A Luna Park felvételi tesztje a kezünkbe került és gondoltam, hogy megosztom az olvasókkal. Ki tudja, hogy mikor lesz rá szüksége valakinek, mellesleg, hasonló kérdések lehetnek más helyeken is. ;o) Lusta vagyok lefordítani, ezért marad angolul.
*******************************************
1, Name three different types of banquet function and briefly describe their characteristics.
2, Which Tables would most likerly be served first in a wedding?
3, What is the difference between a cockatil party and a buffet dinner set?
4, What would you serve with tea and coffee and after dessert?
5, When do you clear side plates?
6, Name three red wines varieties and briefly describe their characteristics.
7, Name three white wines varieties and briefly describe their characteristics.
8, What is a 50/50 alternate drop?
9, What is Jus?
10, Name a typical Red Meat dish as you might read it from the menu.
11, Name one classic Italian entrée and one classic dessert dish.
12, If a guest is showing signs of intoxication, what should you do?
******************************************
Ezen kívü tudni kell, hogy néz ki egy három fogásos menü felterítése, valamint, hogy tudsz kettő+egy tányért megfogni.
Szeretem a Luna Parkban, hogy minimum 4 órát fizetnek akkor is, ha kevesebbet kell dolgozni, vagy mint Szabi esetében, rossz időpontra hívnak és hazaküldenek. Jó is az a potya nettó $13 óránként. ;o)
A nagy csapatépítés jegyében megejtettünk egy lecsós tokány készítést Mikivel és Szabolccsal. Elég jóra sikeredett, főleg, hogy első alkalom volt, hogy együtt főztünk, bár Miki inkább a mosogatásból vette ki a részét, de az is igaz, hogy szerintem ez az egyik legrosszabb részea "főzésnek".
Megtettem az első Sydney-ből kimozduló "utazásomat". Igaz ugyan, hogy egy Blue Mountains "rohanáson" már voltam, de ez most elég kényelmesre sikeredett. A múlt héten közölték a Luna Parkban, hogy csütörtöktől egy külsős cég egész hétre kibérelte a Cristal Palace-t, ezért nem lesz ránk azokon a napokon szükség. Mivel nekem elvileg a szerda sem volt betervezve, kitaláltam, hogy kimegyek a reptérre és az első, megfizethető áru, belföldi jeggyel elutazom. A célállomás--> bárhova. Nem igazán volt még 4,5 szabadnapom, mivel vasárnap este már dolgoznom kellett a tervek szerint. Nos ez nem így jött össze, mivel szerda reggel felhívtak, hogy be kellene mennem a Luna Park-ba, mivel valaki lemondta. A pénz beszél és így legalább volt mire fogni a bátortalanságomat, hogy miért nem indultam neki. ;o) Gondoltam a 3,5 napot kihasználva inkább kocsit bérelek és elindulok észak felé. Ezt a tervemet megosztottam Mikivel a lakótársammal, aki közölte, hogy várjak még egy napot és akkor ő is eljön. Ha már lúd, legyen kövér alapon terepjárót akartam bérelni. Ez sem a legegyszerübb dolog, ugyanis miután az enyhe vihogás abbamaradt az autókölcsönzőbe, közölték, hogy legalább 2 héttel korábban elő kellene jegyeztetnem magam, ha nem $400-500-ért akarok 2 napra bérelni. Mellesleg bármi gond van a kocsival, $4000 is lehet az az összeg amit leemelnek a számlámról a javításra. Közben Viki, a mostani szobatársam is csatlakozni akart, így már jobban jöttünk volna ki fejenként, de terepjáró még mindíg nem volt. Marad a személyautóbérlés. Éppen le akartam mondani az egészről, mikor Grimm Szilvi az ACE helyi képviselője is úgy döntött, hogy csatlakozik a csapatunkhoz. Ez nagy előny volt, mivel neki saját kocsija van. ;o) Az egyetlen kikötése az volt, hogy csak úgy hajlandó eljönni, ha előre megvan, hogy hova megyünk és ott szállást is foglalunk. Mint késöbb kiderült, neki volt igaza, mert a nekiindulunk és majd lesz valami, valószínüleg, legalább egy kocsiban töltött éjszakát jelentett volna.
Természetesen a péntek esti legnagyobb csúcsforgalomba indultunk neki és Szilvi fázós természete miatt az otthoni fűtőtestjéért is haza kellett menni, mivel ágynemű és fűtés nélkül foglaltuk a szobár, három főre, hogy spóroljunk egy kicsit. Szilvi kitette a macskáját az ablakba, hogy bemutassa nekünk, mire én, aki nagy macskabarát vagyok, annyira "megkocogtattam" az ablakot, hogy a macska pánikbeteg lett. Pedig, ha tudná, hogy sosem bántottam még macskát, bár az is igaz, hogy Garfield az egyetlen amelyiket valóban. Ezen kis közjátékok után este 11-12 magasságában már sikerült is megérkeznünk Port Macquarie-ba. Az egész város, legalábbis amit láttunk belőle, nagyon csendes volt. Kicsit a téli balatonkörnyéki települések jutottak eszembe róla, csak hó nélkül.
Reggel Vikivel elmentünk vásárolni, mivel tudtuk ugyan, hogy van lehetőség főzni, semmit sem vittünk magunkkal. A bevásárlásnál egy kisebb, idősebbekből álló csoport tünt fel nekem, akik magyarul beszéltek. Ott ismerkedtek meg és már meg is hívták egymást egy-egy látogatásra. Poénból oda akartunk menni, hogy megkérdezzük, a meghívás ránk is áll-e, de végül letettünk róla. A legfurább az volt az egészben, hogy a bolt felé menet éppen arról beszéltünk, hogy itt aztán semmi esély arra, hogy magyarokkal fussunk össze. A reggeli végül bundáskenyér volt, aminek a készítése közben "csak" háromszor indult be a füstérzékelő, de mivel Szilvi már rutinos kempingező, néhány jólirányzott ütéssel felhívta a riasztó figyelmét, hogy ideje lenne észrevennie magát, hogy csak a kaja készülget.
Megbeszéltük, hogy megnézzük a partot, de bemelegítés gyanánt sikerült feldobnom egy bomba formájú labdát az egyik legmagasabb fenyő ágára. Ezt már csak nem hagyjuk ennyiben. Nem fog minket egy fenyő megrövidíteni, még akkor sem, ha az első ága 3 méter magasan van. A lényeg. Először Viki próbált felmászni, de neki kevés volt a vállamról való indulás, ezért végül Miki ment fel érte. Karcolások, zúzódások, horzsolások, de a labda végül ismét a birtokunkban volt.
A parti séta a világítótornyot célozta, de nem jutottunk el odáig, mivel az első, homokos parton labdadobálás, majd véletlen fürdőzés, zátonymászás vette el az időnket.
Este elmentünk vacsorázni, de mivel ez nem igazán szezon, elég kevés hely közül lehetett választani. Ennek ellenére jót kajáltunk. Meg is beszéltük, hogy vasárnap reggel felhívom az éttermet, hogy nagyon nem tudok bemenni, mert bala bala bala. Mint az lenni szokott, az élet mást produkált. Még aludtunk, mikor csörög a telefonom. Visszahívás. Cosmo. Rákérdez a tulaj, hogy ugye be tudok menni, mert a kért keddi napot is nekem adja, mivel valaki kilépett és nagyon kell az ember. Próbáltam a nagyon fáj a hasam és hasonló problémákat ecsetelni, mire közölte, hogy vegyek be valami gyógyszert, hogy jobban legyek, mert nem akar a helyemre is keresni valakit. Mármint folyamatosra, mert akkor nem kell aggódnom többet a bár forgalma miatt. Ez elég meggyőző volt. Gyors pakolás és indulás. 500km azért nem a szomszédban van. Mindenki nagyon szeretett. Fizetéskor, mivel nyilván feltünt nekik, hogy négyen vagyunk, megpróbáltam "alkudni", hogy az első 3 és csak a második éjszaka voltunk négyen a szálláson. No worries! elég, ha 3 főre fizetek. Nincs szezon. Na ezt próbáld meg otthon egy 5 személyes szállásért.
A hazafelé vezető úton Miki leellenőrizte, hogy valóban fáj-e, ha az ölébe önti a forró kávét. Szerinte fáj. Erről a benzinkút kajáldájában ülők egy magyar káromkodásokkal cifrázott, ugrálós, gugolós tánc formájában értesültek. Terjesztjük ám mi kérem szépen a magyar kultúrát. Végül 10 perc késéssel és a hasfájástól szenvedő arccal sikerült beérnem.
A héten meguntam a várakozást a Steak House adópapírjaira, ezért a suli szakmai részének igazgatójával megcsináltuk az adóbevallásomat. Mivel a fizetési papírjaimat megtartottam, a nettó, bruttó és az adó összegének kitöltése nem volt nehéz, csak egy békebíró státuszú emberrel kellett hitelesítenem az általam kitöltött táblázatot. Az azonban zavar, hogy a fizetési papírokon se egy pecsét, se egy aláírás, csak a nevem és a számok. Kérdésemre, hogy mennyire problémás ez, a szokásos választ kaptam, azzal a kiegészítéssel, hogy ha túl sokat adnának vissza, csak be kell fizetnem a különbözetet, ha pedig nem fizetett eddig az étterem, majd rajta próbálják behajtani. Ez lehet, hogy úgy megy, mint a gázdíj behajtása. Itt lakunk már lassan egy fél éve és minden második héten kapunk egy felszólítást az előző lakó nevére, hogy fizessen. Mindíg visszaküldjük a címzett ismeretlen felirattal, de csak nem törik magukat azzal, hogy kiderítsék, ki is lakik most a lakásban. Persze mi most fizetünk.
Ma palacsintát sütöttem a többieknek, csak, hogy favorizáljam magam. ;o) Melyik "főbérlő" csinál ilyet a lakóknak? Na, megyünk szaunázni, csak azért, hogy tudjátok: Az élet kegyetlen még itt is. Ja, a mostani közhely alapján az élet nem fair. ;o))
*******************************************
1, Name three different types of banquet function and briefly describe their characteristics.
2, Which Tables would most likerly be served first in a wedding?
3, What is the difference between a cockatil party and a buffet dinner set?
4, What would you serve with tea and coffee and after dessert?
5, When do you clear side plates?
6, Name three red wines varieties and briefly describe their characteristics.
7, Name three white wines varieties and briefly describe their characteristics.
8, What is a 50/50 alternate drop?
9, What is Jus?
10, Name a typical Red Meat dish as you might read it from the menu.
11, Name one classic Italian entrée and one classic dessert dish.
12, If a guest is showing signs of intoxication, what should you do?
******************************************
Ezen kívü tudni kell, hogy néz ki egy három fogásos menü felterítése, valamint, hogy tudsz kettő+egy tányért megfogni.
Szeretem a Luna Parkban, hogy minimum 4 órát fizetnek akkor is, ha kevesebbet kell dolgozni, vagy mint Szabi esetében, rossz időpontra hívnak és hazaküldenek. Jó is az a potya nettó $13 óránként. ;o)
A nagy csapatépítés jegyében megejtettünk egy lecsós tokány készítést Mikivel és Szabolccsal. Elég jóra sikeredett, főleg, hogy első alkalom volt, hogy együtt főztünk, bár Miki inkább a mosogatásból vette ki a részét, de az is igaz, hogy szerintem ez az egyik legrosszabb részea "főzésnek".
Megtettem az első Sydney-ből kimozduló "utazásomat". Igaz ugyan, hogy egy Blue Mountains "rohanáson" már voltam, de ez most elég kényelmesre sikeredett. A múlt héten közölték a Luna Parkban, hogy csütörtöktől egy külsős cég egész hétre kibérelte a Cristal Palace-t, ezért nem lesz ránk azokon a napokon szükség. Mivel nekem elvileg a szerda sem volt betervezve, kitaláltam, hogy kimegyek a reptérre és az első, megfizethető áru, belföldi jeggyel elutazom. A célállomás--> bárhova. Nem igazán volt még 4,5 szabadnapom, mivel vasárnap este már dolgoznom kellett a tervek szerint. Nos ez nem így jött össze, mivel szerda reggel felhívtak, hogy be kellene mennem a Luna Park-ba, mivel valaki lemondta. A pénz beszél és így legalább volt mire fogni a bátortalanságomat, hogy miért nem indultam neki. ;o) Gondoltam a 3,5 napot kihasználva inkább kocsit bérelek és elindulok észak felé. Ezt a tervemet megosztottam Mikivel a lakótársammal, aki közölte, hogy várjak még egy napot és akkor ő is eljön. Ha már lúd, legyen kövér alapon terepjárót akartam bérelni. Ez sem a legegyszerübb dolog, ugyanis miután az enyhe vihogás abbamaradt az autókölcsönzőbe, közölték, hogy legalább 2 héttel korábban elő kellene jegyeztetnem magam, ha nem $400-500-ért akarok 2 napra bérelni. Mellesleg bármi gond van a kocsival, $4000 is lehet az az összeg amit leemelnek a számlámról a javításra. Közben Viki, a mostani szobatársam is csatlakozni akart, így már jobban jöttünk volna ki fejenként, de terepjáró még mindíg nem volt. Marad a személyautóbérlés. Éppen le akartam mondani az egészről, mikor Grimm Szilvi az ACE helyi képviselője is úgy döntött, hogy csatlakozik a csapatunkhoz. Ez nagy előny volt, mivel neki saját kocsija van. ;o) Az egyetlen kikötése az volt, hogy csak úgy hajlandó eljönni, ha előre megvan, hogy hova megyünk és ott szállást is foglalunk. Mint késöbb kiderült, neki volt igaza, mert a nekiindulunk és majd lesz valami, valószínüleg, legalább egy kocsiban töltött éjszakát jelentett volna.
Természetesen a péntek esti legnagyobb csúcsforgalomba indultunk neki és Szilvi fázós természete miatt az otthoni fűtőtestjéért is haza kellett menni, mivel ágynemű és fűtés nélkül foglaltuk a szobár, három főre, hogy spóroljunk egy kicsit. Szilvi kitette a macskáját az ablakba, hogy bemutassa nekünk, mire én, aki nagy macskabarát vagyok, annyira "megkocogtattam" az ablakot, hogy a macska pánikbeteg lett. Pedig, ha tudná, hogy sosem bántottam még macskát, bár az is igaz, hogy Garfield az egyetlen amelyiket valóban. Ezen kis közjátékok után este 11-12 magasságában már sikerült is megérkeznünk Port Macquarie-ba. Az egész város, legalábbis amit láttunk belőle, nagyon csendes volt. Kicsit a téli balatonkörnyéki települések jutottak eszembe róla, csak hó nélkül.
Reggel Vikivel elmentünk vásárolni, mivel tudtuk ugyan, hogy van lehetőség főzni, semmit sem vittünk magunkkal. A bevásárlásnál egy kisebb, idősebbekből álló csoport tünt fel nekem, akik magyarul beszéltek. Ott ismerkedtek meg és már meg is hívták egymást egy-egy látogatásra. Poénból oda akartunk menni, hogy megkérdezzük, a meghívás ránk is áll-e, de végül letettünk róla. A legfurább az volt az egészben, hogy a bolt felé menet éppen arról beszéltünk, hogy itt aztán semmi esély arra, hogy magyarokkal fussunk össze. A reggeli végül bundáskenyér volt, aminek a készítése közben "csak" háromszor indult be a füstérzékelő, de mivel Szilvi már rutinos kempingező, néhány jólirányzott ütéssel felhívta a riasztó figyelmét, hogy ideje lenne észrevennie magát, hogy csak a kaja készülget.
Megbeszéltük, hogy megnézzük a partot, de bemelegítés gyanánt sikerült feldobnom egy bomba formájú labdát az egyik legmagasabb fenyő ágára. Ezt már csak nem hagyjuk ennyiben. Nem fog minket egy fenyő megrövidíteni, még akkor sem, ha az első ága 3 méter magasan van. A lényeg. Először Viki próbált felmászni, de neki kevés volt a vállamról való indulás, ezért végül Miki ment fel érte. Karcolások, zúzódások, horzsolások, de a labda végül ismét a birtokunkban volt.
A parti séta a világítótornyot célozta, de nem jutottunk el odáig, mivel az első, homokos parton labdadobálás, majd véletlen fürdőzés, zátonymászás vette el az időnket.
Este elmentünk vacsorázni, de mivel ez nem igazán szezon, elég kevés hely közül lehetett választani. Ennek ellenére jót kajáltunk. Meg is beszéltük, hogy vasárnap reggel felhívom az éttermet, hogy nagyon nem tudok bemenni, mert bala bala bala. Mint az lenni szokott, az élet mást produkált. Még aludtunk, mikor csörög a telefonom. Visszahívás. Cosmo. Rákérdez a tulaj, hogy ugye be tudok menni, mert a kért keddi napot is nekem adja, mivel valaki kilépett és nagyon kell az ember. Próbáltam a nagyon fáj a hasam és hasonló problémákat ecsetelni, mire közölte, hogy vegyek be valami gyógyszert, hogy jobban legyek, mert nem akar a helyemre is keresni valakit. Mármint folyamatosra, mert akkor nem kell aggódnom többet a bár forgalma miatt. Ez elég meggyőző volt. Gyors pakolás és indulás. 500km azért nem a szomszédban van. Mindenki nagyon szeretett. Fizetéskor, mivel nyilván feltünt nekik, hogy négyen vagyunk, megpróbáltam "alkudni", hogy az első 3 és csak a második éjszaka voltunk négyen a szálláson. No worries! elég, ha 3 főre fizetek. Nincs szezon. Na ezt próbáld meg otthon egy 5 személyes szállásért.
A hazafelé vezető úton Miki leellenőrizte, hogy valóban fáj-e, ha az ölébe önti a forró kávét. Szerinte fáj. Erről a benzinkút kajáldájában ülők egy magyar káromkodásokkal cifrázott, ugrálós, gugolós tánc formájában értesültek. Terjesztjük ám mi kérem szépen a magyar kultúrát. Végül 10 perc késéssel és a hasfájástól szenvedő arccal sikerült beérnem.
A héten meguntam a várakozást a Steak House adópapírjaira, ezért a suli szakmai részének igazgatójával megcsináltuk az adóbevallásomat. Mivel a fizetési papírjaimat megtartottam, a nettó, bruttó és az adó összegének kitöltése nem volt nehéz, csak egy békebíró státuszú emberrel kellett hitelesítenem az általam kitöltött táblázatot. Az azonban zavar, hogy a fizetési papírokon se egy pecsét, se egy aláírás, csak a nevem és a számok. Kérdésemre, hogy mennyire problémás ez, a szokásos választ kaptam, azzal a kiegészítéssel, hogy ha túl sokat adnának vissza, csak be kell fizetnem a különbözetet, ha pedig nem fizetett eddig az étterem, majd rajta próbálják behajtani. Ez lehet, hogy úgy megy, mint a gázdíj behajtása. Itt lakunk már lassan egy fél éve és minden második héten kapunk egy felszólítást az előző lakó nevére, hogy fizessen. Mindíg visszaküldjük a címzett ismeretlen felirattal, de csak nem törik magukat azzal, hogy kiderítsék, ki is lakik most a lakásban. Persze mi most fizetünk.
Ma palacsintát sütöttem a többieknek, csak, hogy favorizáljam magam. ;o) Melyik "főbérlő" csinál ilyet a lakóknak? Na, megyünk szaunázni, csak azért, hogy tudjátok: Az élet kegyetlen még itt is. Ja, a mostani közhely alapján az élet nem fair. ;o))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése