Itt az ideje, hogy írjak, mert eléggé felhalmozódtak az események, amit meg szeretnék osztani másokkal és emlékezni is szeretnék rá, ha majd egyszer én is elolvasom a blogomat. ;0)) Kaptam olyan visszajelzést, hogy lassan egy kisregényre kezd hasonlítani terjedelmében a kinyomtatott változat. Még a végén keresnem kell egy kiadót a memorandumom megjelentetéséhez.

Hát akkor neki is kezdek. VÉGIGOLVASTAM ÉS FIGYELMEZTETEK MINDENKIT, HOGY HOSSZÚ LESZ! 8O)

Mivel ennek egy kicsit Au-ról és rólam is kellene, hogy szóljon, megemlítek egy elég általános dolgot, ami elég lelombozó európai szemmel. Sétálgatok az utcán, ahol az előzetes híresztelésekkel ellentétben néha még kellemes megjelenésű csajok is feltünnek. (Azért nem sok van belőlük!!!) Mikor a lámpánál várakozom a zöld jelzésre, meg is nézek egyet magamnak. Ő is rámnéz és kedvesen elmosolyodik. Na csak lehet itt ismerkedni! Ekkor továbbra is kedvesen mosolyogva beleássít a képembe. Még jó, hogy volt közöttünk vagy fél méter, így csak a bal lent hatos tömött fogát volt alkalmam szemügyre venni és nem kellett ellenőriznem, hogy volt-e már mandulaműtéte. Egyébként is valószínüleg az történt volna, ami az egyik kedvenc kólás reklámomban történt. Jó csaj mozgólépcsőn fel, kulturált srác mozgólépcsőn le egy kólával. Srác: Na most mit fogok tenni. Valószínüleg azt, amit máskor is szoktam. SEMMIT. Az élet már csak ilyen. ;0( Egyébként van egy ausztrál osztálytársnőm, aki beszélgetés közben is képes beleássítani a többiek arcába. Ez is au. Az "állandó" szipogásról már ne is beszéljek.

Egy kicsit (legalábbis számomra) vidámabb történettel folytatom. Van egy cseh kollégám, aki egyik nap új frizurával és kicsit varas füllel érkezett munkába. Ment is az ugratás elég rendesen, hogy jobban is megválaszthatná a fodrászát. Nem is a varas fül a probléma, hanem a hajának a stílusa. Kb. két óra után megelégelte a folyamatos poénkodást és elmondta, hogy mi is történt. Pár nappal korábban elment sörözgetni a honfitársaival, minek következtében rendesen elázott. Nem is akart vacakolni a hajnali tömegközlekedéssel, ezért a taxizás mellett döntött. Mivel nem volt elég kp nála, kártyával fizetett (amire extra pár $-t számolnak fel). Ez nem igazán jutott el a tudatáig, így kezdte faggatni a taxist, hogy ezt mégis hogy gondolja, hogy többet vesz le a kártyájáról, mint a megszokott összeg. Szó szót követett, mire a cseh srác elvesztette a türelmét és behúzott egyet a taxisnak (arról nem szólt a fáma, hogy mekkorát és hova), amit az zokon vett és elindult, hogy mennek a rendőrségre. A srácnak se kellett több, mivel pont a vízumát hosszabbítja, amihez nem igazán jönne jól egy ilyen balhé, hát fogta magát és az amerikai akciófilmeket meghazuttolva, kiutrott a robogó taxiból. Még jó, hogy nem lett komolyabb baja. Mellesleg még nem tudni, hogy lesz-e ebből valami kellemetlensége, mivel a kártyája a taxiban maradt és a taxik nagy részében kamera veszi az utasokat, sőt olyat is mondtak már, hogy hangfelvétel is készül. Ha lesz fejelmény, azt is megírom.

Szintén Au. téma, bár inkább csak azért, mivel itt szembesültem vele, mert otthon kicsit más körökben mozogtam, hogy baromi sokan füveznek. Igaz, hogy otthon nem sokat utaztam tömegközlekedéssel, de soha nem fordult elő velem, hogy leszólitsanak az utcán, hogy nem akarok-e venni egy kis sodornivalót. Ez itt már nem egyszer fordult elő velem. Megkérdeztem erről az ausztrál osztálytársnőmet, mire azt felelte, hogy itt annyira hétköznapi ez, mint a sörözés. Még jó, hogy sörözni sem szoktam. ;0)

Egy laza témaváltással áttérek a sulira. Utolsó nap (a szünet előtt), a vezetői stílusok kielemzése céljából, megnéztük a Z a hangya című animációs filmet. Meg kell mondanom, hogy jó volt kikapcsolni egy kicsit, bár valóban érdekes volt más szemszögből figyelni a történéseket, mivel beszámolót kell írnunk róla. Szerencsére van rá még két hetem, amikor is újrakezdődik a suli. Mellesleg az "irigykedőknek", akik azt számolgatják, hogy milyen jó sűrün is van itt tanítási szünet, elárulom, hogy a következő csak decemberben lesz. =o((

Szintén suli, hogy megérdeklődtem a következő szemeszter árát. Végre előnye is van annak, hogy "szegény, kelet-európai" diák vagyok. $3150. Tudom, hogy otthon is el lehet érni hasonló árat ügynökségen keresztül, de azt is megtudtam, hogy mennyibe kerül egy francia és egy japán diáknak ugyanez a móka. Az előbbi $3950, az utóbbi $4450 befizetése mellett folytathatja a sulit. Éljen a pozitív diszkrimináció! (legalábbis a rézsemről)

Mivel én Miskolci alapokkal indultam neki a nagy kalandnak, elég részletes beszámolót kaptam szüleimtől az otthoni égszakadásról. Ha nem is jégeső formájában, de itt is megismerkedhettem a dézsa effektussal. Egyik este alig volt vendég az étteremben, mivel az utcára is alig lehetett kimenni a környéken. Aki pont akkor nálunk vacsizott, az viszont elég sokáig maradt, mivel nem nagyon akartak nekivágni a kocsiig tartó 5-10 lépésnek még esernyővel sem. Az egyik kollégám "rossz" helyen parkolt, így a szervízből frissen elhozott autóból lapáttal kellett a vizet kimerni. Biztos nem volt ideges.
Mellesleg a forgalmunk az étteremben annyira kiszámíthatatlan, hogy egyik este 6 felszolgáló volt bent és csak 30 vendég, míg most vasárnap "sikerült" még egy kollégámmal közel 80 vendéget, fogjuk rá, hogy kiszolgálni. Eleinte csak mi úsztunk, de utána már a konyha is. Még jó, hogy a főnök közölte, hogy többet ne engedjek be, csak az volt szép, hogy mindezt a konyhából ordította ki a vendégeken keresztül, mert a rendelésfelvételen és elküldésen, valamint néha a piakiadáson kívül másra nem jutott időm. Még a kajakihordást is az egyik konyhás csinálta, csak adtunk neki egy fehér inget. Mivel fogalma sem volt róla, hogy a számok melyik asztalt jelentik, elég nevetséges volt, hogy a vendégek jelezték, hogy melyik az ő ételük, ha már vártak rá közel 40-50 percet. Szerencsére megértőek voltak, bár volt egy asztal, amiről a következő "megjegyzés" folyt a cseh kollégámmal. Megpróbáltam magyarra lefordítani, de nem adja vissza ugyanazt, mint az angol, ezért marad az "eredeti".
-Adam, I think the table 6 is upset. Can we do something?
-Pawel, Where were you in the last half an hour? They are not upset. They are totally angry.
A történethez hozzátartozik, hogy kínunkban ezen vagy negyed órát röhögtünk. A vendégek meg nem értették, hogy mitől van ilyen jó kedvünk, mikor szinte mindenki tett megjegyzést a lassú kiszolgálásra.
Egyik nap a főnökünk elutazott valahova és a mamája vette át a szállítótól a húsokat és mivel borjút rendelt, el is kezdte készíteni a borjúpörköltet. Mikor megérkeztem, hogy nyissam az éttermet, meg is jegyeztem neki, hogy:
-Milyen kellemes birkapörkölt illat van.
-Micsoda, ez borjú!
-Elnézést, lehet, hogy tévedek, de nekem az egyik kedvencem a birkapörkölt és nagyon arra emlékeztetett az illata.
Ennyiben is maradtunk, mikor megérkezett a szakács, aki szintén konstatálta, hogy ez bizony birka. Szegény Erzsinéni teljesen oda volt meg vissza, hogy mit fog szólni a fia, hogy elrontott valamit. Összedugtuk a fejünket és kitaláltuk, hogy, ha már itt a birkapörkölt, akkor ne vesszen kárba, adjuk el. Kiírtuk napi különlegességnek. Több sem kellett a vendégeknek, már az este felére elfogyott a 30 adag birkapörkölt, mert többen még elvitelre is rendeltek. A nagy sopánkodásból végül elég pozitív hangulat lett, mivel a "hiba" elég jó forgalmat csinált egy csendes kis hétköznaphoz képest.

Csenge is hazautazott és ezerrel készül a vizsgáira, amiről azért van folyamatos értesülésem, mert Rita és Csenge szinte napi telefonkapcsolatban vannak. "Könnyű" ezt innen megtenni, hiszen "csúcsidőn kívül" annyiba kerül innen hívni egy vezetékes telefonszámot, mint otthon városon belül.
Csenge búcsubulija a Star City nevű kaszinóban ért véget. Az első látogatás és regisztrálás együtt jár egy $10 értékű ingynjátékkal is. Mivel a Csokoládé-Múzeumban ahol dolgoztam, saját rulettasztalunk volt, elmondtam néhány "trükköt", amivel lehet csökkenteni a vesztés esélyét és növelni, ha nem is az egekig, de a lassú nyerés esélyét. Mivel már csak hárman maradtunk addigra, Csenge és Szilárd is nyertek és én "természetesen", mint tippadó vesztettem. Ennek ellenére nagyon jól szórakoztunk. Az elég jó poén volt, hogy a nyerőautómatáknál nem tudtuk, hogy melyik gombot, gombokat és milyen kombinációban érdemes nyomkodni, mégis nyertünk néhány dollárt, amit azonnal el is buktunk. Könnyen jött, könnyen ment. =o)

Miki, a kollégám és lakótársam is hazautazott. Állítása szerint csak egy hónapra, mert szeretné folytatni a tanulást valamelyik egyetemen, ahol beszámítják a Holmesban eltengetett idejét, de mivel semmit nem intézett el hozzá, nyitvahagyta a kiskaput az otthonmaradás előtt is. Erre mondják, hogy majd meglátjuk. Az ő búcsubuliját a Home Club-ban akartuk megkezdeni, de nem engedtek be minket, mert túlöltözöttek voltunk. Hát ezt a kifogást sem hallottam még korábban. További két helyre nem engedtek még be minket, az egyik helyen azt mondták, hogy túl sokan vannak bent, a másikon pedig azt, hogy túl sok fiú van a csapatunkban. Ezt nem volt nehéz nem észrevenni, mert mind a 10-en fiúk voltunk. Ez van. Végül a Cargo-ba hosszas könyörgés után beengedtek minket, annak ellenére, hogy "zártkörű" buli volt a skót rögbisek részére. Mivel nagyon sokan voltak, átmentünk a Q bárba, ahol végül én hajnali 5:30-körül végeztem, mert nem bírtam tovább fentmaradni. Miki még közel "hajnali" 8-ig bírta, bár arra már nem emlékszik, hogy melyik bárban is volt pontosan, mert utána még átment valahova. ;0)
Az egyetem egyébként nekem is elkezdte piszkálni a fantáziámat, ugyan nem az okosodás miatt, mivel azzal nem sok mindent lehet már kezdeni (nem azért mert túl okos vagyok), hanem mert a Central Queensland University beszámítja a ASPECT-ben szerzett vizsgáimat és így csak 3-4 szemeszter (felvett tantárgyak számától függ) amit tanulással kellene töltenem, de ha minden igaz megválaszthatom a helyet, ahol tanulni szeretnék. Na, ez az ami foglalkoztat, ugyanis Brisbane mellett Fiji, Kína, Hong Kong és Szingapúr is választható. Mivel ennek még nem jártam utána, nem tudom a feltételeket és a lehetőségeket, sőt az árakat sem, de egyenlőre jól hangzik. 2005. szeptemberében mindenképpen otthon kellene lennem, hogy folytassam a sulimat, de lehet, hogy itt is van rá lehetőség, hogy egy év kihagyás után menjek egyetemre. Majd kiderül. Ha nem, akkor inkább ezt az egyetemet választom, mint a magyak felsőfokú képesítést, mivel ott az egy év, amit bukok az "csak" $1.500, míg itt egy szemeszter kb. $6.000. Jobban szét kell néznem a munkaerőpiacon, ha meg akarom keresni a suli árát a legális, heti 28 órámban. Még jó, hogy 1/2-1 évnek indult ez az egész tanulás, most pedig már minimum 3 évről gondolkozom. Ennyit arról, hogy rohanok haza, hogy ne veszítsem el az üzleti kapcsolataimat és a referenciáim is érjenek még valamit, az új munkahely keresésekor.

Megkóstoltam a Krispy Kreme álomfánkot. Mivel egy negyed órát álltam sorba, nem akartam elaprózni, egy tucatot az eredeti mázasból és egy tucatot az összes többiből vegyesen. Nem kell megijedni, nem egyedül ettem meg, megosztottam a kollégáimmal. Egyszer legyen legalább egy jó napunk. Átérezhettük az amerikai rendőrfilmek hangulatát, bár az is igaz, hogy nem kávéba mártogatva, kocsiban ülve toltuk az arcunkba.

Még két gyors dolog és nem kell tovább "szenvedni" az olvasással.

1. Mikivel vágunk át munka után a Hyde Parkon mikor elszalad tőlünk nem messze egy nem túl kis állat (azért nem oposszum méretű), mire én:
-Figyu, eddig nem is láttam itt ilyen amerikai tipusú mókust. Tök jó fej.
-Ja, csak az a gond vele, hogy az egy patkány.

2. Egyik este, szintén munkából hazafelé jövet láttam, hogy felbontották az utcát a házunk előtt és terelik a forgalmat. Délután még nem volt semmi, így gondoltam, hogy ez is úgy megy, mint otthon, hogy eltart vagy egy hétig. Nos megint tévedtem. Reggelre a munkásoknak, bontásnak, aszfaltozásnak már nyoma sem volt. Még az útburkolati jeleket is felfestették. Tudom, tudom, könnyű nekik, itt nem kell a felfagyástól tartani. Akkor is. Nem hiszem, hogy a jó munka alapismérve, hogy idő kell hozzá. Az rendben van, hogy idő, de miért mindíg olyan sok. Nem is volt jobb délutáni programom, mint a dugóban ülni a körúton és hívogatni az ügyfeleimet, hogy átbeszéljük a következő marketingterveket, éves elvárásokat, akciós termékeket, árakat.

MOST ENNYI, DE ÍROK MAJD MÉG!!! ;O))