Jó estét! Jó szurkolást! Szóval BULA!

Alig több, mint három hónapos hallgatás után rászántam magam, hogy befejezzem a megkezdett leírásomat a Fiji szigetén tett kirándulásunkról. Az eddigi szünet oka Édesanyám látogatásával, új lakásba költözéssel, munkahelyi gondokkal, internetnélküliséggel és lustasággal lehetne magyarázható, de inkább arra fogom az egészet, hogy nem voltatok olyan jók, mint ahogyan azt kértem. Elég a hosszú bevezetőből, következzen a rövid befejezés. ;o))

Csütörtökre nagyon szerettem volna egy kis Jet Skizést beiktatni, de úgy néz ki, hogy ez a lemondások és kompromisszumok ideje, mivel az egy nappal elöbbi esső miatt annyira hideg volt, hogy nem igazán kívánkoztunk vizeskedni. Mellesleg Frida nem bánta annyira a dolgot, mivel így a bérautót kihasznállva, elmentünk vásárolni Nadiba. Nappal azért barátságosabb arcát mutatta a város, mint éjszaka, de így igazán láthatóvá váltak a nagyvárosi izlésünkhöz viszonyítva szokatlanul lepukkantnak ható épületek és infrastruktúra. Késöbb megtudtuk, hogy ez már nagyon is jó helyzet. Ez akkor derült ki, mikor beszélgetésbe elegyedtünk egy idősebb, ausztrál párral, akik már évek óta járnak ide. Szerintük minden évben hihetetlen mértékben javulnak a dolgok. Nos, ennek tükrében, nem igazán bánom, hogy nem látogattam meg Fijit évekkel korábban. Biztos megvan a maga varázsa annak is, ha kilépsz az otthoni komfortzónádból, de nekünk most igazán jól esett, hogy a szobánk és maga az üdülőkomplekszum is fel volt szerelve a kényelmünket szolgáló apróságokkal. Be kell vallanom, hogy imádtam a teraszon levő pezsgőfürdőt. ;oP
De, vissza az infrastruktúrához és Nadihoz, mivel eléggé elkanyarodtam (megint). Szóval, megérkezünk a városba, ahol a főutcán nem lehet parkolóhelyet találni, ezért a párhuzamos utcán próbáltunk szerencsét. Találtunk is egy helyet, ahova szépen be is tolattam, amígy egyszer csak azt nem vettem észre, hogy a kocsi egy zajos zökkenéssel megáll. Ok, semmi gond, ha beletolattunk egy gödörbe, előre biztosan ki tudunk majd menni belőle. Az elmélet és a gyakorlat most sem igazán fedte egymást, ugyanis a bal első, hajtott kerék egy olyan mély vízelvezető aknában landolt, hogy a felfüggesztés tarotta vissza a kocsit, hogy jobban bele ne essen. Örömömet csak fokozta, hogy a kerék elötti oldalsó rész enyhén harmónikába hajló megjelenést tükrözve felgyűrődött. Tanácstalan fejrázásomat meglátva két "fehérember" jött oda, hogy látják a problémát, segítenek. Persze ausztrálok voltak. Felbukkant egy helyi parkolóőr kinézetű figura is, aki a hármunk által megemelt kocsival szépen kitolatott a gödörből, majd egyhe rugásokkal ki is egyenesítette a sérült elemet. Sűrű hállálkodások közepette vettünk tőlük búcsut, melynek során még felvilágosítottak, hogy észre kellett volna vennem, hogy egy (szerintem) pálmaág áll ki a lyukbók kb. 15cm-re. Legyen ez okulás minden olvasónak aki parkolni készül Fijin.
Sétálgatás, bolt és piaclátogatás után betértünk egy étterembe, ahol Frida beválasztott egy kecskehúsos curry-vel, viszont az én tengeri rákom (crab) nagyon finom volt.
A piaccal kapcsolatban megjegyzem, hogy alkudni KELL!!!! Ezt ne 10% körüli árcsökkenésben képzeljétek el, hanem úgy, hogy amire 12-t mondanak, arra te 2,5-nél többet, még véletlenül se mondj. Iszonyatos fejingatás és nemtetszés közepette, ha kitartó vagy, 3-3,5 körüli árat el lehet érni. Lehet, hogy van aki profibb nálunk, de nekem ennél nem sikerült lejebb nyomni az árat. Beszélgetés a következő:
-Mennyibe kerül ez a nyaklánc?
-$12.
-Ez túl sok, adok érte $2,5.
-Felejtsd el, nekem is többen van. $11.
-Nem. Legyen akkor $3.
Tanakodás a szomszéd árussal, majd lemondó sóhaj.
-Legyen $10, de kevesebb semmi esetre sem, mert nekem is többe van.
-Ezt nem értem, a boltban ahonnan jövünk $3,5, hogy lehet az, hogy a piacon háromszor annyiba kerül.
-Mert ők nagyban vásárolnak és nem tesznek semmit hasznot a kis termékekre, így hitetve el a becsábuló vendégekkel, hogy minden olcsó.
-OK, mi a végső ár?
-Csak neked odaadom $4-ért.
-Minek jönnék a piacra, ha az ár magasabb, mint az üzletekben?
-Csak neked odaadom $3,5-ért.
Az biztos, hogy rugalmasabbak, mint egy vékony gumilap, de meg is próbálják kitalálni és kiszolgállni az extra igényeidet. Nekem külön fontak egy törzsfőnöki láncot megrendelésre a barátomnak, valamint szintén neki csináltak egy 9 cápafogas láncot.
A vásárlástól kimerülten hamar hazamentünk és be is vágutk a szunyát, miután összepakoltuk a cuccainkat a másnapi hazaútra.

Péntek a szállásról való kijelentekezés, kajavásárlás a repülőútra, utolsó Fiji dollárok elköltése hihetetlenül fontos dolgokra, valamint a bérkocsi visszaadásával, majd hazarepüléssel telt. "Természetesen" mélyen kussoltam a gödrös esetről a kocsi visszaadásakor, de azóta sem jelentkeztek a felmenőimet emlegetve, hogy ugyan küldjek már nekik egy kis kárpótlást, tehát nem történhetett komoly baj.

Ha lassan is, de sikerült befejezni a történetet és most már nincs kifogás, úgyhogy a következő beszámolót is hamarosan elkezdem írni.

Most látom csak, hogy május 1. van. Élvezzétek a munka ünnepét és várjátok a következő történeteket. Mellseleg, ha nem nagy fáradtság, írhattok is, hogy veletek mi van.