szerda, március 16, 2005

MUNKA, MUNKA, MUNKA.
Nem panaszkodás képpen mondom, de azt vettem észre a jegyzeteimen, hogy a legtöbb, említésre érdemes dolog, valamilyen szinten kapcsolódik a munkáimhoz. Gondoltam, így hajnali fél kettő magasságában elkezdek egy kicsit írni. Jót tett a délutáni, munka elötti szundikálás, valamint kicsit zavarban érzem magam, hogy mindkét szobában félmeztelen csajok fekszenek. Mindez MUNKA után esett meg, tehát erre is rá lehet fogni, ha eröltetve is, hogy kapcsolódik a munkához.
Szóval. Hazaérkezünk MUNKÁBÓL Fridával, majd mindketten elindulunk a szobáink felé (hogy miért nem lakunk egy szobában, az egy külön történet), mikor is konstatálom, hogy szobatársam éppen az igazak álmát alussza ausztrál oldalbordájával az ágyukban, de takaró nélkül. Ez nem is olyan nagy próbléma, csak zavarba jöttem, hogy a maga 150 centijével, a hölgyön csak egy bugyika van. Szóvá is tettem Fridának, hogy akkor irány hozzájuk és nála alszom, mire közölte, hogy ez azért lesz kicsit problémás, mivel az ő szobatársa ugyan egyedül, de szintén felső nélkül alszik. Azért ennyire nincs meleg! :^) Ennek következtében, most itt ülök a gép elött és írok. Valószínüleg marad az előszöba. ;O)

A Luna Parkba új embereket vettek fel MUNKÁRA, amivel nem is lenne nagy próbléma, ha nem válogatták volna össze a lehető legkevésbé alkalmas személyzetet. Mindenkinek van gyakorlata!!! Ezt akkor kezdtem el kétségbe vonni, mikor első nap megkérdezte az egyikük, hogy miként tudok tíznél is több borospoharat a bal kezembe pakolni. Honnan is van neked gyakorlatod? Hát, a Hiltonban dolgozott. Gondoltam megkérdezem, hogy milyen pozícióban. A válaszon annyira nem is voltam meglepődve, portás volt a kollega. Ennyit a gyakorlatról.
Szintén ezen a helyen átestünk életünk legfontosabb, azaz V.F.I.P. rendezvényén, az MTV Australian Video Awards-on. A MUNKA most sem különbözött sokkal az eddigiektől, csak gondoltuk, ha már ennyire fontos eseményt akarnak lebonyolítani, fel is készülnek rá. Volt itt minden: látványbárosok, (akik nagy ívben tojtak az RSA szerinti, 60ml-nél több alkohol nem lehet egy italban szabályozásra {ezt mi sem szoktuk nagyon komolyan venni}), imporált Heineken (az itteni nem felel meg a sztárok igényeinek), Pepsi (a Coca-Cola által büszkén szponzorált Luan Park-ban) és még rengeteg dolog, ami ilyenkor kell. Eligazításnál közölték, hogy nem bámulhatjuk a sztárokat, nem kérhetünk tőlük autógrammot, nem fényképezhetünk és nem kezdeményezhetünk velük beszélgetést. Ezek után, a VIP bárba voltunk beosztva. Gondoltam, itt aztán minden megy majd, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. A gondok ott kezdődtek, hogy az alig két méter széles bárban négyen kellett volna dolgoznunk, de minden ital el volt szeparálva. Így aki a jobb szélen volt, nem fért az üdítőkhöz, aki a bal szélen volt, nem fért a sörökhöz, a két középső, meg nem igazán fért a borokon és a pezsgőn kívül semmihez sem. Káosz, de még ez nem volt annyira nagy gáz, csak lassuak voltunk kicsit. Következő lépésként a négy óra magasságában kinyitott VIP bár hat órára kifogyott az összes juice-ból, mivel szinte mindenki vodka cranberry-t vagy narancsot ivott. OK, akkor keverjük mással. Kilencre kifogytunk az összes vodkából is, ami azért volt nevetséges, mert vodka még csak lett volna, de azt a márkát nem használhattuk. Mindegy, a lényeg a lényeg, hogy mielött teljesen bezáratták velünk a bárt, kifogytunk a szódából és a Pepsi-ből is. Ezek azért kellemetlen dolgok, mivel szeszt nem adhadtunki ki magában, csak bekeverve. Elég hülye kombináció a Jack Daniels Pepsi Max-vel, vagy a gin (amire a vodka helyett álltak át) Mountain Dew-val. Rengeteg sztár volt ott, legalábbis a többiek szerint, mivel én senkit nem ismertem fel a zenei műveltségem egyébként is kifogásolható szintje miatt. A teljesség és a helyesség igénye nélkül néhány név, akiket láttam: Ozzy Osborn és kedves családja, Carmen Electra, Green Day, Natalie Imbrulia, Ian Thorp (úszó), valamint az idei Australian Idol második helyezettje és Guy Sebastian. Ezen kívül még biztos sokan voltak hírességek, de meg kell állapítani, hogy ők is csak emberek és ha ingyen van a pia, akkor az egyetlen mennyiségi meghatározás, a don't be shy. ;o) Volt néhány kellemes megjelenésü csaj is, de az után, hogy a legjobbnak minősített "csaj" medvéket megszégyenítően öblös hangon köszönte meg a sörét, kicsit elvette a kedvem a nézelődéstől. Mivel a mi bárunk korábban zárt be, mint a buli véget ért volna, még megnézhettem magamat itthon a TV-ben, az MTV csatorna "élő" közvetítésén, amint éppen a sztárok feje felett próbálok egy víztől csöpögő rekesz poharat a bárhoz egyensúlyozni, hiszen mégsem ihatják egész este a scotch & cola-t borospohárból.

A másik érdekes esemény szintén a Luna Parkban esett meg. Ezen MUNKÁNK során (minden rasszista és egyéb felhangot kerülve) egy zsidó rendezvényen kellett segédkeznünk. Egy fiatal srácot avattak férfivá, legalábbis ha jól értettem a mazeltov guy szabatos fordítását. A rendezvényt egy erősen egérre hajazó arcszerkezettel megáldott fiatalember (talán rabbi) felügyelte, aki ellenőrizte még a mosogatás folyamatát is, valamint egy perzselőnek és lángszórónak egyaránt kinéző szerkezettel az összes melegentartót és sütőt kosherré tett. Ezek után ellenőrizte, hogy rajta van-e a Sétáló Jánosos whiskey a kosher listán, majd ellátta a bárt a kosherséget igazoló papírlappal. Itt aztán minden zsidó ehet-ihat, mivel minden kosher. Lett volna nagy sírás-rívás, fejek porba hullása, fontos emberek fenékbebillentése, ha megtudják, hogy az indiai kolléga az előző nap szeparálva szállított kosher gyümölcsökből csemegézett, majd jól összetapogatta az egész tálat. Lehet, hogy van aki szerint ez inkább szörnyű, mint mosolyra okot adó dolog, de azoknak elmondom, hogy ismerek olyat, aki hithűként "lebukott" a rabbi elött, hogy disznóhúst eszik. A kellemetlen helyzet kiküszöbölésére a rabbi megállapította, hogy az nem is disznó, csak alacsony marha. Ezek után valahogy nem tudom annyira komolyan venni a dolgot, hogy sírjak az eseten. ;oP

Kicsit más, hogy egyik nap (volt már vagy fél éve) nagyon későn végeztünk a MUNKÁVAL és mivel már a vonatok azon a szakaszon nem jártak, valamint taxizni sem akartunk, elhatároztuk, hogy hazasétálunk a Luna Parkból. Ahogy átértünk Sydney egyik szimbólumának számító Harbour Bridge-en, találtunk egy bevásárlókocsit. Alig több, mint 30 évesen, mi juthat eszébe az embernek ilyen szituációban, mint, hogy üljön bele valaki és toljuk a városban. Miki bele is pattant annak rendje és módja szerint, de az ő ölébe még bele ült az egyik, szintén magyar kolleganő is. Kettőjüket még csak-csak eltoltam az egyenes szakaszon, viszont a domboldalon lefelé én csak tartottam és megpróbáltam fékezni a kocsit, de hirtelen megállítani nem tudtam volna. Ugráltak is félre az éjszakai mulatozástól kicsit kótyagos fejű és okos tekintetü gyalogosok. Leírva nem egy akkora történet, de ha lehetőségetek van hasonlóra, próbáljátok ki. Szerintem nagy poén.

Ismét elérkeztünk a hajnali háromnegyed háromhoz ami semmit nem befolyásol, csak álmos vagyok. Megyek is fürödni, aztán irány a szobám, amit megoszthatok egy félmeztelen csajjal. ;o)) Nem lett rövid, de van ez így, ha az ember sokáig halogatja az írást.

kedd, március 08, 2005

Mivel nem minden nap vagyok munka után még "fitti", gondoltam nekikezdek a már régóta esedékes beszámolómnak. Folyamatosan jegyzetelem a címszavakat a telefonomba, hogy miről is akarok írni, de mire időt tudok rá szakítani, vagy már nem találom olyan érdekesnek, vagy már nem is tudom, hogy miért volt fontos. Ennek ellenére belekezdek.

Időjárás:
Erre csak azt mondhatom, hogy olyan, mint az áprilisi jóidő otthon. Kiszámíthatatlan. Ez különösen a nyárra érvényes, hiszen mindenki a "forró" nyarat várná itt, de ez nem mindíg van így. Az évek óta tartó hatalmas szárazság ellenére belefutottunk már az évszázad esőjének titulált felhőszakadásba, 20fokba nyáron, napközben valamint komoly jégesőbe. Télen sem volt jobb a helyzet, egyesek szerint folyamatosan esett, ami ugyan nem igaz, de valahogy ez maradt meg.
Emlékezetes eső volt, amikor az egyik kollégánk megigérte, hogy az eső miatt elvisz minket a városig, ne kelljen már bőrig áznunk, ha már van autója. Várjuk csak meg a bejárat előtti beállóban, azonnal jön. 10 perc után már kezdtünk kicsit aggódni, de akkor nagy örömünkre feltünt a járgány az utca végén. Lelkesedésünk nem tartott sokáig, ugyanis kiderült, hogy nem igazán jó helyen parkolt a kocsival. A kicsit leejtős utca összes vize a kocsija alatt gyűlt össze, ami egy kisebb tó kialakulását eredményezte. Nem volt nagy a probléma, "csak" közel a magnó magasságáig ért a víz. Nem volt valami rózsás kedvében a srác, így maradt a taxizás, neki pedig a kocsi szárítgatása. Mellesleg pont eladás elött állt az autó.
Az időjáráshoz kapcsolódóan megemlítem, bár a tél még csak közeleg, hogy milyen trükköt lestem el Vikitől az egyik volt lakótársamtól. Nem mindenki olyan, mint én, hogy elektromos ágymelegítőbe ruház be a hideg beköszöntével, főleg ha kéznél van egy hajszárító. A művelet nagyon egyszerű. A legmelegebb fokozatra kapcsolod a hajszárítót és betakarózól, mint egy múmia. Még jobb, ha eleve hálózsákban alszol. Bekapcsolod a hajszárítót és már élvezheted is a 21. századot, ha mint hőbefúvót használod a hajszárítót. Mindenkinek igénye szerinti hőmérséklet alakítható ki, csak ne felejtsd el kikapcsolni, mert egy idő után nagyon forró lesz. Legalábbis gondolom. ;o)
Fontos még. Ne hallgass az éveket itt élt barátnődre, hogy fölösleges, akár csak egy hosszúnadrágot, vagy meleg cuccot is hoznod, hiszen itt mindíg meleg van. Erre az angol bullshit kifejezést használnám. Egy váltás meleg cuccot mindenképpen csomagolj, bár a télikabátot otthon hagyhatod, ha csak nem tervezed, hogy síelni mész télen. Egy hideg nyári napra, vagy egy kellemesen hűvös öszi délutánra gondolj, mikor összeállítod a meleg ruháidat. Kinti ruhát képzelj magad elé, ne azt amit a barátod(nőd) meglepésére vennél fel a hideg este felmelegítése céljából. 8OD

Jury:
Ausztráliában (ha jól értettem) minden állampolgárnak kötelessége ülnöknek, esküdtnek lenni, ha erre felkérik. Ez esett meg az egyébként finoman szólva is nagyon naív, szőke (bocsi), már 19 éves osztálytársnőmmel is. A dolog nagyon hasonlít az otthoni kötelező katonai szolgálatra, ugyanis a bérezés ez után is hasonlóan magas és itt is idétlenebbnél idétlenebb, de nagyon fontosnak tűnő kifogásokat kell felhoznod, ha el akarod kerülni hazafias kötelességedet. Kíváncsi lettem volna azért, hogy milyen ügyben lett volna szava Kerri-Annak.

SULI:
Számolás:
Eddig sem lehetett a sulit egy elmebajnokságnak nevezni, de a koronát azzal helyezte fel a suli az egészre, mikor százalékos feladatokra került a sor. Mivel évekig saját vállalkozásom volt és az áfa, haszonkulcs, és hasonszőrű állatfajták fel-le, oda-vissza kalkulálása elengedhetetlen volt. A közelítő számok megadása bármikor megy fejben is, a pontos számokhoz azért néha elkél a számológép segítsége. Az elöbb már említett ausztrál osztálytársnőmnek komoly fejtörést és magyarázatot igényelt, hogy legalább derengjen, hogy miért is 20% fentről lefelé, az ami 25% lentről felfelé. Volt aki annak ellenére nem tudta a feladatot, hogy kb. a következő nehézségű példa volt.
Cipőbolt forgalma áprilisban 110. 20% emelkedés után mennyi lett májusban. Már ez is szép, de ez még csak a kezdet, ugyanis három lehetséges válasz is meg van adva. Majd ezt követte még három hasonló, de egymásra épülő számítás, szintén lehetséges válaszokkal. A végső válasznál olyan irgalmatlanul nagy eltérés volt a jó és a rossz válaszok között, hogy ha még ekkor sem jöttél rá, hogy valahol hibát vétettél, akkor megérdemelted, hogy éppen csak átcsússz. Mellesleg még nem bukott meg senki hivatalosan egyik vizsgán sem, bár Moonyeen egyészer tett rá célzást, hogy azért nem mindenkinek lenne oka örömre, ha a csupasz tények tükrében értékelné ki az beadott anyagokat. Volt is nagy kussolás vagy két percig.
Prezentáció:
Még a karácsonyi szünet elött kaptunk egy csoportmunkát, melyben egy kiskereskedelmi üzlet üzleti tervét kellett megcsinálnunk, fogyasztói árelemzéssel, marketingtervvel, üzlet tervrajzával, munkások számával, a szükséges munkaóraszámmal, elengedhetetlen üzemeltetési költségekkel és mindennel, ami ezzel jár. Power Point prezentáció lett belőle, amelyben egy csokiüzlet kezdeti botladozásait próbáltuk ecsetelni. Mégis csak jó a csokis múlt valamire. ;o) "Szokás szerint" az utolsó pillanatra hagytuk a formába öntést, így a segítségként felhasználásra kért Mozart Souvenir-es képek először a magyarországi szerver, majd késöbb az én internetem haldoklása miatt, nem voltak benne a prezentációban. Ennek valamint annak, hogy két nap alatt jutott csak sor az összes csapatra, nem mi nyertük meg a dél-afrikai borokat, amit a tanárunk ajánlott fel az első helyezettnek. ;o((((((( Ennek ellenére mi megszavaztuk magunknak a legjobb csapat az első napon díjat. Azóta sem porosodik a trófea a polcomon.

Csak fogyogatnak a témák, de most annyira elálmosodtam, hogy befejezem. Van ez így hajnali 3/4 4 közeledtével.
Ha így haladok lassan naprakész események is terítékre kerülhetnek.

hétfő, március 07, 2005

Harmincegy éves lettem én. Meglepetés e közlemény. Tőlem Nektek. ;o) Kicsit módosítva, de a lényeget tükrözve.

Ismét több, mint egy hónap telt el az utolsó jelentkezésem óta, de egyszerűen nem tudok már több mentséget felhozni, ezért maradnak a tények. Nincs időm, a kevés szabadidőmet Fridával (párommal) próbálom tölteni és rengeteg dolog hétköznapivá vált. Folyamatosan jegyzetelem, hogy miről kellene írnom, de nem tudom olvassátok-e őket valaha, mivel sok visszajelzést nem kapok, valamint olyan megjegyzés is érkezett, hogy inkább fényképeznem kellene, mint írnom. ;o( Ezen felbuzdulva, fel is raktam néhány képet az
www.adam-in-au.kepeim.hu oldalra. Nem kell nagyon friss képekre gondolni, alig fél év lemaradásom van, de igérem, hogy lassan utolérem magam. (Szegény ember aki igérni sem tud.)

Mivel a mai nappal nagyon elégedett voltam, gondoltam megosztom veletek, hogy miként telt a mai napom, de csak a blogon.
Reggel addig maradtam az ágyban, amíg magamtól fel nem ébredtem és nem éreztem, hogy elég volt a lustálkodásból. Ez elég ritkán eshet meg velem mostanában, ezért már a kezdet nagyon jó napot igért. Kitekintve az ablakon, az időjárás sem adott okot a panaszra, ugyanis gyönyörűen sütött a nap. Ez sem esik meg minden reggel a nyár utolsó napjaiban itt Sydneyben.
Nem túl rég kaptam Magyarországról egy csomagot, amely több hasznos dolog mellett egy nokedliszaggatót is tartalmazott. Ezt ma fel is avattam, mivel elkészítettem egyik kedvenc ételemet, a zöldborsópörköltet. Ezzel el is érkeztünk a déli időpontig. Frida, aki néhány hete élvezi már a suliszünet előnyeit, szintén megjelent ebben az időpontban. Vele kiegészülve felkerestük a North Sydney-ben található munkahelyemet, ahonnan szabadságot kértem a mai napra. Vittem nekik egy kis kóstolót.
Innen néhány perces kocsikázásra van Waverton, ahol néhány hete egy nagyon kellemes, de rövid BBQ-t tölthettem együtt Istvánékkal, néhány magyarral és ausztrállal. Most csak a kilátásban gyönyörködtünk, de igazán megérte a kitérőt, mielött hazajöttünk. Összefutottunk Mikivel, akitől egy hatalmas Astro Boy képpel ellátott pólót kaptam. Miért is? Ennek a története, hogy van egy közös ausztrál ismerősünk, aki rajong ért és komoly vitánk alakult ki, hogy ki lehet egyáltalán jobb, mint Astro Boy a mostani hősök közül. Az új Batman lett kiválasztva, de azóta minden alkalommal, amikor találkozunk, megjegyzem, hogy Astro Boy elég gyengécske. Erre kaptam most ezt a pólót.
Nem sok időt töltöttem a lakásban, ugyanis még mindíg nem nőtt be a fejem lágya, így egy órát Half Life 2-tem, mielött elmentünk volna vacsorázni a Ginghis Khan nevű mongól étterembe. Ennek hosszú története van, mivel eddig legalább 5 alkalommal próbáltunk már ott enni, vizsont vagy nem volt még nyitva, vagy az orrunk elött zárt be, így a mai napra nagyon készültünk. Csodák csodájára most sikerült. Megérte a várakozást. Nem túl olcsó, de egyszer van szülinapom (évente). BBQ all you can eat-et ettünk, amihez neked kell a húsokat, zöldségeket és a szószok kombinációját kiválasztani. Ezt egy víz nélkül akváriumnak tűnő "konyhában", vaslapon megsütik és már eheted is. Nekem még mindíg hiányzik, hogy sóval is ízesítve legyenek az ételek, de ezt lehet orvosolni.
A napot egy kellemes mozival a Spanglish-vel folytattuk, ami közel éjfélkor ért véget. Rég nevettem ennyit. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Voltak benne nagyon életszerű megjegyzések, jelenetek. Az autós, beszélgetős jelenetek, ahol a táj mögéjük volt vetítve, csapnivalóak voltak. Évtizedekkel repítette vissza a filmet technikailag a múltba.
Befejezésül még egy tortát is kaptam.
Nem lehet eseménytelennek nevezni a napot, főleg, hogy azzal tölthettem aki most a legközelebb áll hozzám.
Mindenkinek legalább hasonlót kívánok!!!