Kedves ismerőseim és ismeretlenek akik olvassátok!
Egy hónap hallgatás után, ma este sikerült eljutnom a bányászbéka feneke alatti metróvonal mélységébe, mivel úgy érzem beteg vagyok. Úgy tűnik az immunredszerem le van kicsit gyengülve a munkától, sulitól és a jövőt kicsit homályosan sem látó elképzeléseim miatt zaklatott hangulatomtól. Az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy valamilyen úton módon sikerült valami torokfájásos nyavaját elkapnom. Nem elég, hogy a hátamon, korom ellenére pubertázskori pattanások jelentek meg és a fülemben valami gyulladás van, még a torkom is fáj és gyengének érzem magam. Hol van ilyenkor az Anyukám? ;o) Na, elég a nyafogásból, kihasználva a laptop adta lehetőséget, hogy ágybanfekve is lehet netezni, belekezdek egy újabb beszámolóba. Azért az együttérző levelek hadától biztosan még jobban érezném magam és hamarabb meggyógyulnék. Kell valamivel hatnom a keresztényi, felebaráti lelkületetekre, hogy végre írjatok.
Gondoltam, hogy egy nagyobb részt felölelve az itteni történésekből, Miki névvel ellátott jegyzetet készítek. Miki nem más, mint a volt lakótársam, akivel valamivel több, mint egy évig osztottuk meg az együttlakás örömeit, bánatait. A lányokon nem osztoztunk. Azért még ennyi idő után is él bennünk a magyaros önzőség. ;o) Ja és továbbra is a lányok vonzanak minket, annak ellenére, hogy Sydney-ben van a világ második legnagyobb meleg közössége. Meg is néztük a felvonulásukat. Nem volt semmi. Teszek is MAJD fel néhány képet a netre, ámuljon és szörnyülködjön a világ (kinek melyik jön be jobban), hogy mi is itten a sikk. Azért azt hozzáteszem, hogy már nem annyira "menő", mint évekkel korábban, de azért most is szép számmal vonultak a ..... (ide mindenki azt helyettesít, amit akar). www.adam-in-au.kepeim.hu
Na, eddig jutottam tegnap, de ma olyan dolgok történtek, ami miatt úgy gondoltam, hogy inkább az aktuális eseményeket írom le. Mentségemre szóljon, hogy annak ellenére, hogy az utóbbi években nem igazán ittam alkoholos italt, ma este sikeresen leküzdöttem jónéhány koktélt. Név és mennyiség szerint: 3 Jelly Fish, 1 Quick Fuck, 1 Toblerone, valamint 3 üveg Black Smirnof Ice.
A reggel azzal kezdőtött, hogy a kávézóba, ahol fél éve dolgozom, csak leltározni kellett bemennem. A horváth szülői háttérrel rendelkező, ausztrál tulajdonos ugyanis eladta az üzletet egy kínai párnak. Szóval ez a hatalmas és kimerítő művelet egészen fél órámat vette igénybe, de még közel 1,5 órát eltöltöttem a reggelim beszerzésével, gyógyszerek kiváltásával, a többi kávézó alkalmazottaival való beszélgetéssel.
"Munka" után meglátogattam Mikit a Luna Parkban. Nem nézett ki valami jól, mivel hajanali 3 körül végzett a bárban és délelött kezdett a rendezvényen. Találkoztam a főatyaúristen helyi képviselőjével is, aki közölte az enyhén célzott kérdésemre, hogy a 3 hónap várakozási idő leteltével szívesen várnak vissza a Luna Parkba a suliszünetek idejére is. A három hónap arra kell, hogy az egyik ügynökségtől a másikhoz szerződhessek, ugyanis utánam sem akarnak 4.000AUD-t fizetni az ügynökségek egymás közöt.
Következett a küzdelmem a frissen telepített mozilla böngészővel és annak levelező programjával a Thunderbird-del. Mindkettővel nagyon elégedett vagyok így elsőre, csak nem tudtam minden beállítást megcsinálni, mivel elmentünk a Marrickville-i könyvtárba, ahonnan néhány képregénnyel és zenei CD-vel gazdagabban tértem haza. A könyvtáros felhívta a figyelmemet, hogy jövő héten újabb képregények érkeznek. Nem is értem, hogy ezt miért tartotta fontosnak megosztani velem. ;o)
7-kor kezdődött a búcsubuli a Rock néven futó kerület, Shangrilla Hotel 35. emeletén található bárban. Fantasztikus kilástás nyílik a tiszta üvegfalakon keresztül a városra és a kikötőkre. Az említett italok, valamin, annak konstatálása, hogy a "rutinos " mixerek is sokkal lassabban készítik el a koktélokat, mint én, feldobták a hangulatomat. Allen fizetett, de nem semmi, hogy hatunknak sikerült közel A$1.000-t elinnunk. Sírva vigad a magyar! Még szerencse, hogy rajtam és egy amerikain kívül, csak ausztrálok voltak ott. Nem kellett sírnunk. Ezt követően nagy hibát követtünk el, ugyanis át akartunk menni valahova vacsorázni. Nem kell mondanom, hogy minden zárva volt 3/4 10-kor, ezért betértünk a Thai Sailor nevü helyre. Eddig kívülről azt hittem, hogy egy exclusive hely, de az alumíniummal borított asztal, valamint a felszolgáló hozzáállása elrontotta a hangulatot. Még két helyen próbálkoztunk javítani a kedélyállapotunkon, de nem sikerült, még azzal sem, hogy megvitattuk a politikai helyzetet, valamint, hogy az ausztrálok és a magyarok tudása (érts enegem) mennyire kevés a másik országáról. Azért az még mindíg rosszúl esik, hogy Prága néven azonosította Allen a fővárosunkat. Mi a francot csinálnak a csehek, hogy ilyen jól beférkőztek a köztudatba. Nem tudják, hogy igazán hol van, csak azt, hogy oda el kell jutniuk. Megvitattuk még, hogy mennyire nem tudnak semmit a II. Világháborúrol sem, hiszen komoly újságcikk volt arról, hogy valaki kirakott egy horogkeresztes zászlót a házára, mert úgy gondolta, hogy milyen jól néz ki és senkit sem bánthat, ha egy A$10-ért, legálisan kapató zászló lengedez a háza elöt. Meg különben is, nem igazán tanult semmit erről a mityívjákról. Volt is a cikk végén egy pár mondatos "útmutató idiótáknak", melyben taglalták, hogy a náci rezsim volt a világon az egyik legkegyetlenebb, Hitler volt a vezérük, valamint mennyi ember halt meg a háborúban és mennyi ausztrál. Még ahoz is hülye volt a fazon, hogy a Hitlerjugent tagja lehessen, nem úgy, mint az új pápa. Ez is bizonyítja, hogy valóban elkötelezett híve tud lenni egy eszmének. Fogadjuk is meg az útmutatását. Le a fogamzásgátlással és le az óvszerrel! Azért elgondolkodtató, hogy a Star Wars főgonosza mennyire hasonlí az új pápára.
Mára ennyi, mert kezdek hülyeségeket írni és fáradt vagyok. A következőben már tényleg Mikiről is fogok íni.
Egy hónap hallgatás után, ma este sikerült eljutnom a bányászbéka feneke alatti metróvonal mélységébe, mivel úgy érzem beteg vagyok. Úgy tűnik az immunredszerem le van kicsit gyengülve a munkától, sulitól és a jövőt kicsit homályosan sem látó elképzeléseim miatt zaklatott hangulatomtól. Az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy valamilyen úton módon sikerült valami torokfájásos nyavaját elkapnom. Nem elég, hogy a hátamon, korom ellenére pubertázskori pattanások jelentek meg és a fülemben valami gyulladás van, még a torkom is fáj és gyengének érzem magam. Hol van ilyenkor az Anyukám? ;o) Na, elég a nyafogásból, kihasználva a laptop adta lehetőséget, hogy ágybanfekve is lehet netezni, belekezdek egy újabb beszámolóba. Azért az együttérző levelek hadától biztosan még jobban érezném magam és hamarabb meggyógyulnék. Kell valamivel hatnom a keresztényi, felebaráti lelkületetekre, hogy végre írjatok.
Gondoltam, hogy egy nagyobb részt felölelve az itteni történésekből, Miki névvel ellátott jegyzetet készítek. Miki nem más, mint a volt lakótársam, akivel valamivel több, mint egy évig osztottuk meg az együttlakás örömeit, bánatait. A lányokon nem osztoztunk. Azért még ennyi idő után is él bennünk a magyaros önzőség. ;o) Ja és továbbra is a lányok vonzanak minket, annak ellenére, hogy Sydney-ben van a világ második legnagyobb meleg közössége. Meg is néztük a felvonulásukat. Nem volt semmi. Teszek is MAJD fel néhány képet a netre, ámuljon és szörnyülködjön a világ (kinek melyik jön be jobban), hogy mi is itten a sikk. Azért azt hozzáteszem, hogy már nem annyira "menő", mint évekkel korábban, de azért most is szép számmal vonultak a ..... (ide mindenki azt helyettesít, amit akar). www.adam-in-au.kepeim.hu
Na, eddig jutottam tegnap, de ma olyan dolgok történtek, ami miatt úgy gondoltam, hogy inkább az aktuális eseményeket írom le. Mentségemre szóljon, hogy annak ellenére, hogy az utóbbi években nem igazán ittam alkoholos italt, ma este sikeresen leküzdöttem jónéhány koktélt. Név és mennyiség szerint: 3 Jelly Fish, 1 Quick Fuck, 1 Toblerone, valamint 3 üveg Black Smirnof Ice.
A reggel azzal kezdőtött, hogy a kávézóba, ahol fél éve dolgozom, csak leltározni kellett bemennem. A horváth szülői háttérrel rendelkező, ausztrál tulajdonos ugyanis eladta az üzletet egy kínai párnak. Szóval ez a hatalmas és kimerítő művelet egészen fél órámat vette igénybe, de még közel 1,5 órát eltöltöttem a reggelim beszerzésével, gyógyszerek kiváltásával, a többi kávézó alkalmazottaival való beszélgetéssel.
"Munka" után meglátogattam Mikit a Luna Parkban. Nem nézett ki valami jól, mivel hajanali 3 körül végzett a bárban és délelött kezdett a rendezvényen. Találkoztam a főatyaúristen helyi képviselőjével is, aki közölte az enyhén célzott kérdésemre, hogy a 3 hónap várakozási idő leteltével szívesen várnak vissza a Luna Parkba a suliszünetek idejére is. A három hónap arra kell, hogy az egyik ügynökségtől a másikhoz szerződhessek, ugyanis utánam sem akarnak 4.000AUD-t fizetni az ügynökségek egymás közöt.
Következett a küzdelmem a frissen telepített mozilla böngészővel és annak levelező programjával a Thunderbird-del. Mindkettővel nagyon elégedett vagyok így elsőre, csak nem tudtam minden beállítást megcsinálni, mivel elmentünk a Marrickville-i könyvtárba, ahonnan néhány képregénnyel és zenei CD-vel gazdagabban tértem haza. A könyvtáros felhívta a figyelmemet, hogy jövő héten újabb képregények érkeznek. Nem is értem, hogy ezt miért tartotta fontosnak megosztani velem. ;o)
7-kor kezdődött a búcsubuli a Rock néven futó kerület, Shangrilla Hotel 35. emeletén található bárban. Fantasztikus kilástás nyílik a tiszta üvegfalakon keresztül a városra és a kikötőkre. Az említett italok, valamin, annak konstatálása, hogy a "rutinos " mixerek is sokkal lassabban készítik el a koktélokat, mint én, feldobták a hangulatomat. Allen fizetett, de nem semmi, hogy hatunknak sikerült közel A$1.000-t elinnunk. Sírva vigad a magyar! Még szerencse, hogy rajtam és egy amerikain kívül, csak ausztrálok voltak ott. Nem kellett sírnunk. Ezt követően nagy hibát követtünk el, ugyanis át akartunk menni valahova vacsorázni. Nem kell mondanom, hogy minden zárva volt 3/4 10-kor, ezért betértünk a Thai Sailor nevü helyre. Eddig kívülről azt hittem, hogy egy exclusive hely, de az alumíniummal borított asztal, valamint a felszolgáló hozzáállása elrontotta a hangulatot. Még két helyen próbálkoztunk javítani a kedélyállapotunkon, de nem sikerült, még azzal sem, hogy megvitattuk a politikai helyzetet, valamint, hogy az ausztrálok és a magyarok tudása (érts enegem) mennyire kevés a másik országáról. Azért az még mindíg rosszúl esik, hogy Prága néven azonosította Allen a fővárosunkat. Mi a francot csinálnak a csehek, hogy ilyen jól beférkőztek a köztudatba. Nem tudják, hogy igazán hol van, csak azt, hogy oda el kell jutniuk. Megvitattuk még, hogy mennyire nem tudnak semmit a II. Világháborúrol sem, hiszen komoly újságcikk volt arról, hogy valaki kirakott egy horogkeresztes zászlót a házára, mert úgy gondolta, hogy milyen jól néz ki és senkit sem bánthat, ha egy A$10-ért, legálisan kapató zászló lengedez a háza elöt. Meg különben is, nem igazán tanult semmit erről a mityívjákról. Volt is a cikk végén egy pár mondatos "útmutató idiótáknak", melyben taglalták, hogy a náci rezsim volt a világon az egyik legkegyetlenebb, Hitler volt a vezérük, valamint mennyi ember halt meg a háborúban és mennyi ausztrál. Még ahoz is hülye volt a fazon, hogy a Hitlerjugent tagja lehessen, nem úgy, mint az új pápa. Ez is bizonyítja, hogy valóban elkötelezett híve tud lenni egy eszmének. Fogadjuk is meg az útmutatását. Le a fogamzásgátlással és le az óvszerrel! Azért elgondolkodtató, hogy a Star Wars főgonosza mennyire hasonlí az új pápára.
Mára ennyi, mert kezdek hülyeségeket írni és fáradt vagyok. A következőben már tényleg Mikiről is fogok íni.
