Bekövetkezett a nagy esemény, a mai nappal lejárt a vízumom. Ezt rengeteg dolog előzte meg, amelyet most megosztok veletek, ezért készüljetek egy hosszú levélre, de mindenek elött MEGHOSSZABBÍTOTTAM A VÍZUMOMAT 2007. 11. 07-ig.
Nézzük akkor a dolgokat kicsit csoportosítva, majdnem sorjában.
Mivel mindíg a munkáról írok, gondoltam változtatok egy kicsit a sorrenden és a vízumügyintézéssel kezdem. Lakótársam, Peti szenvedését a vízumhosszabbítással látva, felkészültem a legrosszabra, így az elvárt összeg duplájával rendelkeztem a bankszámlámon, meghosszabbítottam a diák betegbiztosításomat, kifizetem a sulit, elmentem a kötelező orvosi vizsgálatra és beadtam a hosszabbítási kérelmemet a bevándorlási hivatal internetes oldalán keresztül. Peti közel hasonlóképpen járt el, csak neki még valamivel több, mint két hónap volt a vízum lejártáig és még nem volt itt egy éve. Kifogott egy "szimpatikus", indiai nemzetiséggel megáldott ügyintézőt, aki nem igazán szimpatizált vele, ezért mindenbe belekötött. Peti hazament két hónapra, de elötte abban maradtak, hogy az ügyintéző keresi, hogy mikor menjen be az új vízumért a lejárathoz közelebb. Peti már vissza is jött, de az ügyintéző nem kereste, ezért felhívta, hogy ugyan mi a helyzet. A fálháborodott válaszban az ügyintéző kifejtette, hogy van más dolga is és a két hónap alatt Peti már túllépte az egy éves ittartózkodást, ezért elküldte orvosira. Ez valamivel több, mint három héttel a vízum lejárta elött történt. Már csak két nap maradt hátra a vízum lejártáig, mikor addig ugrattuk Petit, hogy rászánta magát egy újabb telefonra. Ezúttal már valóban dühödt válasz érkezett, hogy jó lenne, ha megértené, hogy majd ő keresi, ha eldöntötte, hogy mi lesz a vízumával. Ezt követően már simának nevezhető módon megérkezett az e-mail, hogy fáradjon be az irodába, ahol beragasztották a vízumát.
Képzelhetitek mennyire voltam betojva, mikor eljött az előre egyeztetett időpontom a bevándorlási ügynökkel. Na, ez addig tartott, amíg meg nem láttam a tőlem valamivel fiatalabb ügyintéző srácot és az asztalát, tele Simpson figurákkal. Egy kis beszélgetés a hiányzó figurákról a készletből, nagyon gyors átfutása a kért iratoknak és alig 10perc alatt már az útlevelemben figyelt a kengurus vízumom. Akinek aktuális, legalább ilyen gyors ügyintézést kívánok!
Ezek után a jó hírek után nézzünk egy kis bosszúságot.
Két ügy is van. Az első a sulival, a második a kocsival kapcsolatos.
Nem csak magyar tulajdonság, de nálunk azért biztosan jellemző, hogy a legjobb árat próbáljuk elérni. Erre nekem a suli hosszabbításánál nyílt lehetőségem, ügynökségváltás keretében. Kaptam egy olyan árat, ami nem igazán passzolt a suli rendszerébe, ezért a normál árat tüntették fel a befizetésnél. Fél évvel késöbb a következő befizetéshez fölballagtam a suli pénztárába, kértem, hogy állítsák ki a csekket, majd ennek kifizetése után nyugodtan távoztam. Közel fél év elteltével, két hónappal a suli vége elött kaptam egy kedves levelet, amiben felszólítottak, hogy ugyan fizessek már be a tankönyvekre $200-t, mert azt én elmulasztottam. Gondoltam, kamatoztatom az iskolában tanult dolgokat az életben is, ezért felmentem a pénzügyi osztályra, ahol egy kedves, idótán mosolygó hölgynek kifejtettem, hogy ugyan megértem az iskola álláspontját és talán még jogosnak is tartom a követelést, de businesst tanítanak nekünk és ugyebár itt is van olyan, hogy pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el. Szerintem ez mindkét irányban érvényes. Én sem követelhetek rajtuk pénzt, ha a befizetés után egy héttel egy akciós árral jelennek meg a piacon és szerintem az sem fair, ha késöbb közlik, hogy bocsi, de ez és ez a tétel lemaradt a számláról. Üzleti életben persze, hogy megpróbálod kiköszörülni a csorbát, de ha már egyszer ez történt, le kell tudni nyelni a békát is. A hölgy a mosolygáson kívül nem sokat tudott tenni, de megkértem, hogy hozzon össze egy időpontot a főnökével, hogy neki is elmondhassam érveimet. Két hét nyugalom után kaptam egy levelet, hogy most már $300-t kell befizetnem, különben jelentik a Bevándorlási Hivatalnak, hogy nem fizettem ki a teljes összegét a tandíjamnak, minek következtében kénytelenek lesznek visszavonatni a diákvízumomat. Nem mondhatnám, hogy nyugodt voltam, mikor felmentem a pénzügyi osztályra, ahol kifizettem a $300-t, viszont közöltem, hogy ezt elfogadhatatlannak tartom és szeretnék beszélni valakivel aki megválaszolja a kérdéseimet. Hogy lett a $200-ból, $300, amit helyben kiszámolva is csak $250-nek kellene lennie, a megmagyarázott $300 helyett? Ez úgy jött ki, hogy az első alkalommal én kértem a sulit, hogy $100 haladékot adjon a $3.300-os összegből, amiben a tandíj és a könyvek ára van benne, valamint amikor másodszor felmentem, nekem kellett volna megmondani, hogy mennyit kell fizetnem, ezért lemaradt a $200 tankönyvdíj. Nekem mindkettő sántít, hiszen magamat ismerve, nem igazán tartom elképzelhetőnek, hogy kifizetek egy nagy összeget és utána $100-ra hitelt kérek. A második esetben pedig úgy kellett volna tudnom, hogy mennyit kell fizetnem, hogy a suli még fél évvel késöbb sem volt igazán képben, hogy mennyit is kell fizetnem, valamint a kezembe volt egy olyan számla ami szerint, nekem jóval többet kellett volna fizetnem, mivel még nem tartalmazta a kedvezményeimet. Kezd hosszúra nyulni, ezért inkább csak röviden. Másnap kaptunk egy kérdőívet, amiben kifejtettem a véleményemet. Erre másnap már reagált is az igazgató, hogy kivizsgálják a dolgot és értesítenek. Két hét után megkérdeztem, hogy meddig vizsgálódnak még, mire közölte, hogy átadta az ügyet a pénzügyi osztályvezetőnek. Újabb két hét után felhívtam a pénzügyest, aki közölte, hogy Európában volt és nem volt ideje foglalkozni vele. Közöltem, hogy ezt telefonon nem fogjuk tudni megbeszélni és igazán értékeltem volna, ha a titkárnője felhív, hogy Európában van. Nem vívtam ki nagy szeretethullámot ezzel a bulldog módszerrel, ugyanis az eddig segítéget nyújtó kolleganő személyes támadásnak értékelte a szélmalomharcomat és ennek hangot is adott egy kedvesnek éppen nem mondható telefonhívással. Ezt egy személyes találkozó követte a pénzügyi oszályvezetővel, aki igéretett tett, hogy kivizsgálják az ügyet egy hét alatt. Egy hónap után bementem a suliba, hogy közöljem, nagyon köszönöm a semmit, de a sérelmemet elküldöm a suli londoni központjába és felteszem a netre is, mert elfogadhatatlannak tartom ami itt folyik, főleg, hogy nekik ezt tanítani kellene. Fél óra múlva hívtak, hogy "tegnap" postázták a levelet számomra és abban benne van minden. Nos a minden egy $50-s csekk és egy kimutatás, hogy túlfizetés történt. Ennyi, de azért tanúlság, hogy minden papírt meg kell tartani és minden megállapodásról, árkedvezményről írásos feljegyzés kell, hogy miért is ennyi az összeg.
Ez tényleg hosszú lett, de ez történt. A kocsis történet rövidebb. Még hónapokkal ezelött elvontatták a kocsit, mikor lerobbantam a buszsávban. Hagytak is rajta egy büntetést, amit kifizettem, de nem tudtam, hoy egy azonos összegű csekknek kellett volna lennie a szélvédőn a vontatás miatt is. Ezt késöbb postázták, de nem akartam kifizetni és nem is tettem. Erre néhány napja kaptam egy levelet, hogy ezt már ne hagyjam figyelmen kívül, ugyanis törlik az összes nevemen lévő gépjármű forgalmiját, ha nem fizetek. Mivel ezt nem akartam, így az eredeti összeg közel dupláját fizettem ki a késedelem miatt. Tanulság, hogy fizesd ki a büntetést időben, vagy járj utána, hogy miért is jön a felszólítás.
Vidámabb téma. Befejeztem a Retail Management Advance Diploma kurzusomat és elkezdtem a szakácsképzést. A legnagyobb kihívást az angolul sem tudott konyhai eszközök franciául történő beazonosítása, megtanulása jelenti. Szerencsére itt is csak 3 napot kell suliba járnom, de de sajna 7 órát naponta, amit egy kicsit nehezen viselek a 4 órás sulik után.
Megtettem első vásárlásaimat az e-bay-en. A legelső egy tanulópénz volt a gyakorlatlanságomnak, ugyanis Coca-Cola dobozokat gyűjtök és Warcraft-ot játszom. Nem túl rég megjelentek a kínai üzletekben a Coca-Cola limitált darabszámú Warcraft nyomatú dobozai. Más dobozokkall egyetemben összesen 36-ot vásároltam $9-t. Micsoda üzlet ez egy gyűjtőnek, csak nem ellenőriztem, hogy mennyi a postaköltség. Nos ez a kis figyelmetlenség $35-ba került, de még így is baromira örültem, mikor végre megérkeztek és tovább növelték az amúgy is több, mint 200 féle különböző Coca-Cola dobozt tartalmazó gyűjteményemet. Vettem azóta farmerdzsekit $10-t (postaköltséggel), Ponyvaregény DVD-t és még néhány hihetetlenül fölösleges, de ennek ellenére nekem fontos dolgokat.
Munkáról most nem írok, mert így is baromi hosszú, de nem hagyhatom ki, hogy az éjszakai lepkékre hasonlító rovarok szállták meg (szó szerint) a toronyházat, ahol lakom. Egyik este, szokás szerint nyitva hagytuk az üvegezett erkély ajtaját. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy valami nagy mozgolódás van kint. A lepkék, mint valami felhő verődtek neki a szobát és az erkélyt elválasztó üvegajtónak. Ez még nem lett volna nagy probléma, viszont nappal megpróbálnak elbújni, így az erkélyen eddig tárolt cuccokat be kellett költöztetni a lakásba, mert hemzsegtek a ruhákban, a műszaki cikkek és a cipők dobozaiban. Most, már lenyugodtak kicsit a kedélyek, mivel nappal kitessékeljük az erkélyen rekedteket, akiket megtalálunk, este pedig zárjuk az erkélyajtót is. Gondolom, számít az is, hogy hideg van, így jóval lassabbak és könnyű elkapni őket.
Van még néhány történet munkával kapcsolatban, de erről csak a következő levélben.
Nézzük akkor a dolgokat kicsit csoportosítva, majdnem sorjában.
Mivel mindíg a munkáról írok, gondoltam változtatok egy kicsit a sorrenden és a vízumügyintézéssel kezdem. Lakótársam, Peti szenvedését a vízumhosszabbítással látva, felkészültem a legrosszabra, így az elvárt összeg duplájával rendelkeztem a bankszámlámon, meghosszabbítottam a diák betegbiztosításomat, kifizetem a sulit, elmentem a kötelező orvosi vizsgálatra és beadtam a hosszabbítási kérelmemet a bevándorlási hivatal internetes oldalán keresztül. Peti közel hasonlóképpen járt el, csak neki még valamivel több, mint két hónap volt a vízum lejártáig és még nem volt itt egy éve. Kifogott egy "szimpatikus", indiai nemzetiséggel megáldott ügyintézőt, aki nem igazán szimpatizált vele, ezért mindenbe belekötött. Peti hazament két hónapra, de elötte abban maradtak, hogy az ügyintéző keresi, hogy mikor menjen be az új vízumért a lejárathoz közelebb. Peti már vissza is jött, de az ügyintéző nem kereste, ezért felhívta, hogy ugyan mi a helyzet. A fálháborodott válaszban az ügyintéző kifejtette, hogy van más dolga is és a két hónap alatt Peti már túllépte az egy éves ittartózkodást, ezért elküldte orvosira. Ez valamivel több, mint három héttel a vízum lejárta elött történt. Már csak két nap maradt hátra a vízum lejártáig, mikor addig ugrattuk Petit, hogy rászánta magát egy újabb telefonra. Ezúttal már valóban dühödt válasz érkezett, hogy jó lenne, ha megértené, hogy majd ő keresi, ha eldöntötte, hogy mi lesz a vízumával. Ezt követően már simának nevezhető módon megérkezett az e-mail, hogy fáradjon be az irodába, ahol beragasztották a vízumát.
Képzelhetitek mennyire voltam betojva, mikor eljött az előre egyeztetett időpontom a bevándorlási ügynökkel. Na, ez addig tartott, amíg meg nem láttam a tőlem valamivel fiatalabb ügyintéző srácot és az asztalát, tele Simpson figurákkal. Egy kis beszélgetés a hiányzó figurákról a készletből, nagyon gyors átfutása a kért iratoknak és alig 10perc alatt már az útlevelemben figyelt a kengurus vízumom. Akinek aktuális, legalább ilyen gyors ügyintézést kívánok!
Ezek után a jó hírek után nézzünk egy kis bosszúságot.
Két ügy is van. Az első a sulival, a második a kocsival kapcsolatos.
Nem csak magyar tulajdonság, de nálunk azért biztosan jellemző, hogy a legjobb árat próbáljuk elérni. Erre nekem a suli hosszabbításánál nyílt lehetőségem, ügynökségváltás keretében. Kaptam egy olyan árat, ami nem igazán passzolt a suli rendszerébe, ezért a normál árat tüntették fel a befizetésnél. Fél évvel késöbb a következő befizetéshez fölballagtam a suli pénztárába, kértem, hogy állítsák ki a csekket, majd ennek kifizetése után nyugodtan távoztam. Közel fél év elteltével, két hónappal a suli vége elött kaptam egy kedves levelet, amiben felszólítottak, hogy ugyan fizessek már be a tankönyvekre $200-t, mert azt én elmulasztottam. Gondoltam, kamatoztatom az iskolában tanult dolgokat az életben is, ezért felmentem a pénzügyi osztályra, ahol egy kedves, idótán mosolygó hölgynek kifejtettem, hogy ugyan megértem az iskola álláspontját és talán még jogosnak is tartom a követelést, de businesst tanítanak nekünk és ugyebár itt is van olyan, hogy pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el. Szerintem ez mindkét irányban érvényes. Én sem követelhetek rajtuk pénzt, ha a befizetés után egy héttel egy akciós árral jelennek meg a piacon és szerintem az sem fair, ha késöbb közlik, hogy bocsi, de ez és ez a tétel lemaradt a számláról. Üzleti életben persze, hogy megpróbálod kiköszörülni a csorbát, de ha már egyszer ez történt, le kell tudni nyelni a békát is. A hölgy a mosolygáson kívül nem sokat tudott tenni, de megkértem, hogy hozzon össze egy időpontot a főnökével, hogy neki is elmondhassam érveimet. Két hét nyugalom után kaptam egy levelet, hogy most már $300-t kell befizetnem, különben jelentik a Bevándorlási Hivatalnak, hogy nem fizettem ki a teljes összegét a tandíjamnak, minek következtében kénytelenek lesznek visszavonatni a diákvízumomat. Nem mondhatnám, hogy nyugodt voltam, mikor felmentem a pénzügyi osztályra, ahol kifizettem a $300-t, viszont közöltem, hogy ezt elfogadhatatlannak tartom és szeretnék beszélni valakivel aki megválaszolja a kérdéseimet. Hogy lett a $200-ból, $300, amit helyben kiszámolva is csak $250-nek kellene lennie, a megmagyarázott $300 helyett? Ez úgy jött ki, hogy az első alkalommal én kértem a sulit, hogy $100 haladékot adjon a $3.300-os összegből, amiben a tandíj és a könyvek ára van benne, valamint amikor másodszor felmentem, nekem kellett volna megmondani, hogy mennyit kell fizetnem, ezért lemaradt a $200 tankönyvdíj. Nekem mindkettő sántít, hiszen magamat ismerve, nem igazán tartom elképzelhetőnek, hogy kifizetek egy nagy összeget és utána $100-ra hitelt kérek. A második esetben pedig úgy kellett volna tudnom, hogy mennyit kell fizetnem, hogy a suli még fél évvel késöbb sem volt igazán képben, hogy mennyit is kell fizetnem, valamint a kezembe volt egy olyan számla ami szerint, nekem jóval többet kellett volna fizetnem, mivel még nem tartalmazta a kedvezményeimet. Kezd hosszúra nyulni, ezért inkább csak röviden. Másnap kaptunk egy kérdőívet, amiben kifejtettem a véleményemet. Erre másnap már reagált is az igazgató, hogy kivizsgálják a dolgot és értesítenek. Két hét után megkérdeztem, hogy meddig vizsgálódnak még, mire közölte, hogy átadta az ügyet a pénzügyi osztályvezetőnek. Újabb két hét után felhívtam a pénzügyest, aki közölte, hogy Európában volt és nem volt ideje foglalkozni vele. Közöltem, hogy ezt telefonon nem fogjuk tudni megbeszélni és igazán értékeltem volna, ha a titkárnője felhív, hogy Európában van. Nem vívtam ki nagy szeretethullámot ezzel a bulldog módszerrel, ugyanis az eddig segítéget nyújtó kolleganő személyes támadásnak értékelte a szélmalomharcomat és ennek hangot is adott egy kedvesnek éppen nem mondható telefonhívással. Ezt egy személyes találkozó követte a pénzügyi oszályvezetővel, aki igéretett tett, hogy kivizsgálják az ügyet egy hét alatt. Egy hónap után bementem a suliba, hogy közöljem, nagyon köszönöm a semmit, de a sérelmemet elküldöm a suli londoni központjába és felteszem a netre is, mert elfogadhatatlannak tartom ami itt folyik, főleg, hogy nekik ezt tanítani kellene. Fél óra múlva hívtak, hogy "tegnap" postázták a levelet számomra és abban benne van minden. Nos a minden egy $50-s csekk és egy kimutatás, hogy túlfizetés történt. Ennyi, de azért tanúlság, hogy minden papírt meg kell tartani és minden megállapodásról, árkedvezményről írásos feljegyzés kell, hogy miért is ennyi az összeg.
Ez tényleg hosszú lett, de ez történt. A kocsis történet rövidebb. Még hónapokkal ezelött elvontatták a kocsit, mikor lerobbantam a buszsávban. Hagytak is rajta egy büntetést, amit kifizettem, de nem tudtam, hoy egy azonos összegű csekknek kellett volna lennie a szélvédőn a vontatás miatt is. Ezt késöbb postázták, de nem akartam kifizetni és nem is tettem. Erre néhány napja kaptam egy levelet, hogy ezt már ne hagyjam figyelmen kívül, ugyanis törlik az összes nevemen lévő gépjármű forgalmiját, ha nem fizetek. Mivel ezt nem akartam, így az eredeti összeg közel dupláját fizettem ki a késedelem miatt. Tanulság, hogy fizesd ki a büntetést időben, vagy járj utána, hogy miért is jön a felszólítás.
Vidámabb téma. Befejeztem a Retail Management Advance Diploma kurzusomat és elkezdtem a szakácsképzést. A legnagyobb kihívást az angolul sem tudott konyhai eszközök franciául történő beazonosítása, megtanulása jelenti. Szerencsére itt is csak 3 napot kell suliba járnom, de de sajna 7 órát naponta, amit egy kicsit nehezen viselek a 4 órás sulik után.
Megtettem első vásárlásaimat az e-bay-en. A legelső egy tanulópénz volt a gyakorlatlanságomnak, ugyanis Coca-Cola dobozokat gyűjtök és Warcraft-ot játszom. Nem túl rég megjelentek a kínai üzletekben a Coca-Cola limitált darabszámú Warcraft nyomatú dobozai. Más dobozokkall egyetemben összesen 36-ot vásároltam $9-t. Micsoda üzlet ez egy gyűjtőnek, csak nem ellenőriztem, hogy mennyi a postaköltség. Nos ez a kis figyelmetlenség $35-ba került, de még így is baromira örültem, mikor végre megérkeztek és tovább növelték az amúgy is több, mint 200 féle különböző Coca-Cola dobozt tartalmazó gyűjteményemet. Vettem azóta farmerdzsekit $10-t (postaköltséggel), Ponyvaregény DVD-t és még néhány hihetetlenül fölösleges, de ennek ellenére nekem fontos dolgokat.
Munkáról most nem írok, mert így is baromi hosszú, de nem hagyhatom ki, hogy az éjszakai lepkékre hasonlító rovarok szállták meg (szó szerint) a toronyházat, ahol lakom. Egyik este, szokás szerint nyitva hagytuk az üvegezett erkély ajtaját. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy valami nagy mozgolódás van kint. A lepkék, mint valami felhő verődtek neki a szobát és az erkélyt elválasztó üvegajtónak. Ez még nem lett volna nagy probléma, viszont nappal megpróbálnak elbújni, így az erkélyen eddig tárolt cuccokat be kellett költöztetni a lakásba, mert hemzsegtek a ruhákban, a műszaki cikkek és a cipők dobozaiban. Most, már lenyugodtak kicsit a kedélyek, mivel nappal kitessékeljük az erkélyen rekedteket, akiket megtalálunk, este pedig zárjuk az erkélyajtót is. Gondolom, számít az is, hogy hideg van, így jóval lassabbak és könnyű elkapni őket.
Van még néhány történet munkával kapcsolatban, de erről csak a következő levélben.
