kedd, május 18, 2004

Telnek a hetek és csak azt veszem észre, hogy azok a dolgok, amik megérkezésemkor ámulatba ejtettek, megdöbbentettek, vagy meglepetést okoztak, a fél éves kintartózkodáshoz közel, már szinte hétköznapivá váltak. Történetesen, már alig fordul elő, hogy először balra nézzek el a kereszteződésben, mikor átbandukolok az utcán. Nem rökönyödök meg, csak bosszankodom egy kicsit a többi utassal, mikor a vonatok 5-10-20 percet késnek és már azt is tudom, hogy ha valaki Lemonade-et rendel, az Sprite-ra gondol. ;0))
Fel sem tűnik, hogy a "normális" világban a mostani hónapokhoz a tavasz és nem az ősz tartozik. Hullanak (egyes) fákról a levelek, hűvös van, korán sötétedik, tehát elfogadom, hogy nem a naptár, hanem a természet diktál. Ja, már elég sokan hordanak kabátot, de, hogy tudjam, hogy Sydney-ben vagyok, sokan papuccsal kombinálják.
Az "iszonyatos" hidegre és rossz időre való tekintettel, szabad délutánjaim egy részét a Botanic Garden-ben töltöm, tanulással, olvasással. Egyszer csak a végére jutok a Dracula-nak.

Megváltozik az értékitéleted is, amikor átlendülsz azon a ponton, hogy mindent átszámíts jó, magyar forintra.;0) Egyes alapvető dolgok ára "égbekiáltóan magas" mikor megérkezel, míg a kommunikáció "feltűnően olcsó", miután kiszámolod, hogy jobb esetben egy átlagosnak mondható $10-os órabérből 200 percig hívhatod vezetékes telefonról a magyarországi vezetékes telefont. Ez kb 9Ft-os percdíjat jelent.

Van egy újabb, történetem, ami ugyan otthon is megtörténhet, de azért érdekes.
Magyar ismerősöm szokásos vásárlással egybekötött nézelődéssel töltötte a délutánt, amely estébe hajlott, amikor is az egyik üzletben, próbálás közben arra lett figyelmes, hogy egyre kevesebb a zaj, lekapcsolják a zenét és egyes helyeken a villanyt is. /Jó kis mondat lett. ;0)) / Eleinte nem is gyanakodott a kézenfekvő megoldásra, hogy bezárják az üzletet, de azért az utolsó ruhadarabot már nem próbálta fel, hanem sietve felöltözött és kilépett a próbafülkéből. Nos lehet, hogy az utolsó ruhadarab elhalasztásának köszönhető, hogy még az utolsó alkalmazottal összefutott. Eléggé meg is lepte szegényt, mivel teljesen abban a hitben volt, hogy egyedül van és már a végső simításokat végezte zárás előtt. Mivel a meglepetés nem csak egy irányú volt, az ismerősöm zavarában megkérdezte, hogy van-e más méretben is az egyik próbált darab, de mivel már az összes gépet lezárták, a vásárlás elmaradt.
Mikor elmondta a történetet, megkérdeztem, hogy mit csinált volna, ha már az utolsó alkalmazott is elment volna. A válasz: Megágyazott volna az egyik próbafülkében és megvárta volna a reggeli nyitást.
Szerintem inkább kihasználta volna, hogy végre mindent felpróbálhat, bár ez csak a saját véleményem. =0))

A nemzetközi étteremben, ahol dolgozom, a konyhán csak ázsiaiak dolgoznak, aminek kicsit hátránya, hogy magyar ízeket sosem kóstoltak, mégis magyar ételeket is csinálnak, viszont a saját kulturkörük ízeivel elég jól elboldogulnak. Ez most azért is érdekes, mivel én nem igazán vagyok oda az avocadoért, de mikor ezt megtudták, készítettek egy "italt" aminek a hozzávalóit és a nagyjáboli elkészítését megosztom veletek is, mert szerintem nagyon jó frissítő.
A meghámozott, kimagozott, gerezdekre vágott avocadot, jeget, vanilliafagyit és citrom, vagy lime levét, valamint tejet mixerben addig keverték, amíg teljesen homogén lett. A tej és a lime nekem kicsit összeférhetetlennek tünt elsőre, de a végeredmény elég jó lett. Most hogy leírtam a receptet, az jutott eszembe, hogy az is lehet, hogy avocado nélkül is jó lehet. Legközelebb így is kipróbálom.
Ugyanebben az étteremben történt meg, hogy valaki ottfeljtette a táskáját, amiben egy palmtop, egy laptop, egy elég vastag pénztárca és egy merci kulcsai voltak. "Alig" 1,5 óra múlva észre is vette ezt a kis malört, és TAXIVAL jött vissza az étterembe. Mennyire kell szétszortnak lenned, hogy, ha saját kocsid van, csak a lakásnál vedd észre, hogy valami nem stimmel. Minden esetre belenézett a táskába, odadobott egy köszit és elment. Mégis csak meg kellett volna fogadniuk a többieknek a tanácsomat, hogy keressük meg a mercit és kocsikázzunk egy kicsit. ;0))

Kezdem úgy érezni, hogy kikopnak mellőlem a kezdeti ismerőseim. A nyelvsulis osztálytársaim nagy része már hazament, a lakótársaim közül Simone is hasonló sorsra jutott és ez történt sajnos Zsófival is, aki az első ausztráliai, megilletődött lépéseim megtételénél segített. Simone "megfenyegetett", hogy visszajön egy hónapra. Ez nem is lenne rossz, mert az egyik magyar lakótársam pedig pont arra az egy hónapra akar hazamenni, mielött folytatja az itteni tanulmányait.

A suli változatlanul tetszik, bár pont az után a nap után sikerült elkésnem, mikor kockázatkezelésből azt elemeztük, hogy miért nem érnek be egyes diákok az órakezdésre. A lényeg, hogy általánosságban a motiváció hiányzik. Nos, ez valóban így volt, ugyanis hajnali 3 körül kerültem ágyba és az órámat is sikerült teljesen leállítani (nem próbált 5 percenként újraébreszteni). Órakezdés után 5 perccel ébredtem, ami gyors öltözéssel és fogmosással csak a megengedett 15 perces késésen belüli érkezést ereményezett volna, de inkább a másik oldalamra fordultam és 1,5 órával késöbb, kicsit jobban kipihenve érkeztem meg a suliba.
Egyik nap, összevont marketing és kockázatkezelés órát tartottunk Bondi Junction-on, az egyik nem túl rég megnyílt üzletközpontban. Egy óra nézelődés után feljutottunk a kajaszintre, ahol forrócsokis és kávézós délutánba csapott át az "óra". Meglepetésemre, az egyik édességes üzletnél csokiszökőkút (nem hatalmas, de jól néz ki) várja az édesszájúakat. Ki is próbáltam egy epres csoki változatot. Nagyon jó volt, főleg, hogy eszembe juttatta azokat az időket, amit a ("Hamarosan megnyíló") Csokoládé Múzeum-ban töltöttem. ;0) Az élményt csak fokozta, hogy az egyik legnagyobb (nekem csak volt) beszállító Mozart csokigolyójával is találkoztam, amin megtaláltam az importőr elérhetőségét is. Amint lessz időm, meg is nézem, hogy hol, milyen körülmények között van a cég, hátha keresnek olyan embert, akinek legalább halvány fogalma van az igazi csokiról.

szerda, május 05, 2004

Mint az ékezetes levelekből kiderülhetett, megoldódott az otthoni internetezés kérdése. $20 havonta, korlátlan letöltéssel. Ez egy kis reklám, de ezt az árat a Hello pre-paid internettel sikerült elérni. Ezen kívül a
kapcsolási díjat kell fizetni, ami 20cent és korlátlan idejű kapcsolatot jelent. Otthon ez még elég messze áll a telefontársaságok kínálatától, bár nem tudom, hogy mennyire változik ez az Eu-val.
Mivel "csak" analóg vonalunk van, nem valami gyors, de jóval egyszerűbb, mint az internetkávézó és az sem elhanyagolható, hogy ékezetes betűket lehet használlni a levelezéshez. ;0))

A suliszünet végével megkaptuk a szervezeti felépítésből is írt dolgozatunk eredményét. Elsőre sikerült rendesen elképednem, ugyanis 44pontot kaptam, ami 100-ból elég kevésnek tűnik. Ennyire azért mégsem gondoltam rossznak. Még a fele sem? Szerencsére csak elfelejtettem, hogy ez csak egy része a 100pontnak, ami kapható, ugyanis az írásbeli részére 60pont kapható. A többi 40pontot két szóbeli, csoportosan összehozott előadásra kaptuk. Nos ebből 36 pontot kaptunk. Ez így már 80%, vagy 80 pont, ami továbbra sem mondható nagyon soknak, de már jobban hangzik, mint a 44%. =0))

Egy kis észrevétel más sulival kapcsolatban. A kollégáim közül többen a Holmes-ba járnak, így sikerült bepillantást nyernem az Excell "oktatásba". Mivel évekig használtam, nem jelentett különösebb gondot (nekem), de elég furcsa, hogy a tanár elhadarja, majd egy monitor előtt az összes diáknak egyszerre megmutatja a feladat megoldását, aztán csinálj, amit akarsz. Éljen az autodidakta módszer.

Még egy kis reklám. A study go-tól (oktatásszervező cég) Steff Kriszta kihozott egy 3kg-os csomagot, amit most is köszönök. Kaptam néhány ruhát, ami az ősz beindulásával nem igazán próbléma, mivel valóban elkezdődött a hűvös idő. Egyik nap még azon törtem a fejem, hogy ki kellene menni Bondi Beach-re, a következő nap pedig már a meleg cuccok kerültek elő. Kaptam néhány DVD-t és szoftvert, valamint egy szótárprogramot is a telefonomra. Végre! Néha igazán nagy hasznát veszem, bár ez nem mindíg segíti elő a nyelvtanulást, mivel mindíg kéznél van. Így alakul ki a lustaság. Éppen jót mosolygok a Jóbarátok első évadjának DVD-in. Első körben magyarul, most pedig angolul nézem. Lehet, hogy nem a legjobb nyelvgyakorlás, de lagalább szórakoztató. ;0))

A munkák most annyira képlékenyek, hogy majd inkább akkor írok róla, ha már kialalkult az új felállás.