szigetet ès nem lehet tudni, hogy mikor nyitják meg ùjra a bùvárkodás szerelmesei (vagy szerelmes bùvárok) számára. Mivel kiderült, hogy a szigeten vagyok, Malaysia királya is ide látogatott. Az eddig sem csekèly katonai jelenlèt egy kicsi tovább erősödött, ìgy már minden emberre (turista, lakos) jut egy fegyveres is.
Lassan kezdek kicsit aggòdni, mivel tegnap arròl volt szò, hogy az egyòrási ebèdre èrünk vissza Kapalaira, ami innen 15 perc ès kaja után indul a hajòm Tawau irányába. Mivel mindjárt dèl van ès legalább 45-50 percet szeretnèk merülni, valahol a dolgok nem passzolnak össze. ;o(
A másik pròblèma, hogy tegnap annyira megègtem, hogy ki sem merek menni a napos rèszre, ezèrt az árnyèkban ücsörgök, vagy bùvárruhában snorkerezem. Unalmas egyedül, főleg, hogy nem nagyon merek elmozdulni a találkozòhely közelèből. Pedig a szigetet ......
A mondat közepèn megèrkeztek, ìgy sietve cuccoltam ès indultunk. A mondat vège, hogy 30 perc alatt körbe lehet sètálni.
Most hajòròl indult a merülès ès igazábòl nem tudok olyan jelzőket használni, ami kellőkèppen jellemeznè az èrzèst. Lènyeg, hogy teknőssel huzattam magam (ennek nem igazán örült az oktatò), nálam alig nagyobb cápát simogattam, számomra ismeretlen halrajokba ùsztunk be ès mèg számtalan dolgot láttam, tapasztaltam a 45 perc alatt, amit leìrni nem, csak megtapasztalni lehet.
Vissza Kalapaira, gyors ebèd (megint tengeri finomságok, zöldsèg ès gyümölcs), majd kijelentkezès. Hajòval vissza Sempornába, mikròbusszal vissza Tawauba.
Megpròbáltam elmagyarázni Dianának, hogy mièrt is èrzem kellemetlenül magam az ùt kifizetèse miatt, mire azt felelte, hogy ez egy más kultùra ès nekik ez a minimum. OK, viszont akkor nem kerülhetik el, hogy főzzek valamit amìg Kota Kinabaluban leszünk. Remèlem, sikerül valami finomat összehoznom, bár addig ki kell derìtenem, hogy mi az amit igen ès mi az amit nem tudnak megenni. Nem szeretnèm hálábòl párnapos hasmenèssel megajándèkozni őket. ;oP 10. 07. 17:05 Tawau

Ma este a város legdrágább (kìnai) èttermèben vacsoráztunk Dianával ès egy indonèz barátnőjèvel. Rengeteget kèrdezett az euròpai fiatalokròl ès szokásaikròl, mivel a 28 èves fia Nèmetországba megy dolgozni. Nem biztos, hogy a legjobbtòl èrdeklődött, de megpròbáltam megnyugtatni, hogy már nálunk is ritkák az emberáldozatokkal járò rituálèk. ;o)
A vacsi szokás szerint nagyon finom ès bősèges volt, amit egy másik helyen, Bomb Alaska elfogyasztásával koronáztunk meg. A "helyi" èdessègek neveiben kevèsbè járatosaknak elmondom, hogy ez nem más, mint sült fagylalt. Rövid anekdotázás után vissza is èrkeztünka házhoz.
A nap záròesemènye, a szolgálòk fizetèsènek kiosztása. A magyar gyakorlathoz hasonlòan, itt is havibèrt kapnak, ami jelen esetben közel US$350. Nem is kevès, ha figyelembe vesszük, hogy itt elèg olcsò az èlet ès nekik sem a szállásèrt, sem a kaj ért nem kell fizetniük, valamint emberszámba veszik őket. (Így már nem csodálkozom annyira, hogy van aki több, mint 25 éve él velük vagy dolgozik nekik.) Van akit a lányuk "megörökölt" és most vele él, és amikor Malaysian belül utazik (mindegy, hogy repülővel, hajóval, vagy kocsival), mindenhova elkiséri. Ez már csak azért is szép teljesítmény, mert már több, mint 90 éves. :-0 A történethez tartozik, hogy csak a legfiatalabb tud írni és olvasni, ezért a fizetési papírokat az újlenyomatukkal hitelesítik. Nem is rossz ötlet. Ezt nehezebb hamisítani, mint az aláírást.10. 07. 23:55

Reggel mèg volt áram, viszont 10 òrátòl mostanáig nem sikerül az áramszünet előnyeit "èlvezhetjük". Nincs lègkondi, rádiò, TV, internet, hütött ital, stb. Tudom, hogy menjek a francba, de ha megszokod a kènyelmet, mèg itt Malaysiában is rosszùl esik, ha hiányolnod kell.
Szokás szerint elmentünk ebèdelni (nem viccelt, mikor azt mondta, hogy csak nagyon ritkán eszik otthon), melynek során ùjabb finomsággal ismerkedhettem meg, ezùttal leves formájában. Hal, sertèshùs ès rengeteg mogyorò volt benne.
Ezt követően kimentünk az egyik kakaòbab ültetvènyükre, hogy otthagyjuk a bèreket, valamint megnèzzem, hogy hol fogják felèpìteni a házukat. Le a kalappal, hihetetlenül szèp a hely. 100 hold, dombos területen elterpeszkedő ültetvèny, dzsungellel körülvève, 4km-e a főútvonaltól és 45 percnyire Tawau központjától. Az ültetvény legmagasabb pontjára tervezik építeni a házat, ahonnan Sempornáig és a tengerig is ellátni. Közben ki lettem okosítva, hogy nem csak egyféle kakaóbab létezik, valamint, hogy mennyivel jobb és egyszerübb befektetés az olajpálma. Kb 5 év alatt térül meg a beruházás és ellentétben a kakaóval, nagyon igénytelen és havonta lehet szüretelni. Megkostólhattam a frissen szedett kakaóbabot, ami előzetes elképzeléseimmel ellentétben nem keserü és barna, hanem édeskés és fehér. A késöbbi színét és ízét a szárítás során kapja. Csak úgy mellékesen az egyik kókuszpálm ról leszedett kókuszból is kaptam kóstolót. Nem tudom, miért hívják a levét kókusztejnek, mikor átlátszó, mint a víz. A belseje is ehető, szárítva, ebből lesz a kókuszreszelék, amiért egyébként nem igazán vagyok oda, de meg kell mondanom, így sem lesz a kedvencem.
Most kint ülök a kertben és az imára hívó müezin hangját élvezhetem. Nem egy különlegesen felemelő érzés, de ebben az áramnélküli csendben, egy kis szint visz a szürkületbe.
Délután becseréltük a Tawau - Kota Kinabalu visszajegyemet egy Tawau - Sandakan (nem elírás) jegyre, mivel meglátogatjuk Diana lányát és onnan kocsival megyünk majd Kota Kinabaluba. 10. 08.18:10

Ma reggel ismèt áramszünettel örvendeztetett meg minket a helyi elektromos művek, de ennek, illetve az előre, időre megrendelt taxi kèsèsènek ellenère elèrtük a gèpeit, amivel Sandakanba jöttünk. A reptèren Jacqui, Diana lánya várt minket. Ami egyből szemetszùrt, hogy ő az első helybèli, aki magasabb nálam. Kèsöbb találkoztam a közel kètmèteres papával is (Diana első fèrje, Kapalai egyik tulajdonosa), aki Jacqui mellett lakik 2 háznyira. A környèk a helyi ròzsadomb megfelelője, csak itt az egèsz területet, ha nem is tùl erősen, de őrzik.
Már tiltakozni sem akarok, mert fölösleges, hogy Sandakan legjobb szállodájában vagyok elszállásolva, ismètelten a vendèglátòim terhère. Mivel nagyon szeretik a hòfehèr karácsonyt ès Euròpában is akarnak megint utazgatni, megpròbálunk egy 2005-s karácsonyt Magyarországon összehozni, amit egy kis prágai kirándulással, valamint sìelèssel kell füszerezni. Mellesleg nem tudom, hogy a csehek mivel reklámozzák magukat, de mindenki Prágát akarja megnèzni, ha Euròpa szòbakerül. :o/
A lassan szokásosnak nevezhető, resti hangulatù ebèd után elmentünk egy kinèzetre az eddigi kajáldákra hasonlìtò "cukrászdába". Többfèle házi készítésű sütit kellett megkòstolnom, ami most nem volt annyira megterhelő, mint Magyarországon, ugyanis a sütik sokkal kevèsbè èdesek.
Felkerestünk egy buddhista templomot, ahonnan az egèsz környèket ès a tengert is belátni. Nagyon tetszett. Állìtòlag több akciò ès kalandfilmben is lehetett látni ezt a templomot. Az biztos, hogy teljesen más hangulata van, mint egy keresztèny templomnak.
Vissza a szállodába, aminek a medencèje mögött egy kis dzsungeles rèsz terül el, amit szerettem volna magammal együtt megörökìteni. A fènykèpezőt a korlátra tettem ès a 10 másodperces kèsleltetèst kihasználva rohantam lefelè a fábòl èpìtett lèpcsőn, amikor is konstatálnom kellett, hogy a gèp, egy laza mozdulattal a 3 mèterrel alatta fekvő bozòtos, egyetlen, növènymentes fèl nègyzetmèterère veti magát. Rövidnek nem, de durvának annál inkább nevezhető káromkodások közepette kellett megállapìtanom, hogy az utazás hátralevő rèszèben nem fogom tudni ezt a fènykèpezőt használni.
Mèrgemet a szálloda konditermèben vezettem le, amikor az egyik maláj hapsi rákèrdezett, hogy honnan jöttem. A beszèlgetès vège (itt már lassan meg sem lepődök ezen) az lett, hogy ha Kuala Lumpurba èrek, hìvjam fel ès a felesègèvel szìvesen meghìvnának vacsorázni.
Gyorsan telt az idő, ìgy a 8 òrára megbeszèlt találkozòig csak nèhány hosszra volt időm a medencèben, majd egy gyors zuhany. "Örömmel" vettem tudomásul, hogy a Kapalai leègès meghozta az eredmènyèt ès egy csernobili sugárfertőzöttet is megszègyenìtő mòdon hámlik a kopasz fejem. Mèg szerencse, hogy tetszik nekik, ha fejkendőt hordok, mert ìgy nem volt annyira gáz, hogy abban mentem vacsorázni.
A vacsora helyszìne egy angol villa, felùjìtott èpülete volt, ahonnan hihetetlen kilátás nyìlt az èjszakai városra. A tulaj, ismèt valami rokoni kapcsolatban áll a családdal.
Rakott palacsintát, vagy legalábbis nagyon hasonlòt fogok kèszìtni nekik, de meg akarnak hìvni nèhány közeli barátot is, ezèrt holnapra halasztottuk a sütögetèst.
Jacqui este chatelèssel ütötte el az időt, mikor Diana fèrje, Dixxon is bejelentkezett. Èn is küldtem nèhány mondatot neki, melyben kifejtettem, hogy mennyire meglepett ès megtisztel a vendègszeretetük, mikor Diana közölte, hogy nem is baj, hogy nincs itt a fèrje, mert akkor bizony csak elegáns, puccos helyre mehetnènk enni ès mindenkivel meg kellene ismerkednem. Ìgy is kellemetlenül èrzem nèha magam, nem tudom, mi lenne akkor, ha ez mèg fokozòdna. 10. 10. 01:00 Sandakan

Kiadòs szállodai reggelivel indìtottam a napot, "hajnali" fèl tìz magasságában, majd egy rövid sètát tettem a szálloda környèkèn. Összefutottam egy angol házaspárral, akiknek szintèn feltünt, hogy mindenki nagyon kedves, de valahogy a szent őrültek kategòriájába sorolhatnak minket, mint mondjuk, ha 20 èvvel ezelött egy feketèt (PC: afroamerikai) láttak volna sètálgatni Moszkvában, bár ez lehet, hogy mèg most is ìgy van.
Mivel 12kor ki kellett jelentkeznem a szobábòl ès addig nem sok időm maradt, konkrèt cèl nèlkül sètálgattam az utcán, amikor egy nèpesebb csoportba botlottam, akik egy közeli, keresztèny templomba tartottak. Kìváncsi voltam, hogy milyen is itt belülről egy templom. "Sajnos" Evangelikus templom volt, ìgy nem sok látnivalò akadt. A bejáratnál az egyik hìvő megkèrdezte, hogy segìthet-e, ugyanis a most kezdődő istentiszteletet malájul fogják celebrálni, az angol 2 òrája volt, ám ennek ellenère, szìvesen látnak. Megköszöntem az invitálást, de vissza kellett mennem a szállodába, kijelentkezni. Dianáèkkal egyre beszèltünk meg találkozòt, ezèrt az addig hátralevő időt a medencèben ès annak partján "szenvedtem" vègig. ;o)
Mivel vendèglátòim legtöbb ismeröse itt èl, most további kèt fővel gyarapodtunk. Diana barátnőjèvel ès Jacqui volt osztálytársával, barátnőjèvel. Eddig is ebèdeltünk már olyan helyen, ami hagyott nèmi kìvánnivalòt higiènia területèn, de most finoman jeleztèk, hogy nem biztos, hogy a dobozos kòlámat pohárbòl kellene meginnom. Arròl viszont megnyugtattak, hogy a kajátòl nem lesz bajom. Indìtásra egy langyos, mogyoròpürè szòszt, vagy levest kaptam, majd egy halgombòcos, rákszeletes, tèsztás leves következett. Minden finom, bár szokatlan ìzvilágù volt, de valahogy nem dobott fel a hely nyomornegyed jellege a rengeteg szemèttel. Az sem igazán javìtott a helyzeten, hogy kiderült, nem munkanélküli guberálòk, hanem halászok laknak a viskòkban, amit az állam èpìttetett nekik, mikor egy tűz során az egèsz környèk leègett. Erről ès a nap további esemènyeiről is kèszìthettem kèpeket, mert kaptam kölcsönbe egy digitális fènykèpezőgèpet. A kèpeket majd e-mailen küldik el, mert más-más tìpusù memòriakártyát használnak a gèpeink, annak ellenère, hogy azonos márka.
Rövid kocsikázás után megèrkeztünk Sipalokba, ahol egy orángután rezervátum van ès minden nap 10 ès 15 òrakkor meg lehet nèzni, hogy etetik a szabadon èlő orángutánokat. Nagyon muris, ahogy a "rokonok", a nekik kifeszìtett köteleken odamásznak, csimpaszkodnak az etetőhöz, majd nèha, a helyhiány miatt, a kötèlen lògva táplálkoznak.
A ma esti szállásom a rezervátum bejáratátòl 5 perc sètára van, ezèrt felhìvták a figyelmemet, hogy ne ijedjek meg, ha reggelre a "rokonok" esetleg látogatást tesznek ès mèg mindig a verandán tartòzkodnak, amikor felkelek. Lassan már megszokom, de nem elhanyagolhatò, hogy ennek az "üdülőfalunak" (is) a Jacqui èdesapja a tulajdonosa. Velük is jòl kitolt az èlet.
Megyek fürdeni ès lelkileg felkèszülni az esti sütögetèsre, mert pár vendèget is hìvtak a rakottpalacsinta kipròbálására. 10. 10. 18:30 Sepilok

Vacsorázni ismèt egy, nevezzük házias èteleket kèszìtő kifözdèbe mentünk. Mindig van valami ùj a menüben. Ma crab (a magyar nevèt nem tudom ennek a ráknak [sem]) volt a specialitás.
Miután szèpen belakmároztunk, elmentünk Jacqui házába, ahol megkezdődött a rakottpalacsinta hadmüvelet. Szerencsère kèt serpenyőt is találtunk, annak ellenère, hogy ide csak a szolgálòk szoktak járni, viszont azok vasárnap kimenőn vannak. Örülnek majd, ha meglátják holnap a csatateret. ;o) Egy sem ègett le, hála a teflon csodájának. Tört pisztácia, mazsola, málna- ès baracklekvár kèpezte a töltelèket, mivel Diana nem szereti a csokit. Szèp kis kakaóültetvényes. Végül az egésze bevontam tojáshabbal és be a sütőbe. Nem akarom dícsérni magam, de a közel 40 palacsintás desszertet csak azért nem ettük meg négyen, mert akik nem tudtak eljönni, azoknak eltették kb a nyolcadát. 10. 11. 01:00

Elmaradt ugyan a "rokonok" èjszakai látogatása, de a reggeli alatt, a tőlem kb. 15 mèterre levő fán tanìtották jòmodorra csemetèiket. ;o)
11-kor vettek fel Dianaèk ès röpke 5 òrás, hegyes-völgyes, szerpentines kocsikázás után megèrkeztünk Kota Kinabaluba (kèsöbbiekben KK). Az első èrkezèsemkor a reptere alapján nem gondoltam volna, hogy egy valòban nagyváros hangulatù települès. Mivel nem volt előre foglalva szállásunk ès a városban valami nagyobb konferencia van, csak a harmadik szállodában sikerült szobát kapnunk, de megnyugtattak, hogy holnap átköltözünk egy "rendes" szállodába. Hát nem igazán tudom miről beszèlnek, mert ez egy ötcsillagos hely, saját golfpályával ès kikötővel, ami Sutera Harbour ( www. suteraharbour.com ) nèven fut ès ahol egy este RM500. (Backpackers-ben már RM20-től lehet èjszakázni) Nem lehetett eddig sem okom panaszra, de mikor belèptem a szobámba, a szám a fülemig szaladt. ;o))) Lassan kezd az egèsz egy álomra hasonlìtani, amit nem igazán èrtek, hogy mikènt következett be, de hagyom magam sodròdni az esemènyekkel, mert nem szeretnèk felèbredni. Lesz három èjszakám "kijòzanodni" Kuala Lumpurban, mert oda már egyedül fogok menni. Csak annyit, hogy ezt leìrni nem lehet, át kell èrezni. Van mèg másfèl òrám a vacsora elötti találkozòig, megyek ès addig felderìtem a szálloda környèkèt. 10. 11. 18:00 Kota Kinabalu

Vacsorázni Diana volt, ausztráliai osztálytársnőjèvel ès a fèrjèvel mentünk, aki mellesleg fèl KK-t tervezte. Nagyon tetszik, hogy mindenki nagyon nyitott. Azt azèrt mindenki elmondja, hogy nagyon bátor (vagy idiòta) dolog teljesen egyedül eljönni az ismeretlenbe. Mellèkesen megjegyeztèk, hogy Diana testvèrèt is elrabolták, amìg ők jùniusban Ausztráliában voltak , csak 2 nap után sikerült megszöknie. Èljen a közbiztonság. Ja, $1 millòt akartak követelni.
Miután ìgy jòl elbeszèlgettünk, kocsikáztunk egyet a városban, megmutattak nèhány a szállásunkhoz hasonlò helyet. Hát, nem magyar szìnvonal, már csak a mèreteket tekintve sem.
Reggel a szálloda egyik èttermèben reggeliztem, de mivel senki nem kèrdezett semmit, nem erőszakoskodtam, hogy ugyan számlázzák már ki a fogyasztásomat, ugyanis a AUD200-ban a reggeli nincs benne.
Dèlután átköltöztünk a Beverly Hotelbe, amit a tegnapi vacsora vendèglátòinak fèrfitagja terezett, ès Dixxon egyik testvère vezet. Mivel nekik egy-kèt elintèznivalòjuk akadt, este 9-re beszèltünk meg találkozòt, addig egyedül bòklásztam a városban. Lehet, hogy ùj èpìtèsü a város, de azzal nem sokat törődtek, hogy a gyalogosok hol fognak közlekesni, ìgy nem sok járdát találtam.
Megnèztem a hipermodern bevásárlòközponttòl a nagyon leppukkant kirakodòvásárig mindent, ami a tengerparttòl 2 utcányinál nem volt messzebb. Holnapra hagytam a "bel"város másik rèszèt.
Vacsorára, szòjában főtt malackörmöt is szervìroztak a város egyik legfelkapottabb, de nagyon lacikonyhás hangulatù helyèn. Már csak a sültkolbász szaga, meg az állòs asztalok hiányoztak. 10. 12. 11:30

A reggeli tusolásnál sikerült olyan rosszùl mozdulnom, hogy előjött a règi hátfájásom, ami nem nagy gond, ha nem mozgok ès nem veszek levegőt. Nem egy örömhìr, de nem fogok miatta egèsz nap a szállodában maradni.
Gyalog vágtam neki a városnèzèsnek, ami a hirtelen melegben elèg jò fogyòkùrás programnak igèrkezett. A lonely planet tèrkèpe alapján sikerült rendesen eltèvednem, de a megèrzèseimre hallgatva, valamint a cèlul kitüzött mecset kimagaslò tornyát követve, sikeresen cèlhozèrtem. A mecset itt règinek számìt, mert van már vagy 30 èves. Utána következett az Iszlám Mùzeum, majd a Sabah Mùzeum. Sok èrdekessèg egyikben sem volt, de egyszer meg kell nèzni. Az ajándèksopban ùjabb elmèletem dőlt meg. Eddig mindìg ùgy gondoltam, hogy az ilyen helyek drágábbak, mint a piac, de tèvedtem, mèghozzá nem is kicsit, ugyanis a "normál" ára közel a duplája volt egy teljesen ugyanolyan maszknak, mìg az alkudozás utáni is legalább 10%-kal volt magasabb. A másik ilyen tèvedèsem, hogy általában az adott ország valutája belföldön a legerősebb, ezèrt èrdemes már előre KP-t magaddal vinni. Ez itt is èrvènyes, csak jobb, ha AUD-t hozol, ugyanis Sydneyben 2,52, KK-ben 2,72 ringgitet èr 1 Au. dollár. A Sabah Mùzeumhoz tartozik egy rekonstruált falu, kèt kis tòval ès egy függőhìddal, amit èrdemes felkeresni.
Tùrámat a belváros eddig kihagyott rèszèvel akartam folytatni, mikor Diana hìvott, hogy vègeztek az ügyeikkel ès felvesznek a városban kocsival, mivel szeretnènek mèg egy üdülőterületet megmutatni. A hely neve Nexus ès kb. 10km-re van a belvárostòl. Az egèsz hely, a golfpályával, szállodával, medencèkkel, istállòkkal, a tenger ès a dzsungel közè èkelödik. Nagyon különleges hangulata van.
Visszafelè elmondtam a hátfájásos törtènetemet, ezèrt egy telefonhìvást követően egy masszőr várt a szálloda fitness rèszlegèn. Nem semmi, ha egy philippin csajtòl kapsz thai masszázst, Malaysiában. ;o) Fèlreèrtèsek elkerülèse vègett, "csak" masszázs volt, "extra" szolgáltatás nèlkül, bár az elejèn volt erre utalò, finom cèlzás a masszőr rèszèről. A több, mint 1 òrás masszázs RM74 volt. Itt is kb ùgy számolnak, mint Sydneyben. 1 perc 1 egysègnyi valuta, csak az nem mindegy, hogy ringgit vagy dollár. Ez az eltèrès nagy általánosságban a kaja ès a ruházati cikkek árában is megmutatkozik.
Mivel a masszázs után mèg járòkèpes állapotban voltam elmentem megnèzni az Attkinson òratornyot, egy kisebb mecsetet ès kèt bevásárlòközpontot.
A vacsora, amit ismèt baráti társaságban töltöttünk, meglepetèst is tartogatott, mivel ez egyben Jacqui születèsnapja is volt. Semmi ajándèk, semmi felhajtás, csak hatalmas kajálás. Most egy "valòdi" ètteremben ettünk, ahol a bejáratnál hatalmas akváriumok votak lèpcsőzetesen elrendezve, amikből kiválaszthattad a vacsorádat. Csalás majdhogynem kizárva, ugyanis a konyha fala vègig üveg, ìgy nyomonkövetheted a rendelèsed ùtját. Az ètkezès vègèn gyümölcsöket szervìroztak ès ittartòzkodásom ideje alatt megközelìtőleg századszor hìvták fel a figyelmemet, hogy dinnyèt enni, talán mèg a csapzìzivásnál is veszèlyesebb, mivel tele van vegyszerekkel, aminek a használatát itt nem ellenőrzi igazábòl senki. Jò lesz komolyan venni, ha már ennyien, ennyiszer mondják. (A repülőn is dinnye volt a utóétel :o/)
Diana két volt osztálytársnője a vacsora után elvitt a Hilton alatt található szórakozóhelyre, ami igen komoly meglepetést okozott az első éjszaka kimozdulásom alkalmával. Történetesen a hely akár Sydneyben is lehetett volna a szinvonalát tekintve, azért nem Európában, mert elég elenyésző számban voltak "fehérek". Angela, Diana barátnője bemutatott egy barátnőjének, ami lavinaszerü bemutat sok sorát vonta maga után, az biztos, hogy legalább 50 emberrel "ismerkedtem" meg, a hely tulajdonosától, a fellépő zenekaron keresztül, a helyi üzleti élet fiataljaiig bezárólag.
Hajnali 2 körül léptünk le, mivel nekem még semmi sem volt becsomagolva és a gépem 10:35kor indul Kuala Lumpurba (továbbiakba KL).
Reggel Diana kihozott a reptérre, ahol megigértettem vele, hogy valóban meglátogatnak Magyarországon, vagy Sydneyben. Mivel a kölcsönkamerát visszaadtam KL nem lesz képekkel dokumentálva, hacsak nem találok valaholegy Fuji szervízt, ahol elválalják a javítását az enyémnek.
A repülés a "szokott" mederben folyik, így az unott stewardessek magamban történő "fikázásán" és az olvasáson kívül nem sok minden történik. Ja, éppen "aktuális" könyvet olvasok. Superman halála és élete. Vannak furcsa véletlenek, vagy inkább különös fintorai az életnek. 10. 14. 11:55 KK -> KL

Földetèrès után jò kis sèta várt ránk, mert a csomagkiadòtòl egyik legmesszebb eső kapunál parkolt le a gèp. Ezt követően a "Hìv a vasùt, vár a MÁV!" szlogent szem elött tartva, bevasparipáztam a központi pályaudvarig, vagyis az első ès egyetlen megállòig, bár ez több, mint 25 perces ùt.
Itt átszálltam egy megállònyi távolságra a helyi metròra, vonatra, utána pedig egy laza sèta a 18kg-os csomaggal a lonely planet alapján behatárolt backpackersig, a China Townba. A szinvonal hagy nèmi kìvánnivalòt a RM500-as szobához kèpest, de itt ennyiből közel egy hònapig lakhatnèk, mivel RM18 egy èjszaka. Azèrt ilyen "drága", mert van ventillátorom a 2X2m-es szobában, ami RM3 felár.
Gyors kipakolás után irány a város, hátha találok egy szervìzt. Szakboltot azt találtam, de közöltèk, hogy már öreg (2 èves) a gèpem ès legalább 2 hètre tudják vállalni. Marad az Au. szervìz. Ezt már csak azèrt is sajnálom, sajnálhatjátok, mert ìgy egy világváros kèpeivvel lesztek szegènyebbek, amìg valaki nem pòtolja ezt a hiányosságot.
Eddig is voltak hatalmas szakadèkok a társadalmi rètegek között, de itt visszajön a nagyvárosok hangulata a koldusokkal, valamint a hatalmas, luxuslimuzinokkal.
A sètám az Arany Háromszög nèven futò "kerületbe" vezetett, ahol nèhány bevásárlòközpont megtekintèsèn ès vagy 50 masszázsra invitálás visszautasìtásán kìvül, nem sok minden törtènt. Folytatva utamat eljutottam a Petronas ikertornyokig. Jò magyar szokás szerint jellemezve: "Hù ba.....g, ez q..a, f....sza!" Igaz ugyan, hogy kellő távolságbòl kell nèzni, mert közelről nem látszik a teteje, de zavarbaejtően különleges, a maga 452 mèteres magasságával, mint a világ legmagasabb èpìtmènye. Remèlem, azèrt ùgy jön ki a lèpès, hogy fel tudok majd menni, körülnèzni az összekötő folyosòra a 41. emeleten.
Visszafelè ismèt a vonat szolgáltatását vettem igènybe, mivel közel fèl òra gyaloglás után, örömmel konstatáltam, hogy az utca, amit kerestem az megvan, csak rossz irányba, a városbòl kifelè haladok rajta. Ennek ellenère èpsègben hazaèrtem. 10. 14. 23:50 Kuala Lumpur

A csendesnek èppensèggel nem mondhatò èjszaka után kb fèlòrás harákolás kissè gusztustalan hangjaira èbredtem, mivel a "szobám" ablakát csak egy függöny ès nèmi rács szigeteli el a külvilágtòl. Valamikor ablak is lehetett, mert a zsanèrok mèg megvannak, de, hogy az mikor volt, arra szerintem már a legöregebb ember sem emlèkezik.
Mivel a China Townban van a szállásom, minden közel van. Nèhány perces gyaloglással felkerestem kìnai, indiai ès muszlim imahelyeket is, majd rövid sèta után Rendörsègi Mùzeum, Planetárium, Madárpark ès Orchidea Kert következett, ahol letelepedtem a lugasban, egy szökőkùt mellett, hogy eltöltsem az időmet ès ìrjak egy keveset.
Az indiai ès kìnai templomok is tetszenek a szìneikkel, formáikkal, bár magáròl a vallásròl nem sokat tudok. A muszlim mecsetek viszont nem igazán jönnek be a maguk puritánságával, de azt meg kell hagyni, hogy a festett üvegablakok nagyon szèp kèpet vetìtenek jò időben a padlòra, legalábbis ahol van ilyen ablak.
A Rendörsègi Mùzeumban a fegyverek, egyenruhák ès jármüvek mellett interaktìv monitorokon utánkereshetsz, hogy milyen beosztásban, mennyit kereshetsz ès milyen egysègek toboroznak ùj tagokat. Rengeteg règi fènykèp is volt, amin elèg mòkásan fesettek a rendőrök lándzsával, pajzsal, (gumi)bottal, szoknyában ès rendőrsapkában. Ennèl csak az lehetett nagyobb sok, mikor a gaztevők szembetalálták magukat a bivalyháton vágtázò rendfentartòkkal.
A planetáriumbòl jò kilátás nyìlik a városra, legalábbis azt hiszem, mert vagy nagyon párás, vagy nagyon szennyezett a levegő, de az ikertornyokat is alig lehetett távcsővel látni, pedig nincsenek tùl messze.
A világ legnagyobb, fedett madárparkja a maga RM28-es belèpője ellenère sem nyügözött le, bár lehet, hogy csak èn vagyok kicsit morcos hangulatban, mivel Miki, a lakòtársam szavaival èlv: "fosok, mint a vizipisztoly". Legalább a parkba ingyenes az illemhely ès mèg papìr is van. Mellesleg volt egy papagáj ès orángután show, amit az elöttem ülő család majdnem vègigpofázott, MAGYARUL. Gondoltam, hogy teszek valami megjegyzèst, magyarul, de aztán inkább csak átültem máshová.
Most, már elèg rendesen elálmosodtam, pedig mèg korán van. Nem baj, bevágok egy kis dèlutáni szunyát az orchideák között. ;o) 10. 15. 14:55 KL

A szunyához kèszülődve belelapoztam a lonely lanetbe ès találtam benne egy èrdekes bejegyzèst, Batu Caves nèven. Felkeltette annyira az èrdeklődèsemet, hogy eredeti tervemet feladva, visszasètáltam a városba ès buszra szálltam, hogy felkeressem a helyet. Ha itt vagytok, mindenkèppen pròbáljátok ki a helyi buszokat, mert egy èlmèny. Ha jelzel, hogy le akarsz szállni a megállòná, akkor a vezető már menet közben kinyitja az ajtòt, hogy ha elèg ügyes vagy, akkor ne kelljen "feleslegesen" megállnia, elèg, ha csak lassìt ès te leugrasz. Azèrt szerintem kell hozzá nèmi gyakorlat, de biztos menne nekem is. ;o)
A Batu barlangok mindenkèppen megèrtèk a szunyókálás elhalasztását, mivel annyira különlegesen szèp ès egyedi hangulatù hely, hogy eddig is sajnáltam, hogy elcsesztem a fènykèpezőmet, de most legszìvesebben a falba vertem volna a fejem. A kürtő jellegü kèpződmènyek hindi imahelyeknek, szobroknak adnak helyet. Nem tudom, hogy pontosan mit jelkèpez, de kaptam èn is a homlokomra egy piros pöttyöt, ami valami áldás jellegü lehet, ezèrt a többiekhez hasonlòan, èn is hagytam egy kis pènzt a tálcán. Lefelè annyira gyönyörű látkèp fogadott, hogy ismèt elfelejtettem megnèzni a legutolsò lèpcsőfok sorszámát, ìgy nem vagyok benne biztos, hogy 290 sok, vagy 300 kevès. Sajnos, fölfelè annyira kifulladtam, hogy örültem annak is, hogy levegőt kaptam, nem, hogy a számokat ellenőrizzem a lèpcsőkfokok elejèn.
Az egèsznapos mászkálást a szandálom egy-egy vèrhòlyaggal jutalmazta, minek következtèben nem voltam elkeseredve, hogy a visszaùton alig volt valaki a buszon ès ìgy ùjra ülhettem kicsit. Az külön jò pont, hogy a busz közvetlen a szállásom elött áll meg.
Cipőcsere ès nèmi AUD beváltása után beültem egy pizzèriába, hogy elfogyasszam az első euròpai jellegü vacsorámat. Egy leves, egy bolognai spagetti, egy üdìtő, valamin egy desszert RM15 volt. Sydneyben kicsit magasabb a számla vègösszege ès a pènznem egysège is más. 10. 15. 22:00 KL

Reggel ismèt a szomszèd, harákolására èbredtem, amit most annyira nem bántam, mert időben kell felkelni, hogy jegyet szerezzek a Petronas ikertornyokat összekötő hìdra valò feljutáshoz. A jegyek ingyenesek, de csak 1500db-ot adnak ki naponta ès a nyitvatartás is csak 9:00-18:00 közè esik. Lassan meg sem lepődök, hogy az egekig magasztalt lonely planetben megint más adatok ès időpontok szerepelnek. Azèrt mèg mindìg jobb, mint a semmi. Jegyet sikerült szerezni, de csak kèt òrával kèsöbbre, ezèrt addig a bevásárlòközpontban császkáltam. Meglepett, hogy nem találtam egy internet kávèzòt sem.
A hìd a 41. emeleten, 170m magsan helyezkedik el ès belátni a város elèg nagy területèt. A 28. emeleti lakáshoz kèpest nem volt egy hatalmas előrelèpès, mèg szerencse, hogy ingyen volt. A kijáratnál meg lehet nèzni, hogy hányszor magasabbak a világ toronyházai, mint te. Èn 179cm vagyok "általában", de a gèp csak 174cm-nek mèrt, ìgy az ikertornyok 260-szor magasabbak, mint èn.
Este, a zuhanyzò megüresedèsère várakozva, találtam egy 2003. szeptemberi ùjságot, amiben a világ leghosszabb, beltèri hullámvasùtját is reklámozták az akkor nyìlò Time Square nevü bevásárlòközpontban. Ide is el fogok menni, mivel a mai napot a szòrakozás jegyèben, a Petaling Jaya nevü hely, Sunway Lagoon elnevezèsü èlmènyparkban akarom eltölteni, ami kb 30 perces buszozásra van a várostòl. Bìzva a legjobbakban, most èppen odafelè zötykölődöm. 10.16. 12:40 KL

Ismètelten meg kell állapìtanom, hogy a legjobb mòka sem az igazi, ha egyedül vagy. ;o( Vègre kièlhettem gyermeki ènemet a vizi- ès a hagyományos hullámvasùt, a vizicsùszdák, a műrafting ès az èlmènymedencèk sokaságában. A hely nagyon egyedi, amihez szálloda, egy hatalmas bevásárlòközpont ès jègpálya is kapcsolòdik. Az sem rontott a hangulaton, hogy eleredt az eső, mert egyèbkènt is vizes voltam. Sokan nem vettèk komolyan a figyelmeztetèseket, hogy "Ezen utazás során garantáltan vizes lesz!". Volt is nagy sikoltozás, kamera elpakolás, mikor a rafting során áthaladtunk egy vìzesès alatt. Szinte termèszetes, hogy itt lehet egyszer használatos fènykèpezőgèpet kapni, de utolsò nap dèlután már csakazèrt sem veszem meg. Vettem már egy rakat kèpeslapot, kb annyièrt, amennyibe ez a kamera került volna. 10. 16. 18:00 KL
Mivel a szállásomat már kifizettem ès a mai napot szòrakozással akartam tölteni, a tegnap talált ùjság alapján eljutottam a Time Square bevásárlòközpontba, melynek az ötödik emeletèn találhatò egy vidámpark, a világ legnagyobb, fedett helyen levő, hullámvasùtjával. A belèpő ide olcsòbb, mint a Sunway Lagoonba ès sokkal jobbak a gèpek, bár itt nem lehet fürödni. Mivel megvettem egy, a hullámvasùton kèszült fènykèpet, valamint jòl bevacsoráztam, annyi pènzem maradt, hogy holnap kijussak vonattal a reptèrre. Ìgy kell jòl gazdálkodni a pènzzel. ;oP Kezdek is csomagolni, mert reggel 6:45-kor kell kelnem, hogy időben kièrjek a reptèrre. 10. 16. 23:05 KL

ÖSSZEFOGLALVA:
-Ha meghìvnak valahova (átgondolás után!), fogadd el, mert mèg valami jò is kisülhet belőle.
-Ha teheted ne menj egyedül, hacsak nem vagy kimondottan remete tìpus.
-Ide èrdemesebb AUD-t hozni ès itt átváltani, mint eleve MR-tel èrkezni.
-Muszlim ország ellenère, itt is van èjszakai èlet, mèghozzá nem is rossz, legalábbis KK alapján.
-Ha Au.-bòl jössz, kètszer is nèzz szèt, mielőtt lelèpsz a járdáròl (ahol esetleg van), mert itt ùgy tünik, az a gyakorlat, azèrt van a gyalogosnak lába, hogy el tudjon ugorni.
-A termèszeti szèpsègek lenyügözőek, ès ha teheted, menj el bùvárkodni!
-Vigyázz arra, hogy ne törd, zùzd össze a kamerádat időnek elötte, mert èrdekes kèpeket, helyeket, szituáciòkat veszthetsz el miatta.
-Az árcèdulákon nagyjábòl hasonlò összegeket találsz, mint Sydneyben, csak itt AUD helyett MR a pènznem. (Sajnos, müszaki cikkre nem èrvènyes.)
-A települès mèretèvel hatványozottan, fordìtottan arányos a "fehèr" emberek száma, gyakorisága.
-Mindenhol vannak magyarok.
-Ha sokat fogsz gyalogoni, hozz magaddal ragtapaszt!
-Dinnyèt ne (itt) egyèl, vizet pedig csak perforált palackbòl igyál!!!

hétfő, augusztus 23, 2004

A Luna Park felvételi tesztje a kezünkbe került és gondoltam, hogy megosztom az olvasókkal. Ki tudja, hogy mikor lesz rá szüksége valakinek, mellesleg, hasonló kérdések lehetnek más helyeken is. ;o) Lusta vagyok lefordítani, ezért marad angolul.
*******************************************
1, Name three different types of banquet function and briefly describe their characteristics.
2, Which Tables would most likerly be served first in a wedding?
3, What is the difference between a cockatil party and a buffet dinner set?
4, What would you serve with tea and coffee and after dessert?
5, When do you clear side plates?
6, Name three red wines varieties and briefly describe their characteristics.
7, Name three white wines varieties and briefly describe their characteristics.
8, What is a 50/50 alternate drop?
9, What is Jus?
10, Name a typical Red Meat dish as you might read it from the menu.
11, Name one classic Italian entrée and one classic dessert dish.
12, If a guest is showing signs of intoxication, what should you do?
******************************************
Ezen kívü tudni kell, hogy néz ki egy három fogásos menü felterítése, valamint, hogy tudsz kettő+egy tányért megfogni.

Szeretem a Luna Parkban, hogy minimum 4 órát fizetnek akkor is, ha kevesebbet kell dolgozni, vagy mint Szabi esetében, rossz időpontra hívnak és hazaküldenek. Jó is az a potya nettó $13 óránként. ;o)

A nagy csapatépítés jegyében megejtettünk egy lecsós tokány készítést Mikivel és Szabolccsal. Elég jóra sikeredett, főleg, hogy első alkalom volt, hogy együtt főztünk, bár Miki inkább a mosogatásból vette ki a részét, de az is igaz, hogy szerintem ez az egyik legrosszabb részea "főzésnek".

Megtettem az első Sydney-ből kimozduló "utazásomat". Igaz ugyan, hogy egy Blue Mountains "rohanáson" már voltam, de ez most elég kényelmesre sikeredett. A múlt héten közölték a Luna Parkban, hogy csütörtöktől egy külsős cég egész hétre kibérelte a Cristal Palace-t, ezért nem lesz ránk azokon a napokon szükség. Mivel nekem elvileg a szerda sem volt betervezve, kitaláltam, hogy kimegyek a reptérre és az első, megfizethető áru, belföldi jeggyel elutazom. A célállomás--> bárhova. Nem igazán volt még 4,5 szabadnapom, mivel vasárnap este már dolgoznom kellett a tervek szerint. Nos ez nem így jött össze, mivel szerda reggel felhívtak, hogy be kellene mennem a Luna Park-ba, mivel valaki lemondta. A pénz beszél és így legalább volt mire fogni a bátortalanságomat, hogy miért nem indultam neki. ;o) Gondoltam a 3,5 napot kihasználva inkább kocsit bérelek és elindulok észak felé. Ezt a tervemet megosztottam Mikivel a lakótársammal, aki közölte, hogy várjak még egy napot és akkor ő is eljön. Ha már lúd, legyen kövér alapon terepjárót akartam bérelni. Ez sem a legegyszerübb dolog, ugyanis miután az enyhe vihogás abbamaradt az autókölcsönzőbe, közölték, hogy legalább 2 héttel korábban elő kellene jegyeztetnem magam, ha nem $400-500-ért akarok 2 napra bérelni. Mellesleg bármi gond van a kocsival, $4000 is lehet az az összeg amit leemelnek a számlámról a javításra. Közben Viki, a mostani szobatársam is csatlakozni akart, így már jobban jöttünk volna ki fejenként, de terepjáró még mindíg nem volt. Marad a személyautóbérlés. Éppen le akartam mondani az egészről, mikor Grimm Szilvi az ACE helyi képviselője is úgy döntött, hogy csatlakozik a csapatunkhoz. Ez nagy előny volt, mivel neki saját kocsija van. ;o) Az egyetlen kikötése az volt, hogy csak úgy hajlandó eljönni, ha előre megvan, hogy hova megyünk és ott szállást is foglalunk. Mint késöbb kiderült, neki volt igaza, mert a nekiindulunk és majd lesz valami, valószínüleg, legalább egy kocsiban töltött éjszakát jelentett volna.
Természetesen a péntek esti legnagyobb csúcsforgalomba indultunk neki és Szilvi fázós természete miatt az otthoni fűtőtestjéért is haza kellett menni, mivel ágynemű és fűtés nélkül foglaltuk a szobár, három főre, hogy spóroljunk egy kicsit. Szilvi kitette a macskáját az ablakba, hogy bemutassa nekünk, mire én, aki nagy macskabarát vagyok, annyira "megkocogtattam" az ablakot, hogy a macska pánikbeteg lett. Pedig, ha tudná, hogy sosem bántottam még macskát, bár az is igaz, hogy Garfield az egyetlen amelyiket valóban. Ezen kis közjátékok után este 11-12 magasságában már sikerült is megérkeznünk Port Macquarie-ba. Az egész város, legalábbis amit láttunk belőle, nagyon csendes volt. Kicsit a téli balatonkörnyéki települések jutottak eszembe róla, csak hó nélkül.
Reggel Vikivel elmentünk vásárolni, mivel tudtuk ugyan, hogy van lehetőség főzni, semmit sem vittünk magunkkal. A bevásárlásnál egy kisebb, idősebbekből álló csoport tünt fel nekem, akik magyarul beszéltek. Ott ismerkedtek meg és már meg is hívták egymást egy-egy látogatásra. Poénból oda akartunk menni, hogy megkérdezzük, a meghívás ránk is áll-e, de végül letettünk róla. A legfurább az volt az egészben, hogy a bolt felé menet éppen arról beszéltünk, hogy itt aztán semmi esély arra, hogy magyarokkal fussunk össze. A reggeli végül bundáskenyér volt, aminek a készítése közben "csak" háromszor indult be a füstérzékelő, de mivel Szilvi már rutinos kempingező, néhány jólirányzott ütéssel felhívta a riasztó figyelmét, hogy ideje lenne észrevennie magát, hogy csak a kaja készülget.
Megbeszéltük, hogy megnézzük a partot, de bemelegítés gyanánt sikerült feldobnom egy bomba formájú labdát az egyik legmagasabb fenyő ágára. Ezt már csak nem hagyjuk ennyiben. Nem fog minket egy fenyő megrövidíteni, még akkor sem, ha az első ága 3 méter magasan van. A lényeg. Először Viki próbált felmászni, de neki kevés volt a vállamról való indulás, ezért végül Miki ment fel érte. Karcolások, zúzódások, horzsolások, de a labda végül ismét a birtokunkban volt.
A parti séta a világítótornyot célozta, de nem jutottunk el odáig, mivel az első, homokos parton labdadobálás, majd véletlen fürdőzés, zátonymászás vette el az időnket.
Este elmentünk vacsorázni, de mivel ez nem igazán szezon, elég kevés hely közül lehetett választani. Ennek ellenére jót kajáltunk. Meg is beszéltük, hogy vasárnap reggel felhívom az éttermet, hogy nagyon nem tudok bemenni, mert bala bala bala. Mint az lenni szokott, az élet mást produkált. Még aludtunk, mikor csörög a telefonom. Visszahívás. Cosmo. Rákérdez a tulaj, hogy ugye be tudok menni, mert a kért keddi napot is nekem adja, mivel valaki kilépett és nagyon kell az ember. Próbáltam a nagyon fáj a hasam és hasonló problémákat ecsetelni, mire közölte, hogy vegyek be valami gyógyszert, hogy jobban legyek, mert nem akar a helyemre is keresni valakit. Mármint folyamatosra, mert akkor nem kell aggódnom többet a bár forgalma miatt. Ez elég meggyőző volt. Gyors pakolás és indulás. 500km azért nem a szomszédban van. Mindenki nagyon szeretett. Fizetéskor, mivel nyilván feltünt nekik, hogy négyen vagyunk, megpróbáltam "alkudni", hogy az első 3 és csak a második éjszaka voltunk négyen a szálláson. No worries! elég, ha 3 főre fizetek. Nincs szezon. Na ezt próbáld meg otthon egy 5 személyes szállásért.
A hazafelé vezető úton Miki leellenőrizte, hogy valóban fáj-e, ha az ölébe önti a forró kávét. Szerinte fáj. Erről a benzinkút kajáldájában ülők egy magyar káromkodásokkal cifrázott, ugrálós, gugolós tánc formájában értesültek. Terjesztjük ám mi kérem szépen a magyar kultúrát. Végül 10 perc késéssel és a hasfájástól szenvedő arccal sikerült beérnem.

A héten meguntam a várakozást a Steak House adópapírjaira, ezért a suli szakmai részének igazgatójával megcsináltuk az adóbevallásomat. Mivel a fizetési papírjaimat megtartottam, a nettó, bruttó és az adó összegének kitöltése nem volt nehéz, csak egy békebíró státuszú emberrel kellett hitelesítenem az általam kitöltött táblázatot. Az azonban zavar, hogy a fizetési papírokon se egy pecsét, se egy aláírás, csak a nevem és a számok. Kérdésemre, hogy mennyire problémás ez, a szokásos választ kaptam, azzal a kiegészítéssel, hogy ha túl sokat adnának vissza, csak be kell fizetnem a különbözetet, ha pedig nem fizetett eddig az étterem, majd rajta próbálják behajtani. Ez lehet, hogy úgy megy, mint a gázdíj behajtása. Itt lakunk már lassan egy fél éve és minden második héten kapunk egy felszólítást az előző lakó nevére, hogy fizessen. Mindíg visszaküldjük a címzett ismeretlen felirattal, de csak nem törik magukat azzal, hogy kiderítsék, ki is lakik most a lakásban. Persze mi most fizetünk.

Ma palacsintát sütöttem a többieknek, csak, hogy favorizáljam magam. ;o) Melyik "főbérlő" csinál ilyet a lakóknak? Na, megyünk szaunázni, csak azért, hogy tudjátok: Az élet kegyetlen még itt is. Ja, a mostani közhely alapján az élet nem fair. ;o))

csütörtök, augusztus 12, 2004

A szünetek csak jönnek és mennek, "természetesen" csak a jobbaknak. ;o)
4 hét szünet, 4 hét suli, 4 hét szünet, 4 hét suli, 2 hét szünet, 8 hét suli, 4 hét szünet, és már el is érkeztünk 2005. év elejére. A történet magyarázata, hogy a második 4 hét szünet csak azoknak "jár", akik csak a 20 hetes szakaszokat fizetik ki a 60 hétből. Amikor befizettem a második 20 hetet, rákérdeztek, hogy akarok-e egy hónap szünetet. Hogy? Miként lehetséges ez? Ha a képzés 60 hetes, a közepén kiveszek egy hónap szünetet és csak egy, folyamatos képzés van, akkor hogy fogom bepótolni a kiesett időt és tárgyakat, hiszen azzal, hogy tovább járok, azzal csak az első hónapot ismétlem meg. A válasz a szokásos ausztrál mentalitást idézte. Ne aggódj!

A magyar étterem után néhány nappal sikerült áttetetnem magamat a vidámpark konferenciarészlegére, ahol rendezvényeken felszolgálok. Hiányzik a hamburgersütögetés, pénztárgépkezelés, de leginkább a kollégák és a jó hangulat. A mostani csapat is elég jó /volt ;o)/ a nyelvgyakorlás szempontjából, mivel csak Szabi volt ezen a részlegen hamarabb a mostani kollégák közül az egyetlen magyar. Nos, ezen "sikerült" változtatni, ugyanis a Steak House-as munkatársak közül már szinte mindenki átjött ide. Már 6 magyar van, velem együtt. Ez elég laza, mivel kisebb rendezvényeket már csak magyarok is le tudunk vezényelni, bár "még" a supervisor ausztrál. Most ezen a kis "hibán" próbálok, próbálunk változtatni egy magasabb beosztás megszerzésével. Elég vegyes összetételü egyébként a csapat, amikor "nem csak" magyarok vagyunk, ugyanis ausztrál, ír, új-zélandi, angol, német, cseh, szlovák és néhány ázsiai országból érkezettek is képviseltetik magukat. A rendezvények nagy általánosságban ugyanúgy zajlanak mint otthon. Megérkezéskor még kulturáltan fogyasztják az italokat, esetleg néha még vissza is utasítják a hideg, meleg étvágygerjesztőket, aztán beindulás. Leesik, hogy ingyenkaja, ingyenpia, a másik is vett, akkor nekem is kell, de legalább kettő. Ennyi illuminált és ha nem is jólöltözött, de drága ruhában virító embert csak ilyen helyeken lehet látni. A "legdúrvább" eddigi rendezvényen 16 éves!!! diákoknak volt iskolabuli. Ott kezdődött, hogy a lányok nagy része legalább 20-25 évesnek nézett ki, de néhány fiú is jóval idősebbnek tünt a koránál. Nekik természetesen mi nem adtunk italt, sőt az őrök is rájuk voltak állítva, hogy akinél szeszesitalt látnak, attól vegyék el, ennek ellenére, a csapat 80%-a annyira részeg volt, hogy alig állt a lábán. Otthon is ez van? Tizennégy év nagy idő, bár nálunk is voltak filmszakadások az iskolai bálokon. ;o)
Hogy egy kis negatívum is legyen, a törölgetés, még itt sem ment ki a divatból, ezért néhány nagyobb rendezvény elött akár 8 órát is törölgetünk. Kell ide a gyakorlat kérem szépen. Mellesleg az érkezésekkor felszolgált falatkákat olyan nehéz porcelán tálakon szervírozzuk, hogy az első pár alkalommal majd leszakadt a kezem. Igaz ugyan, hogy sikerült belefutnom egy osztrigás buliba, amikor ezeket az egyébként sem könnyű tálakat púposan rakták jéggel, hátha valakire ráborítja valamelyik felszolgáló.

A leggyorsabb "pályaátépítést" is itt sikerült átélnem eddig, ugyanis a vendégek érkezése előtt 1 órával sikerült az egybenyitott rendezvényterem bár és vendégfogadó részében egy táblával letörni a tűzoltórendszer egyik kifolyóját. Az oltóanyaggal kevert víz olyan erővel jött, hogy a hapsit, aki éppen alatta állt, szabályosan lenyomta egy pillanatra a földre. Mivel a tűzriasztó azonnal beindult, nekünk el kellett hagyni a helyiséget a szabályoknak megfelelően, hogy a percek alatt kiérkező tűzoltók is megállapítsák, hogy nem ég semmi, csak egy kis "baleset" történt. (Eddig "csak" néhány alkalommal égett porrá a vidámpark, amit rossz előjelnek tartanak és baromira tartanak egy újabb tűztől.) Elég nehezen tudták leállítani a rendszert, így elég szép kis tavacska alakult ki. A supervisorok feje csak kissé volt megnagyobbodva, mikor konstatálták, hogy este igazából csak a horgászszövetségnek lehetne hangulatos rendezvényt lebonyolítani. 40 perc a kezdésig. Szerencsére eleve leválasztófalakkal van felszerelve a rendezvényterem, így a vizesblokkot elkülönítették, a bár áttelepítve a bálterem melletti belső teraszra és a vendégek semmit sem vesznek észre az egész kis incidensből.

Nem dolgozhatok már a gyorséttermi részen, de azért még sikerült elintéznem, hogy egy Luna Park logós polárhoz hozzájuthassak. Nem tudom még, hogy hova fogok felvenni egy piros polárt, de legalább ennyi emlékem legyen már a ledolgozott közel négy hónap után. Mellesleg szerintem elég jó minőség is.

Túlestünk egy házilagos csótányirtáson. Kellemetlen lakótársaink az utóbbi időben kezdtek ismét beköltözés körüli szinten elszaporodni, ezért az irtás mellett döntöttünk. Mivel a vízumomat még csak most hosszabbítom, nem akartam rendes, egy éves garanciást csináltatni, hiszen ki tudja, hogy mit hoz a jövő. Nehogy már valaki más érezze jól magát. ;o) /Azért nem vetkőzhetünk le minden jó magyar szokást./ A csótánybomba néven futó termékből hármat tettem le a lakásban, miután a szellőzőket leragasztottam és a szekrényajtókat kinyitottam. Elég gyorsütemben elhagytam a lakást, majd két órával késöbb visszamerészkedtünk. Na, ekkor láttam az eddigi legtöbb csótányt a lakásban. Annyira megzavarhatta őket a gáz, hogy ott bóklásztak szinte mindenhol. Este dolgoznom kellett, de állítólag olyan sok volt a hulla, hogy zavarta a többieket, ezért összeporszivózták őket. Egy hét alatt fejti teljesen a hatását, de most két hét elteltével is összefutok náha egy-egy eltévedt példánnyal, de ez a tizede sem annak emennyi elötte volt. Mindenesetre egy normális csótányirtással is megünnepeljük a vízumhosszabbításomat.
Miki visszaérkezett az egy hónapos "családlátogatásról" és már túl is esett a vízumhosszabbításon. Igaz, hogy az egyetem megkezdéséig be kellett iratkoznia egy suliba, de a Kent nevű műintézmény tárt karokkal várta. Láttam már néhány rosszúl sikerült igazolványképet, de amit az ő diákjához készítettek, az kellő igazolást jelentene ahhoz, hogy kínába, mint jóllakott napközisnek, ne kelljen vízumot kérnie.

Mivel Miki visszajött, a helyére "ideiglenesen" beköltözött Ákos meg még nem költözött ki, valmint Rita mamája is itt volt náhány napot, egy ideig hatan osztoztunk a lakáson. A srácok mind dolgoznak, ezért napközben nem okozott a dolog nagyobb fennakadást, de a kanapén alvás következtében eléggé lepukkanva néztem ki reggelente. Rita és a mamája hétfőn hazautazott, így normalizálódott a helyzet egy időre, mivel a következő lakó csak jövő hét hétfőn költözik. Utána öten leszünk megint addig, amíg Ákos ki nem találja, hogy hova is költözik. Manly biztosnak tűnik, de az is biztosnak tünt, hogy csak 1-2 hétig fog nálunk lakni. Ennek már hat hete. ;o) Egyébkén Rita feladta a csomagjait hajón, mivel repülővel ez a mennyiség egy kisebb vagyonba került volna. A mérlegelés során a versenyzők súlya túllépte a 200, azaz a kettőszáz kilógramot. HIHETETLEN! Miután megtudtam, ellenőriztem a lakást, hogy minden bútor és berendezési tárga a helyén van-e.

A suliba két beszámolót is kellett csinálni. Az egyiket egy Power Point-os kivetitéssel kombinált csapatmunkában oldottuk meg, amit szerintem lehetett volna egy-két dologgal feldobni. Nem volt időnk egyeztetni személyesen, csak neten keresztül és a többi csapatnak is volt olyan ötlete, amit lehetett volna szépen szólva integrálni, magyarul lekoppintani, átvenni, ellopni tőlük, hogy tökéletesítsük vele a mi előadásunkat. Majd legközelebb, illetve ha addig nem felejtem el, segíthetem vele az osztályba érkező magyarokat amikor ők jutnak el idáig az anyagrészben. Ilyenek pedig lesznek az információim szerint. ;o)
A másodikat egy Skin Deep nevü üzlet belső kialakításáról, árukihelyezéséről, hangulatáról írtam. A márka "csak" annyira exclusive, hogy egy pár mandzsettagobnak nevezett műremek $129, egy méretre készülő ing pedig $169. Felpróbáltam egy zöldalmamintás zakót, melynek az ára $850. Mikor ezt közölték, elég óvatosan vettem le, nehogy baja essen. Mikor elmondtam a kérdezősködésem okát, valamint, hogy miért szeretnék képeket készíteni, megigértem, hogy másnap beviszem nekik a másolatot. Ez meg is történt, amin elég rendesen meg is lepődtek. Erre azzal a poénnal álltam elő, hogy amennyiben tetszenek a leírtak, akkor adhatnának egy kis kedvezményt. Nos annyira rossz nem lehetett, mivel megigérték, hogy $100 körüli árban megegyezhetünk ingenként. Ez elég jó ár, ha figyelembe vesszük, hogy a ilyen inget hordott a Mátrixban Keanu Reeves és Laurence Fisburne, valamint vásárlójuk Jack Nicolson és Jon Bon Jovi is.

Az időjárás sokat javult, így nem kell minden este az ágymelegítőmet használni. Azért van amikor csak a móka kedvéért is bekapcsolom, mert baromi kellemes előmelegített ágyba lefeküdni.

Néhány este sikerült kimozdulni, minek következtében néhány dolgot sikerült ismét megállapítani.
-Kevés (az én izlésemnek megfelelő) jó lányt látni, annál több "vadászó" fiút.
-Éjfél után már csak elvétve találni olyan valakit, aki nincs teljesen elázva.
-A sör elfogadható árban van, a borok már kicsit drágák, a koktélok pedig meglepően drágák.
-A biztonságiőr akkor is kitessékel a helyről a részegségedre hivatkozva, ha ő maga sokkal részegebb, mint te. (Ez éppenséggel Ákossal történt meg.)
-Az általában belépőjegyes helyekre is be lehet jutni ingyen hajnali egy után.
-Még mindíg a latin buliknak van a legjobb hangulata.
-A havonta megrendezésre kerülő szlovák bulin valószínüleg akkor fogod jól érezni magadat, ha szereted szlovák rockot, valamint van annyi ismerősöd, hogy érdemes csak a találkozás miatt is elmenni. Esetleg még az is bejöhet, ha a második pontban vázoltan eléggé eláztatod magad.

vasárnap, július 18, 2004

Vége a szünidőnek és vége a hallgatásnak. A kettőnek semmi köze egymáshoz, mégis el kell kezdeni valahogy ennyi idő után a beszámolómat.

A kevéske szabadidőmben meg szoktam látogatni néhány blogot és azok "gyakoriságából" is arra a következtetéser kellett jutnom, hogy mindenkinél eljön az az idő, amikor a dolgok "megszokottá" válnak. Nem csodálkozunk rá a kezdeti dolgokra, nincs miről írni. A hazautazókkal beszélgetve is azt a következtetést kell levonnom, hogy aki 3-4 hónapnál tovább van kint, az elkezd egy majdnem normális életet kialakítani, beleszokik a dolgokba, amit tudnak, hogy itt kell hagyni, ha csak tanulni jöttek ki, de ennek ellenére nehéz itthagyni és hazaindulni. Többen dolgoztak hajón, ahol még ennél is hosszabb időt töltöttek, ennek ellenére ez nem olyan. Azért érdekes számomra most ez a téma, ugyanis, augusztus elején befejezem a sulim első és kifizetett szakaszát és most kell befizetnem a következő tandíajat, valamint meghosszabbítanom a vízumomat. Sokan mondják, hogy bánják, hogy hazamentek, mások pedig otthon /Magyarországon ;o)/ találták meg elképzeléseiket. Mivel a vendéglátást csak "átmeneti megoldásnak" tartom a váltáshoz, nem érzem úgy, hogy itt kellene maradnom. Ez ugyan nem jelenti azt sem, hogy mindenképpen Mo.-on fogom megtalálni az álmaimat. Ez már csak azért is kérdéses, mert itt folyamatosan változnak (természetesen ez otthon is így volt) a tervek. Itt sem könnyű az élet, még ha annak is tűnhet külső szemlélőként. Forintra átszámolva jó pénzt lehet keresni olyan munkával is, amit otthon csak "végszükség" esetén végeznél, de ebből itt el lehet éldegélni. Mondták már rám, hogy későnérő típus vagyok, de ez van. Kicsit megfordítva élem az életem, mint mások, előbb volt saját cégem, és csak azután lettem alkalmazott. Előbb teremtettem meg az egzisztenciámat és csak utána indultam neki a világnak és adtam fel mindent.

Írás és tévézés közben jutottunk el arra a pontra, hogy Rita megölte az első csótányát. 5-6 perc "gyengéd" figyelmeztetés után sem hallgatott a szép szóra, ezért megtapasztalhatta a hatalmasok elnyomását. Az elnyomás nem is igazán a jó szó, mivel a padlószőnyegbetiprás lenne a helyes kifejezés. Olyan vehemenciával vetette bele magát az "öldöklésbe", hogy Szabi és én is majdnem a földön fetrengtünk a röhögéstől.
Egyébként most megy az "Én a kém" című film a Showtime-on. Elég sok részt Mo-on forgattak, ezért "különös figyelemmel" nézzük a filmet. Az ajtón éppen a szállítási igazgató feliratot fedeztük fel, valamint jó volt látni a Gellért Hotelt és a Szabadság Hidat. Pillanatnyilag a Várat és a Lánc Hidat mutatták. Kicsit kezd rádiót sportközvetítésre hasonlítani. ;o)) Az kicsit lejáratás, hogy Eddie Murphy-t Barkas-sal rabolják el, de ez már csak így van a "balkánon".
A filmeknél maradva, megnéztem a Shrek2-t. Fergeteges. Hihetetlen, hogy miket lehet számítógéppel létrehozni. Nagyon jók a poénok, bár kérdéses számomra, hogy mennyire szól a gyerekeknek és mennyire a felnőtteknek. Nekem mindenesetre bejött. Kíváncsi lennék rá magyar szinkronnal is, mert az néha még az eredetinél is jobb. Mellesleg jobban megértem. ;o)

Mivel csütörtökön bezárt a Double Bay Hungarian Steak House, többet fogom gyakorolni az angolt, mivel a következő munkahelyemen már (arányaiban) kevesebb magyarral fogok dolgozni. Azért nem mondhatom, hogy magyarok nélkül, mert az már biztos, hogy Szabival egy csapatban fogok nyomulni. Ja, el is felejtettem írni, hogy a Luna Park-ba fogok rendezvényeken felszolgálni. Ez azt jelenti, hogy fel kell adnom az eddigi jó kis hamburger és krumplisütést, mivel nem dolgozhatok egyszerre a rendezvényeken és a kajás részlegen is. Sajnálom, mert jó fejekkel ismerkedtem meg "sütögetés" közepette. Igaz, hogy mostanában már általában csak a kiadással és a pénztárgéppel kellett foglalkoznom és a mostani supervisor-t sem nagyon kedveltem, de ez csak átmeneti dolog lett volna.

Jópofa dologgal ismerkedtem meg a minap. Sushi train. Az ötlet annyira egyszerű, hogy már briliánsnak is lehetne nevezni. Egyébkén a Johny English című, Mr. Bean-es filmben is lehet látni. Az ételek kis adagokban érkeznek egy végtelenített futószallagon és mindenki elveheti a neki tetsző és árban is megfelelő inyencséget. A tányéroknak különböző színű pereme van és gyüjtögetni kell őket, miután elfogyasztottad a rajta tálalt ételt. A falon ki vannak rakva a színeknek megfelelő árak, így már az étkezés közben ki tudod kalkulálni a számlád végösszegét.

Kapcsolódási pontként használva a vonatokat, ismét kitérek a késésekre. Nevetséges szinten van a menetrend és a valóságos érkezés közötti különbség. Az állomásokon általában ki van írva, hogy mikor érkezik a következő szerelvény. A legdúrvább eddig az volt, hogy 10 perces várakozási idővel indultunk, amiből az idő előrehaladtával 15 perc lett, majd csökkenni kezdett a hátralevő idő. Ez már döfi, csak percek kérdése. Erre bemondják, hogy a következő vonat nem áll meg az állomáson, mert technikai próbléma lépett fel. Mindez alig 25 perccel az után, hogy elkezdtem várakozni. Még szerencse, hogy a főnököm is tudja, hogy mennyire "kiszámítható" a közlekedés és ezért nem volt nagyon kiakadva. További negatívum, hogy a világ (vezetékes)telefonvonalilag egyik legjobban ellátott országában nincs térerő az alagutakban, csak az állomásokon.

Lassan haladok az írással, mert már a I ROBOT című film készítését taglalják a TV-ben. Ismét csak a hihetetlen jut eszembe, mint jelző. Nagyon kiváncsi vagyok a filmre. Egyébként is szeretem a tudományos-fantasztikus irodalmat és filmeket, de ez elég jónak igérkezik. A Spiderman2-ről ezt már nem mondhatom el. Mivel ez tünt a legnormálisabb filmnek, megnéztem a moziban, kihasználva a szabadnapomat. A felejthető kategóriába sorolnám.

A legutóbbi felvetettem a levelezési listán a síelés gondolatát, de senki nem reagált rá. Mi van, csak hullámlovasok jönnek Sydney-be? Találtam egy olyan akciót, hogy augusztusban, egyéni utazással, 3 nap kifizetése mellett +2 napot adnak $35-ért. Mivel péntek és szombat nem lehet az extra nap, ezért vasárnap kellene indulni, de számításaim szerint így sem kerülne fejenként $700-ba a szállás, étkezés, sí és felszerelésbérlés, síbérlet, utazás. Egyébként az első gondolatom egy Új Zélandra tett látogatás, helikopteres síeléssel egybekötve volt, de az még 3 napra is verte a $2000-t. Azért ettől még egy kicsit messze áll a keresetem. ;o(

Elmentem megnézni a World Press fotókiállítást. Mivel elég "érzékeny" vagyok, egyes képek túl mélyen érintettek, ami végülis a célja, de ennek ellenére néha úgy érzem, hogy túl sokat tudunk a világról és a világ szenvedéseiről. Ha rendbejön az internet, fogok képeket is feltenni, mert így egy kissé furának tünhetnek a leírtak. Érzékeltetésként, elég sok kép a halálról és a háborúkról szolt. Az egyik legdurvább az volt, amikor egy fekete afriakai területen, valaki az utcán, a két fülénél tartva nézeget egy levágott fejet. Cuki.

Bálnanézésre adtam a fejem. Nem a legjobb időpontot választottam, de nem sok lehetőség volt, mert vagy suliban vagyok, vagy dolgozom, vagy akivel mentem, annak volt hasonló elfoglaltsága. Az idő nem volt valami kegyes hozzánk, mert annyira szeles és hullámos volt a tenger, hogy a csapat 80%-a hányópozíciót foglalt el. Mondtam is a kisérőmnek, hogy büszkék lehetünk magunkra, hogy a fentmaradő 20%-ban voltunk. Videót néztünk a kihajózás alatt és olyan képeket is mutattak, hogy a hajóról kihajolva meg lehetett érinteni a bálnát. Ez azért nagy szó, mert a törvény szerint (azt hiszem) 100 méternél nem lehet jobban megközelíteni a bálnát, DE, ha ő jön oda, az teljesen más. ;o) Nekünk ilyenben nem volt részünk. Egyszer bukkant ki a hátuk kb. 5-6 méterre, amiről csak egy jó képet tudtam csinálna, utána csak a messze fellövelő vizet, láttuk. Más alkalmakkor még ki is ugrálnak a vízből. Újra el kell menni, bár a $75-os diákjegy nem mondható valami olcsónak.

Ennél sokkal jobb képeket sikerült egyik éjszaka egy oposzumról készítenem. Nagyon szelíd volt és éppen a kirakot kajáját fogyasztotta a Hyde Park-ban, mikor megláttam. Eleinte nem engedett közel, de aztán rájött, hogy csak egy újabb, idióta turista vagyok, ezért nem foglalkozott velem a továbbiakban. Kicsit később patkánypajtás is előkerült, hogy megosztozzanak a kaján. Róla is csináltam egy képet, de ő már nem volt annyira aranyos. Nem szeretném, ha meglátogatna a park melletti lakásunkban. Úgy mászott a fán, hogy nem csodálkoznék, ha a 28. emelet sem jelentene neki akadályt.

Az új és egyben volt Steak House-os kollégákkal elmentünk a Brodway Hotel csütörtöki karaoki partyjára. Elég későn értünk oda, mert megint csak munka után tudtunk elindulni, de nem bántuk meg. Annyira jó hangulat volt, hogy igazából csak javasolni tudom mindenkinek, hogy keresse fel. Régen szórakoztam ilyen jól.
 
Mára ennyi "mese" került terítékre, hogy legyen mit olvasgatni, ha már a Pöttyös Pannát és a Futrinka utcát a 80-as évek szülöttei oly kevesen ismerik. ;o))

kedd, június 29, 2004

Itt az ideje, hogy írjak, mert eléggé felhalmozódtak az események, amit meg szeretnék osztani másokkal és emlékezni is szeretnék rá, ha majd egyszer én is elolvasom a blogomat. ;0)) Kaptam olyan visszajelzést, hogy lassan egy kisregényre kezd hasonlítani terjedelmében a kinyomtatott változat. Még a végén keresnem kell egy kiadót a memorandumom megjelentetéséhez.

Hát akkor neki is kezdek. VÉGIGOLVASTAM ÉS FIGYELMEZTETEK MINDENKIT, HOGY HOSSZÚ LESZ! 8O)

Mivel ennek egy kicsit Au-ról és rólam is kellene, hogy szóljon, megemlítek egy elég általános dolgot, ami elég lelombozó európai szemmel. Sétálgatok az utcán, ahol az előzetes híresztelésekkel ellentétben néha még kellemes megjelenésű csajok is feltünnek. (Azért nem sok van belőlük!!!) Mikor a lámpánál várakozom a zöld jelzésre, meg is nézek egyet magamnak. Ő is rámnéz és kedvesen elmosolyodik. Na csak lehet itt ismerkedni! Ekkor továbbra is kedvesen mosolyogva beleássít a képembe. Még jó, hogy volt közöttünk vagy fél méter, így csak a bal lent hatos tömött fogát volt alkalmam szemügyre venni és nem kellett ellenőriznem, hogy volt-e már mandulaműtéte. Egyébként is valószínüleg az történt volna, ami az egyik kedvenc kólás reklámomban történt. Jó csaj mozgólépcsőn fel, kulturált srác mozgólépcsőn le egy kólával. Srác: Na most mit fogok tenni. Valószínüleg azt, amit máskor is szoktam. SEMMIT. Az élet már csak ilyen. ;0( Egyébként van egy ausztrál osztálytársnőm, aki beszélgetés közben is képes beleássítani a többiek arcába. Ez is au. Az "állandó" szipogásról már ne is beszéljek.

Egy kicsit (legalábbis számomra) vidámabb történettel folytatom. Van egy cseh kollégám, aki egyik nap új frizurával és kicsit varas füllel érkezett munkába. Ment is az ugratás elég rendesen, hogy jobban is megválaszthatná a fodrászát. Nem is a varas fül a probléma, hanem a hajának a stílusa. Kb. két óra után megelégelte a folyamatos poénkodást és elmondta, hogy mi is történt. Pár nappal korábban elment sörözgetni a honfitársaival, minek következtében rendesen elázott. Nem is akart vacakolni a hajnali tömegközlekedéssel, ezért a taxizás mellett döntött. Mivel nem volt elég kp nála, kártyával fizetett (amire extra pár $-t számolnak fel). Ez nem igazán jutott el a tudatáig, így kezdte faggatni a taxist, hogy ezt mégis hogy gondolja, hogy többet vesz le a kártyájáról, mint a megszokott összeg. Szó szót követett, mire a cseh srác elvesztette a türelmét és behúzott egyet a taxisnak (arról nem szólt a fáma, hogy mekkorát és hova), amit az zokon vett és elindult, hogy mennek a rendőrségre. A srácnak se kellett több, mivel pont a vízumát hosszabbítja, amihez nem igazán jönne jól egy ilyen balhé, hát fogta magát és az amerikai akciófilmeket meghazuttolva, kiutrott a robogó taxiból. Még jó, hogy nem lett komolyabb baja. Mellesleg még nem tudni, hogy lesz-e ebből valami kellemetlensége, mivel a kártyája a taxiban maradt és a taxik nagy részében kamera veszi az utasokat, sőt olyat is mondtak már, hogy hangfelvétel is készül. Ha lesz fejelmény, azt is megírom.

Szintén Au. téma, bár inkább csak azért, mivel itt szembesültem vele, mert otthon kicsit más körökben mozogtam, hogy baromi sokan füveznek. Igaz, hogy otthon nem sokat utaztam tömegközlekedéssel, de soha nem fordult elő velem, hogy leszólitsanak az utcán, hogy nem akarok-e venni egy kis sodornivalót. Ez itt már nem egyszer fordult elő velem. Megkérdeztem erről az ausztrál osztálytársnőmet, mire azt felelte, hogy itt annyira hétköznapi ez, mint a sörözés. Még jó, hogy sörözni sem szoktam. ;0)

Egy laza témaváltással áttérek a sulira. Utolsó nap (a szünet előtt), a vezetői stílusok kielemzése céljából, megnéztük a Z a hangya című animációs filmet. Meg kell mondanom, hogy jó volt kikapcsolni egy kicsit, bár valóban érdekes volt más szemszögből figyelni a történéseket, mivel beszámolót kell írnunk róla. Szerencsére van rá még két hetem, amikor is újrakezdődik a suli. Mellesleg az "irigykedőknek", akik azt számolgatják, hogy milyen jó sűrün is van itt tanítási szünet, elárulom, hogy a következő csak decemberben lesz. =o((

Szintén suli, hogy megérdeklődtem a következő szemeszter árát. Végre előnye is van annak, hogy "szegény, kelet-európai" diák vagyok. $3150. Tudom, hogy otthon is el lehet érni hasonló árat ügynökségen keresztül, de azt is megtudtam, hogy mennyibe kerül egy francia és egy japán diáknak ugyanez a móka. Az előbbi $3950, az utóbbi $4450 befizetése mellett folytathatja a sulit. Éljen a pozitív diszkrimináció! (legalábbis a rézsemről)

Mivel én Miskolci alapokkal indultam neki a nagy kalandnak, elég részletes beszámolót kaptam szüleimtől az otthoni égszakadásról. Ha nem is jégeső formájában, de itt is megismerkedhettem a dézsa effektussal. Egyik este alig volt vendég az étteremben, mivel az utcára is alig lehetett kimenni a környéken. Aki pont akkor nálunk vacsizott, az viszont elég sokáig maradt, mivel nem nagyon akartak nekivágni a kocsiig tartó 5-10 lépésnek még esernyővel sem. Az egyik kollégám "rossz" helyen parkolt, így a szervízből frissen elhozott autóból lapáttal kellett a vizet kimerni. Biztos nem volt ideges.
Mellesleg a forgalmunk az étteremben annyira kiszámíthatatlan, hogy egyik este 6 felszolgáló volt bent és csak 30 vendég, míg most vasárnap "sikerült" még egy kollégámmal közel 80 vendéget, fogjuk rá, hogy kiszolgálni. Eleinte csak mi úsztunk, de utána már a konyha is. Még jó, hogy a főnök közölte, hogy többet ne engedjek be, csak az volt szép, hogy mindezt a konyhából ordította ki a vendégeken keresztül, mert a rendelésfelvételen és elküldésen, valamint néha a piakiadáson kívül másra nem jutott időm. Még a kajakihordást is az egyik konyhás csinálta, csak adtunk neki egy fehér inget. Mivel fogalma sem volt róla, hogy a számok melyik asztalt jelentik, elég nevetséges volt, hogy a vendégek jelezték, hogy melyik az ő ételük, ha már vártak rá közel 40-50 percet. Szerencsére megértőek voltak, bár volt egy asztal, amiről a következő "megjegyzés" folyt a cseh kollégámmal. Megpróbáltam magyarra lefordítani, de nem adja vissza ugyanazt, mint az angol, ezért marad az "eredeti".
-Adam, I think the table 6 is upset. Can we do something?
-Pawel, Where were you in the last half an hour? They are not upset. They are totally angry.
A történethez hozzátartozik, hogy kínunkban ezen vagy negyed órát röhögtünk. A vendégek meg nem értették, hogy mitől van ilyen jó kedvünk, mikor szinte mindenki tett megjegyzést a lassú kiszolgálásra.
Egyik nap a főnökünk elutazott valahova és a mamája vette át a szállítótól a húsokat és mivel borjút rendelt, el is kezdte készíteni a borjúpörköltet. Mikor megérkeztem, hogy nyissam az éttermet, meg is jegyeztem neki, hogy:
-Milyen kellemes birkapörkölt illat van.
-Micsoda, ez borjú!
-Elnézést, lehet, hogy tévedek, de nekem az egyik kedvencem a birkapörkölt és nagyon arra emlékeztetett az illata.
Ennyiben is maradtunk, mikor megérkezett a szakács, aki szintén konstatálta, hogy ez bizony birka. Szegény Erzsinéni teljesen oda volt meg vissza, hogy mit fog szólni a fia, hogy elrontott valamit. Összedugtuk a fejünket és kitaláltuk, hogy, ha már itt a birkapörkölt, akkor ne vesszen kárba, adjuk el. Kiírtuk napi különlegességnek. Több sem kellett a vendégeknek, már az este felére elfogyott a 30 adag birkapörkölt, mert többen még elvitelre is rendeltek. A nagy sopánkodásból végül elég pozitív hangulat lett, mivel a "hiba" elég jó forgalmat csinált egy csendes kis hétköznaphoz képest.

Csenge is hazautazott és ezerrel készül a vizsgáira, amiről azért van folyamatos értesülésem, mert Rita és Csenge szinte napi telefonkapcsolatban vannak. "Könnyű" ezt innen megtenni, hiszen "csúcsidőn kívül" annyiba kerül innen hívni egy vezetékes telefonszámot, mint otthon városon belül.
Csenge búcsubulija a Star City nevű kaszinóban ért véget. Az első látogatás és regisztrálás együtt jár egy $10 értékű ingynjátékkal is. Mivel a Csokoládé-Múzeumban ahol dolgoztam, saját rulettasztalunk volt, elmondtam néhány "trükköt", amivel lehet csökkenteni a vesztés esélyét és növelni, ha nem is az egekig, de a lassú nyerés esélyét. Mivel már csak hárman maradtunk addigra, Csenge és Szilárd is nyertek és én "természetesen", mint tippadó vesztettem. Ennek ellenére nagyon jól szórakoztunk. Az elég jó poén volt, hogy a nyerőautómatáknál nem tudtuk, hogy melyik gombot, gombokat és milyen kombinációban érdemes nyomkodni, mégis nyertünk néhány dollárt, amit azonnal el is buktunk. Könnyen jött, könnyen ment. =o)

Miki, a kollégám és lakótársam is hazautazott. Állítása szerint csak egy hónapra, mert szeretné folytatni a tanulást valamelyik egyetemen, ahol beszámítják a Holmesban eltengetett idejét, de mivel semmit nem intézett el hozzá, nyitvahagyta a kiskaput az otthonmaradás előtt is. Erre mondják, hogy majd meglátjuk. Az ő búcsubuliját a Home Club-ban akartuk megkezdeni, de nem engedtek be minket, mert túlöltözöttek voltunk. Hát ezt a kifogást sem hallottam még korábban. További két helyre nem engedtek még be minket, az egyik helyen azt mondták, hogy túl sokan vannak bent, a másikon pedig azt, hogy túl sok fiú van a csapatunkban. Ezt nem volt nehéz nem észrevenni, mert mind a 10-en fiúk voltunk. Ez van. Végül a Cargo-ba hosszas könyörgés után beengedtek minket, annak ellenére, hogy "zártkörű" buli volt a skót rögbisek részére. Mivel nagyon sokan voltak, átmentünk a Q bárba, ahol végül én hajnali 5:30-körül végeztem, mert nem bírtam tovább fentmaradni. Miki még közel "hajnali" 8-ig bírta, bár arra már nem emlékszik, hogy melyik bárban is volt pontosan, mert utána még átment valahova. ;0)
Az egyetem egyébként nekem is elkezdte piszkálni a fantáziámat, ugyan nem az okosodás miatt, mivel azzal nem sok mindent lehet már kezdeni (nem azért mert túl okos vagyok), hanem mert a Central Queensland University beszámítja a ASPECT-ben szerzett vizsgáimat és így csak 3-4 szemeszter (felvett tantárgyak számától függ) amit tanulással kellene töltenem, de ha minden igaz megválaszthatom a helyet, ahol tanulni szeretnék. Na, ez az ami foglalkoztat, ugyanis Brisbane mellett Fiji, Kína, Hong Kong és Szingapúr is választható. Mivel ennek még nem jártam utána, nem tudom a feltételeket és a lehetőségeket, sőt az árakat sem, de egyenlőre jól hangzik. 2005. szeptemberében mindenképpen otthon kellene lennem, hogy folytassam a sulimat, de lehet, hogy itt is van rá lehetőség, hogy egy év kihagyás után menjek egyetemre. Majd kiderül. Ha nem, akkor inkább ezt az egyetemet választom, mint a magyak felsőfokú képesítést, mivel ott az egy év, amit bukok az "csak" $1.500, míg itt egy szemeszter kb. $6.000. Jobban szét kell néznem a munkaerőpiacon, ha meg akarom keresni a suli árát a legális, heti 28 órámban. Még jó, hogy 1/2-1 évnek indult ez az egész tanulás, most pedig már minimum 3 évről gondolkozom. Ennyit arról, hogy rohanok haza, hogy ne veszítsem el az üzleti kapcsolataimat és a referenciáim is érjenek még valamit, az új munkahely keresésekor.

Megkóstoltam a Krispy Kreme álomfánkot. Mivel egy negyed órát álltam sorba, nem akartam elaprózni, egy tucatot az eredeti mázasból és egy tucatot az összes többiből vegyesen. Nem kell megijedni, nem egyedül ettem meg, megosztottam a kollégáimmal. Egyszer legyen legalább egy jó napunk. Átérezhettük az amerikai rendőrfilmek hangulatát, bár az is igaz, hogy nem kávéba mártogatva, kocsiban ülve toltuk az arcunkba.

Még két gyors dolog és nem kell tovább "szenvedni" az olvasással.

1. Mikivel vágunk át munka után a Hyde Parkon mikor elszalad tőlünk nem messze egy nem túl kis állat (azért nem oposszum méretű), mire én:
-Figyu, eddig nem is láttam itt ilyen amerikai tipusú mókust. Tök jó fej.
-Ja, csak az a gond vele, hogy az egy patkány.

2. Egyik este, szintén munkából hazafelé jövet láttam, hogy felbontották az utcát a házunk előtt és terelik a forgalmat. Délután még nem volt semmi, így gondoltam, hogy ez is úgy megy, mint otthon, hogy eltart vagy egy hétig. Nos megint tévedtem. Reggelre a munkásoknak, bontásnak, aszfaltozásnak már nyoma sem volt. Még az útburkolati jeleket is felfestették. Tudom, tudom, könnyű nekik, itt nem kell a felfagyástól tartani. Akkor is. Nem hiszem, hogy a jó munka alapismérve, hogy idő kell hozzá. Az rendben van, hogy idő, de miért mindíg olyan sok. Nem is volt jobb délutáni programom, mint a dugóban ülni a körúton és hívogatni az ügyfeleimet, hogy átbeszéljük a következő marketingterveket, éves elvárásokat, akciós termékeket, árakat.

MOST ENNYI, DE ÍROK MAJD MÉG!!! ;O))

vasárnap, június 06, 2004

Már hülyén hangzik, hogy ennyi, meg ennyi ideje vagyok itt, de azért mégis csak megemlítem, hogy már 6 azaz HAT hónapja hagytam magam mögött kis hazánkat és jöttem el, hogy kicsit megváltoztassam az eddigi életemet. Nos ez eléggé úgy néz ki, hogy sikerül, már csak azt kell eldönteni, hogy ez jó-e nekem. Minden esetre tapasztalatokkal gazdagabban fogok hazatérni, bár remélem, hogy az angolom is fejlődik. ;0))

A legutóbbi recept után, mint egy hagyományt folytatva, kicsit meglepőbb és talán távolabbi világot idéző érdekességgel ismertetem meg az olvasókat. A suliban teljesen kiakasztotta a tanárunkat már csak a lehetősége is, hogy valaki a whiskyt cola-val issza, hát még az, hogy a vörösbort. Ezek után mondta el, hogy milyen kaját szoktak csinálni, ha kirándulni mennek. A különlegesség neve: Bunny Chew, melynek elkészítése nem igényel komolyabb szakácstudást. Venni kell kenyeret, olyan magyar félét ;0)) , nem szeleteltet és ki kell szedni a belsejét. Fel kell tölteni friss hasábburgonyával és a kiszedett kenyérbél felével. Be kell tekerni fóliával, majd annyira becsomagolni, hogy ne ártson neki, hogy át kell rajta menni egy kocsival. Utána szeletelve fogyasztható. Hát nem kell egy nagy szakácstudás hozzá. Ezt még nem próbáltam, de állítólag nagyon népszerű Dél-Afrikában. Egyébként komoly témákat is érintünk a suliban, nem csak eldumáljuk az időt. A múlt héten pl. Válságmenedzsmentből és Üzleti jövőtervezésből vizsgáztunk. Na nem kell megijedni, a neve hosszabb, mint az anyagrész, de még nem tudom a végeredményt. A mostani feladatom néhány adott web-oldalból kiválasztani a számomra szimpatikusat és elemezni, hogy mennyire tükrözi a cég vásárlókkal kapcsolatos és marketing filozófiáját. Ez elég jó, mivel nem a betanult anyagra kiváncsi, hanem arra, hogy mi a véleményünk. Ez már jobban tetszik.

Beköttettünk néhány extra csatornát, ha már esténként nem mozdulunk ki, legalább néha jó filmeket lássunk. A csatornák aktiválása annyiból állt, hogy be kellett telefonálnom a Foxtel ügyfélszolgálatára, bemondani az ügyfélszámot valamint az új csatornákat. Mielőtt letettem volna a telefont, megkért az ügyintéző, hogy ellenőrizzem, hogy aktiválódtak-e a csatornák. Nos ez sem teljesen így működött otthon, bár nem tudom, hogy mennyit változtak vevőcentrikusságban a cégek az uniós csatlakozással.

Az itteni tél várható üditőital slágere a Lime Diet Coke. Eléggé várom, hogy dobozos kiszerelésben is megjelenjen, mivel gyüjtöm a Coca-Colá-s dobozokat. Van már néhány itt is, de láttam egy újat a vonaton valakinek a kezében és azóta is keresem, hogy hol vehette. Remélem, az olimpiára is megjelennek majd új dobozok. Mellesleg láttam az olimpiai lángot tegnapelőtt délután, mikor bevásárolni mentem. Még jó, hogy mások várakoztak rá, én meg a kellő időben a kellő helyen voltam. Bízom benne, hogy máskor is lesz ez így és nem csak a lánggal. =0P

Sokan mondják, hogy annyira messze van Au. mindentől, hogy itt még a bűnözés is sokkal alacsonyabb mértékü, mint a világ más pontjain. Nem akarok vitatkozni, csak leírom, hogy mi történt abban az étteremben, ahol dolgozom, bár aznap éppen nem voltam bent. Először egy linket akartam feltenni a cikkhez, de nem sok időm volt keresgetni, hogy hol lehet, viszont a Sunday Telegraph-ban megjelent cikk (May 23, 2004),az újság web-oldalán nem volt. Ez annak is lehet a jele, hogy nem találták fontosnak, illetve annak is, hogy a tulaj közölte, hogy intézkedett az ügyben, hogy ne verjék nagydobra az esetet. Nos szabados fordításban a cikk a következő: "Fiatalt lőttek meg a kávézóban." Egy 16 éves fiatalt lőttek térden, miközben vacsorázott egy zsúfolt kávézóban, Double Bay-ben Péntek este. A szemtanuk elmondták, hogy veszekedés tört ki két társaság közöt a Cosmopolitan kávézóban / ;0)) / este 10:45-kor. Az egyik társaság elment, de pár perccel késöbb visszatért egy kocsiban. Ahogy elhaladtak egy lövés dörrent és eltalálták a fiatalt. Barátai vitték a közeli St. Vincent Kórházba ahol megoperálták. A rendörség lezárta a Knox St-et 2 órára és kikérdezett több, mint 30 szemtanut. Több kávézóasztalról újlenyomatot vettek és átvizsgálták a közeli kanálisokat. Az áldozat néhány vércsepjét megtalálták a közeli árkádban. A leírások alapján a kocsi egy Toyota terepjáró volt, bár a rendőrség nem erősítette meg. Utoljára a Konx St-en látták nyugati irányba haladni. A Rose Bay-i rendőrség tegnap kihalgatta a fiatalt és más szemtanukat, de elmondások szerint sokan vonakodóak voltak. Bárkinek információja van az esetről, hívja a Rose Bay-i rendőrséget a 93626399 vagy a Bűnmegelőzési csoportot a 1800 333 000 számon.
Az esetről annyi extrát tudok, hogy "szokás szerint" nőügy áll a háttérben, ugyanis az egyik csoporttal levő csajokat "szemlélték" a másik csoport férfi tagjai, amit nem vettek jó néven a másik asztalnál ülők. Otthon is van ilyen, de ott még nem túl gyakran végződik hasonlóan az eset. Otthon inkább kézigránátot dobnak egymás lakására. ;0)

Vidámabb témával folytatom. Most már Au.-ban is élvezhető a fánkok fánkja, a Krispy Kreme amerikai cég üzletének megnyitásának jóvoltából. Mivel nem éreztem eddig erős késztetést az egy órás sorbanállásra, a minőséget még nem sikerült ellenőriznem. "Sajnos" itt nem három napig tartanak a csodák, ugyanis eddig 4 alkalommal is arra sétáltam és még mindíg hosszú a sor. Nem baj. Ha eddig, 30 évig megvoltam nélküle, ezt a pár napot már csak kibírom valahogy.

Munka téren annyi változás van, hogy az egyik kolléga felmondott a magyar étteremben, mivel átment a Captain Cruise hajóira dolgozni. Szerintem a szakmai tudása nagyon jó és az angolja is, most adja a hülyét, ugyanis "nincs kedve" dolgozni. Ez abban merül ki, hogy betaníttatja magát és nem veszi észre az eddig alapvető dolgokat. A hajón nincs borraval, ezért inkább a bénázást választotta, mint a kidolgozom a belemet taktikát. A pénz ugyanannyi, ezért néha megértem. ;0)) Van helyette egy új kolléganő, akinek lövése sincs a szakmáról, de vannak ezzel egy páran így. Itt nem sok választásod van, hogy mit csinálhatsz a suli mellett, mivel irodai munkát szinte csak teljes munkaidőben lehet csinálni, ami nem a 20 órás diákvízum kategóriája.

A Luna Parkot mindenki szereti, főleg, ha zárva van címmel jelent meg néhány cikk az újságokban, ugyanis az első hónap nyitvatartási mérlege több, mint 3.000 azaz háromezer panaszos megnyílvánulás (levél, telefon, e-mail, fax /mégis csak a XXI. században, a technika világában élünk/) 100 közeli lakótól. Hát itt is él a nyugdíjas effektus. Ráérek, hát panaszkodjunk. (ELNÉZÉST AZOKTÓL AKIK NEM ILYENEK!!) Egyébként valószínüleg az ingatlanárak változása lehet a dolog mögött, mert mindenki szeretne rálátni a Luna Park-ra és a gyönyörű öbölre, csak ezt nem akarják a zajjal összekapcsolni. Megértem őket is, de milyen lenne egy vidámpark, ahol nem lehet sikítani a hullámvasúton.

Elmentem megnézni a csokis céget és mosolyt csalt az arcomra, hogy a REBER cég logóját láttam az udvaron álló Transit oldalán. "Nekünk" is hasonló volt a cégben, csak az balkormányos volt. 8o)) Egyenlőre nem mentem be megkérdezni, hogy van-e valamilyen munkalehetőség, mert még én sem tudom igazán, hogy mit akarok és a magyarországi cégtől sem érkezett még visszajelzés, hogy mit mondtak az exportőrök az itteni cégről.

Rita és Csenge utazgatnak, ugyanis Csenge úgy határozott, hogy otthon folytatja a suliját és nem jön vissza egy ideig. Így most egyedül vagyok a szobámban, ami nem nagy változás, hiszen általában már alszik Rita, mikor megérkezem és én is alszom, amikor ő elmegy suliba. Ideális párkapcsolatban élünk, ha nem is párkapcsolat. =0))

A sulibüfét úgy harangozták be érkezéskor, hogy javasolják, hogy ott étkezzünk, mivel a belváros elég drága a diákok számára. Nos nem mondom, hogy átszámolva olcsó lenne, de lehet találni olyan helyeket, ahol már $5-ért steak, rántott szelet, fish & chips vagy valamilyen tésztaféleség kerül a tányérodra. Igaz, hogy egy ital $3, de nem kötelező fogyasztani.

Cipőtalpaltással kapcsolatban már nem sikerült ilyen jó árat találnom. Mivel elég sok km megy a cipőmbe munka közben és padlószőnyeg van a magyar étteremben, kopásnak indult a cipőm talpa. Nagy ötlettől vezérelve el is mentem a helyi suszterlánchoz, hogy ugyan mondjanak már egy árat egy új cipőtalpra. Nos ez egy kicsit magasabb volt, mint $80-100, amiért már egy elég normális cipőt lehet venni. Így az új cipő mellett döntöttem, habár a régi nagyon kényelmes volt. A dolog egy másik hátulütője, hogy az új cipőt már kifizettem csak nem volt a méretemben és megigérték, hogy pár napon belül érkezik az új szállítmány. Ez volt lassan két hete. Kezdek kicsit morcos lenni.

Újabb rendőri sztorikkal lettem gazdagabb.
Az egyik ismerősömet megállították a Hyde parkban a rendőrök, mivel erősen ittas állapotban leledzett, hogy hova, hova? Nem volt semmi gond, de az esetleges problémák elkerülése végett hazavitték rendőrautóval. Ez sem tipikus otthon, hiszen rendesen le volt korlátozva korábban a kocsihasználat és a megtehető km a rendőrök számára Bp-en.
A másik "természetesen" lányokkal esett meg, akiknek egy kis furfangért nem kell a szomszédba menni. Mivel elfogyott a pénzük és késő este volt, előadták a rendőröknek, hogy eltünt az egyikük táskája az iratokkal, tárcával, kulcsokkal és most félnek hazamenni, mert ki tudja ki lehet a lakásban. A rend szorgos őrei hazavitték őket, ahol konstatálták, hogy a lakás érintetlen és minden rendben van. Lehet itt a taxin spórolni. 8o))

Múlt hét szombaton felkerestem Mikivel a Chinese Gardent, ami Au. és Kína, valamint Sydney és egy kínai város barátságát szimbolizálja. Hihetetlen volt, hogy szinte a város közepén teljesen elszakadhatsza külvilágtól. Ha felnézel látod a toronyházakat és ha fülelsz, a város zajai is bejönnek, de baromi jó volt. Leültünk teázni az emeleti Kinai Teaházba, ahol öregember szempillája, valamint Föld teát ittunk. Sütött a nap, kellemesen meleg volt és kevesen voltak a kertben. A japán diáktársam azt mondta anno róla, hogy uncsi, hiszen csak egy kínai kert és közelébe sem ér egy japán kertnek, de nekem hagyon bejött. Most már igazán kiváncsi vagyok egy japán kertre is. Rita és Csenge már voltak itt régebben és beöltöztek kínai ruhába és abban járták be a kertet, de mi nem éreztünk erre kéztetést, főleg, hogy zárva volt a jelmezkölcsönzős. Késöbb találkoztunk egy volt osztálytársammal, akivel átballagtunk a Rocks-ba, ahol kirakodóvásár volt. Sok érdekes és jópofa dolgot találtunk, de nagy vásárlásba nem bocsájtkoztunk, pedig Miki már nagyon az ajándékozáson töri a fejét, mivel 2 hét múlva megy haza. Jó lenne, ha eldöntené már, hogy visszajön vagy sem, mert nem mindegy, hogy egy hónapra vagy egy évre keresek valakit a helyére.

Igaz, hogy 3 nap alatt hoztam össze a szabadidőmben és hosszú is lett, de legalább utolértem magam az eddigi események leírásásban.

Nem vagyok egy fázós típus és általában hideget jobban bírom, mint a meleget, mert a hideg ellen tudsz mit tenn, de rendesen hüsi van esténként. Ezért nem látni kengurut a környéken, mert elzavarták őket a jegesmedvék. ;0)))