hétfő, augusztus 23, 2004

A Luna Park felvételi tesztje a kezünkbe került és gondoltam, hogy megosztom az olvasókkal. Ki tudja, hogy mikor lesz rá szüksége valakinek, mellesleg, hasonló kérdések lehetnek más helyeken is. ;o) Lusta vagyok lefordítani, ezért marad angolul.
*******************************************
1, Name three different types of banquet function and briefly describe their characteristics.
2, Which Tables would most likerly be served first in a wedding?
3, What is the difference between a cockatil party and a buffet dinner set?
4, What would you serve with tea and coffee and after dessert?
5, When do you clear side plates?
6, Name three red wines varieties and briefly describe their characteristics.
7, Name three white wines varieties and briefly describe their characteristics.
8, What is a 50/50 alternate drop?
9, What is Jus?
10, Name a typical Red Meat dish as you might read it from the menu.
11, Name one classic Italian entrée and one classic dessert dish.
12, If a guest is showing signs of intoxication, what should you do?
******************************************
Ezen kívü tudni kell, hogy néz ki egy három fogásos menü felterítése, valamint, hogy tudsz kettő+egy tányért megfogni.

Szeretem a Luna Parkban, hogy minimum 4 órát fizetnek akkor is, ha kevesebbet kell dolgozni, vagy mint Szabi esetében, rossz időpontra hívnak és hazaküldenek. Jó is az a potya nettó $13 óránként. ;o)

A nagy csapatépítés jegyében megejtettünk egy lecsós tokány készítést Mikivel és Szabolccsal. Elég jóra sikeredett, főleg, hogy első alkalom volt, hogy együtt főztünk, bár Miki inkább a mosogatásból vette ki a részét, de az is igaz, hogy szerintem ez az egyik legrosszabb részea "főzésnek".

Megtettem az első Sydney-ből kimozduló "utazásomat". Igaz ugyan, hogy egy Blue Mountains "rohanáson" már voltam, de ez most elég kényelmesre sikeredett. A múlt héten közölték a Luna Parkban, hogy csütörtöktől egy külsős cég egész hétre kibérelte a Cristal Palace-t, ezért nem lesz ránk azokon a napokon szükség. Mivel nekem elvileg a szerda sem volt betervezve, kitaláltam, hogy kimegyek a reptérre és az első, megfizethető áru, belföldi jeggyel elutazom. A célállomás--> bárhova. Nem igazán volt még 4,5 szabadnapom, mivel vasárnap este már dolgoznom kellett a tervek szerint. Nos ez nem így jött össze, mivel szerda reggel felhívtak, hogy be kellene mennem a Luna Park-ba, mivel valaki lemondta. A pénz beszél és így legalább volt mire fogni a bátortalanságomat, hogy miért nem indultam neki. ;o) Gondoltam a 3,5 napot kihasználva inkább kocsit bérelek és elindulok észak felé. Ezt a tervemet megosztottam Mikivel a lakótársammal, aki közölte, hogy várjak még egy napot és akkor ő is eljön. Ha már lúd, legyen kövér alapon terepjárót akartam bérelni. Ez sem a legegyszerübb dolog, ugyanis miután az enyhe vihogás abbamaradt az autókölcsönzőbe, közölték, hogy legalább 2 héttel korábban elő kellene jegyeztetnem magam, ha nem $400-500-ért akarok 2 napra bérelni. Mellesleg bármi gond van a kocsival, $4000 is lehet az az összeg amit leemelnek a számlámról a javításra. Közben Viki, a mostani szobatársam is csatlakozni akart, így már jobban jöttünk volna ki fejenként, de terepjáró még mindíg nem volt. Marad a személyautóbérlés. Éppen le akartam mondani az egészről, mikor Grimm Szilvi az ACE helyi képviselője is úgy döntött, hogy csatlakozik a csapatunkhoz. Ez nagy előny volt, mivel neki saját kocsija van. ;o) Az egyetlen kikötése az volt, hogy csak úgy hajlandó eljönni, ha előre megvan, hogy hova megyünk és ott szállást is foglalunk. Mint késöbb kiderült, neki volt igaza, mert a nekiindulunk és majd lesz valami, valószínüleg, legalább egy kocsiban töltött éjszakát jelentett volna.
Természetesen a péntek esti legnagyobb csúcsforgalomba indultunk neki és Szilvi fázós természete miatt az otthoni fűtőtestjéért is haza kellett menni, mivel ágynemű és fűtés nélkül foglaltuk a szobár, három főre, hogy spóroljunk egy kicsit. Szilvi kitette a macskáját az ablakba, hogy bemutassa nekünk, mire én, aki nagy macskabarát vagyok, annyira "megkocogtattam" az ablakot, hogy a macska pánikbeteg lett. Pedig, ha tudná, hogy sosem bántottam még macskát, bár az is igaz, hogy Garfield az egyetlen amelyiket valóban. Ezen kis közjátékok után este 11-12 magasságában már sikerült is megérkeznünk Port Macquarie-ba. Az egész város, legalábbis amit láttunk belőle, nagyon csendes volt. Kicsit a téli balatonkörnyéki települések jutottak eszembe róla, csak hó nélkül.
Reggel Vikivel elmentünk vásárolni, mivel tudtuk ugyan, hogy van lehetőség főzni, semmit sem vittünk magunkkal. A bevásárlásnál egy kisebb, idősebbekből álló csoport tünt fel nekem, akik magyarul beszéltek. Ott ismerkedtek meg és már meg is hívták egymást egy-egy látogatásra. Poénból oda akartunk menni, hogy megkérdezzük, a meghívás ránk is áll-e, de végül letettünk róla. A legfurább az volt az egészben, hogy a bolt felé menet éppen arról beszéltünk, hogy itt aztán semmi esély arra, hogy magyarokkal fussunk össze. A reggeli végül bundáskenyér volt, aminek a készítése közben "csak" háromszor indult be a füstérzékelő, de mivel Szilvi már rutinos kempingező, néhány jólirányzott ütéssel felhívta a riasztó figyelmét, hogy ideje lenne észrevennie magát, hogy csak a kaja készülget.
Megbeszéltük, hogy megnézzük a partot, de bemelegítés gyanánt sikerült feldobnom egy bomba formájú labdát az egyik legmagasabb fenyő ágára. Ezt már csak nem hagyjuk ennyiben. Nem fog minket egy fenyő megrövidíteni, még akkor sem, ha az első ága 3 méter magasan van. A lényeg. Először Viki próbált felmászni, de neki kevés volt a vállamról való indulás, ezért végül Miki ment fel érte. Karcolások, zúzódások, horzsolások, de a labda végül ismét a birtokunkban volt.
A parti séta a világítótornyot célozta, de nem jutottunk el odáig, mivel az első, homokos parton labdadobálás, majd véletlen fürdőzés, zátonymászás vette el az időnket.
Este elmentünk vacsorázni, de mivel ez nem igazán szezon, elég kevés hely közül lehetett választani. Ennek ellenére jót kajáltunk. Meg is beszéltük, hogy vasárnap reggel felhívom az éttermet, hogy nagyon nem tudok bemenni, mert bala bala bala. Mint az lenni szokott, az élet mást produkált. Még aludtunk, mikor csörög a telefonom. Visszahívás. Cosmo. Rákérdez a tulaj, hogy ugye be tudok menni, mert a kért keddi napot is nekem adja, mivel valaki kilépett és nagyon kell az ember. Próbáltam a nagyon fáj a hasam és hasonló problémákat ecsetelni, mire közölte, hogy vegyek be valami gyógyszert, hogy jobban legyek, mert nem akar a helyemre is keresni valakit. Mármint folyamatosra, mert akkor nem kell aggódnom többet a bár forgalma miatt. Ez elég meggyőző volt. Gyors pakolás és indulás. 500km azért nem a szomszédban van. Mindenki nagyon szeretett. Fizetéskor, mivel nyilván feltünt nekik, hogy négyen vagyunk, megpróbáltam "alkudni", hogy az első 3 és csak a második éjszaka voltunk négyen a szálláson. No worries! elég, ha 3 főre fizetek. Nincs szezon. Na ezt próbáld meg otthon egy 5 személyes szállásért.
A hazafelé vezető úton Miki leellenőrizte, hogy valóban fáj-e, ha az ölébe önti a forró kávét. Szerinte fáj. Erről a benzinkút kajáldájában ülők egy magyar káromkodásokkal cifrázott, ugrálós, gugolós tánc formájában értesültek. Terjesztjük ám mi kérem szépen a magyar kultúrát. Végül 10 perc késéssel és a hasfájástól szenvedő arccal sikerült beérnem.

A héten meguntam a várakozást a Steak House adópapírjaira, ezért a suli szakmai részének igazgatójával megcsináltuk az adóbevallásomat. Mivel a fizetési papírjaimat megtartottam, a nettó, bruttó és az adó összegének kitöltése nem volt nehéz, csak egy békebíró státuszú emberrel kellett hitelesítenem az általam kitöltött táblázatot. Az azonban zavar, hogy a fizetési papírokon se egy pecsét, se egy aláírás, csak a nevem és a számok. Kérdésemre, hogy mennyire problémás ez, a szokásos választ kaptam, azzal a kiegészítéssel, hogy ha túl sokat adnának vissza, csak be kell fizetnem a különbözetet, ha pedig nem fizetett eddig az étterem, majd rajta próbálják behajtani. Ez lehet, hogy úgy megy, mint a gázdíj behajtása. Itt lakunk már lassan egy fél éve és minden második héten kapunk egy felszólítást az előző lakó nevére, hogy fizessen. Mindíg visszaküldjük a címzett ismeretlen felirattal, de csak nem törik magukat azzal, hogy kiderítsék, ki is lakik most a lakásban. Persze mi most fizetünk.

Ma palacsintát sütöttem a többieknek, csak, hogy favorizáljam magam. ;o) Melyik "főbérlő" csinál ilyet a lakóknak? Na, megyünk szaunázni, csak azért, hogy tudjátok: Az élet kegyetlen még itt is. Ja, a mostani közhely alapján az élet nem fair. ;o))

csütörtök, augusztus 12, 2004

A szünetek csak jönnek és mennek, "természetesen" csak a jobbaknak. ;o)
4 hét szünet, 4 hét suli, 4 hét szünet, 4 hét suli, 2 hét szünet, 8 hét suli, 4 hét szünet, és már el is érkeztünk 2005. év elejére. A történet magyarázata, hogy a második 4 hét szünet csak azoknak "jár", akik csak a 20 hetes szakaszokat fizetik ki a 60 hétből. Amikor befizettem a második 20 hetet, rákérdeztek, hogy akarok-e egy hónap szünetet. Hogy? Miként lehetséges ez? Ha a képzés 60 hetes, a közepén kiveszek egy hónap szünetet és csak egy, folyamatos képzés van, akkor hogy fogom bepótolni a kiesett időt és tárgyakat, hiszen azzal, hogy tovább járok, azzal csak az első hónapot ismétlem meg. A válasz a szokásos ausztrál mentalitást idézte. Ne aggódj!

A magyar étterem után néhány nappal sikerült áttetetnem magamat a vidámpark konferenciarészlegére, ahol rendezvényeken felszolgálok. Hiányzik a hamburgersütögetés, pénztárgépkezelés, de leginkább a kollégák és a jó hangulat. A mostani csapat is elég jó /volt ;o)/ a nyelvgyakorlás szempontjából, mivel csak Szabi volt ezen a részlegen hamarabb a mostani kollégák közül az egyetlen magyar. Nos, ezen "sikerült" változtatni, ugyanis a Steak House-as munkatársak közül már szinte mindenki átjött ide. Már 6 magyar van, velem együtt. Ez elég laza, mivel kisebb rendezvényeket már csak magyarok is le tudunk vezényelni, bár "még" a supervisor ausztrál. Most ezen a kis "hibán" próbálok, próbálunk változtatni egy magasabb beosztás megszerzésével. Elég vegyes összetételü egyébként a csapat, amikor "nem csak" magyarok vagyunk, ugyanis ausztrál, ír, új-zélandi, angol, német, cseh, szlovák és néhány ázsiai országból érkezettek is képviseltetik magukat. A rendezvények nagy általánosságban ugyanúgy zajlanak mint otthon. Megérkezéskor még kulturáltan fogyasztják az italokat, esetleg néha még vissza is utasítják a hideg, meleg étvágygerjesztőket, aztán beindulás. Leesik, hogy ingyenkaja, ingyenpia, a másik is vett, akkor nekem is kell, de legalább kettő. Ennyi illuminált és ha nem is jólöltözött, de drága ruhában virító embert csak ilyen helyeken lehet látni. A "legdúrvább" eddigi rendezvényen 16 éves!!! diákoknak volt iskolabuli. Ott kezdődött, hogy a lányok nagy része legalább 20-25 évesnek nézett ki, de néhány fiú is jóval idősebbnek tünt a koránál. Nekik természetesen mi nem adtunk italt, sőt az őrök is rájuk voltak állítva, hogy akinél szeszesitalt látnak, attól vegyék el, ennek ellenére, a csapat 80%-a annyira részeg volt, hogy alig állt a lábán. Otthon is ez van? Tizennégy év nagy idő, bár nálunk is voltak filmszakadások az iskolai bálokon. ;o)
Hogy egy kis negatívum is legyen, a törölgetés, még itt sem ment ki a divatból, ezért néhány nagyobb rendezvény elött akár 8 órát is törölgetünk. Kell ide a gyakorlat kérem szépen. Mellesleg az érkezésekkor felszolgált falatkákat olyan nehéz porcelán tálakon szervírozzuk, hogy az első pár alkalommal majd leszakadt a kezem. Igaz ugyan, hogy sikerült belefutnom egy osztrigás buliba, amikor ezeket az egyébként sem könnyű tálakat púposan rakták jéggel, hátha valakire ráborítja valamelyik felszolgáló.

A leggyorsabb "pályaátépítést" is itt sikerült átélnem eddig, ugyanis a vendégek érkezése előtt 1 órával sikerült az egybenyitott rendezvényterem bár és vendégfogadó részében egy táblával letörni a tűzoltórendszer egyik kifolyóját. Az oltóanyaggal kevert víz olyan erővel jött, hogy a hapsit, aki éppen alatta állt, szabályosan lenyomta egy pillanatra a földre. Mivel a tűzriasztó azonnal beindult, nekünk el kellett hagyni a helyiséget a szabályoknak megfelelően, hogy a percek alatt kiérkező tűzoltók is megállapítsák, hogy nem ég semmi, csak egy kis "baleset" történt. (Eddig "csak" néhány alkalommal égett porrá a vidámpark, amit rossz előjelnek tartanak és baromira tartanak egy újabb tűztől.) Elég nehezen tudták leállítani a rendszert, így elég szép kis tavacska alakult ki. A supervisorok feje csak kissé volt megnagyobbodva, mikor konstatálták, hogy este igazából csak a horgászszövetségnek lehetne hangulatos rendezvényt lebonyolítani. 40 perc a kezdésig. Szerencsére eleve leválasztófalakkal van felszerelve a rendezvényterem, így a vizesblokkot elkülönítették, a bár áttelepítve a bálterem melletti belső teraszra és a vendégek semmit sem vesznek észre az egész kis incidensből.

Nem dolgozhatok már a gyorséttermi részen, de azért még sikerült elintéznem, hogy egy Luna Park logós polárhoz hozzájuthassak. Nem tudom még, hogy hova fogok felvenni egy piros polárt, de legalább ennyi emlékem legyen már a ledolgozott közel négy hónap után. Mellesleg szerintem elég jó minőség is.

Túlestünk egy házilagos csótányirtáson. Kellemetlen lakótársaink az utóbbi időben kezdtek ismét beköltözés körüli szinten elszaporodni, ezért az irtás mellett döntöttünk. Mivel a vízumomat még csak most hosszabbítom, nem akartam rendes, egy éves garanciást csináltatni, hiszen ki tudja, hogy mit hoz a jövő. Nehogy már valaki más érezze jól magát. ;o) /Azért nem vetkőzhetünk le minden jó magyar szokást./ A csótánybomba néven futó termékből hármat tettem le a lakásban, miután a szellőzőket leragasztottam és a szekrényajtókat kinyitottam. Elég gyorsütemben elhagytam a lakást, majd két órával késöbb visszamerészkedtünk. Na, ekkor láttam az eddigi legtöbb csótányt a lakásban. Annyira megzavarhatta őket a gáz, hogy ott bóklásztak szinte mindenhol. Este dolgoznom kellett, de állítólag olyan sok volt a hulla, hogy zavarta a többieket, ezért összeporszivózták őket. Egy hét alatt fejti teljesen a hatását, de most két hét elteltével is összefutok náha egy-egy eltévedt példánnyal, de ez a tizede sem annak emennyi elötte volt. Mindenesetre egy normális csótányirtással is megünnepeljük a vízumhosszabbításomat.
Miki visszaérkezett az egy hónapos "családlátogatásról" és már túl is esett a vízumhosszabbításon. Igaz, hogy az egyetem megkezdéséig be kellett iratkoznia egy suliba, de a Kent nevű műintézmény tárt karokkal várta. Láttam már néhány rosszúl sikerült igazolványképet, de amit az ő diákjához készítettek, az kellő igazolást jelentene ahhoz, hogy kínába, mint jóllakott napközisnek, ne kelljen vízumot kérnie.

Mivel Miki visszajött, a helyére "ideiglenesen" beköltözött Ákos meg még nem költözött ki, valmint Rita mamája is itt volt náhány napot, egy ideig hatan osztoztunk a lakáson. A srácok mind dolgoznak, ezért napközben nem okozott a dolog nagyobb fennakadást, de a kanapén alvás következtében eléggé lepukkanva néztem ki reggelente. Rita és a mamája hétfőn hazautazott, így normalizálódott a helyzet egy időre, mivel a következő lakó csak jövő hét hétfőn költözik. Utána öten leszünk megint addig, amíg Ákos ki nem találja, hogy hova is költözik. Manly biztosnak tűnik, de az is biztosnak tünt, hogy csak 1-2 hétig fog nálunk lakni. Ennek már hat hete. ;o) Egyébkén Rita feladta a csomagjait hajón, mivel repülővel ez a mennyiség egy kisebb vagyonba került volna. A mérlegelés során a versenyzők súlya túllépte a 200, azaz a kettőszáz kilógramot. HIHETETLEN! Miután megtudtam, ellenőriztem a lakást, hogy minden bútor és berendezési tárga a helyén van-e.

A suliba két beszámolót is kellett csinálni. Az egyiket egy Power Point-os kivetitéssel kombinált csapatmunkában oldottuk meg, amit szerintem lehetett volna egy-két dologgal feldobni. Nem volt időnk egyeztetni személyesen, csak neten keresztül és a többi csapatnak is volt olyan ötlete, amit lehetett volna szépen szólva integrálni, magyarul lekoppintani, átvenni, ellopni tőlük, hogy tökéletesítsük vele a mi előadásunkat. Majd legközelebb, illetve ha addig nem felejtem el, segíthetem vele az osztályba érkező magyarokat amikor ők jutnak el idáig az anyagrészben. Ilyenek pedig lesznek az információim szerint. ;o)
A másodikat egy Skin Deep nevü üzlet belső kialakításáról, árukihelyezéséről, hangulatáról írtam. A márka "csak" annyira exclusive, hogy egy pár mandzsettagobnak nevezett műremek $129, egy méretre készülő ing pedig $169. Felpróbáltam egy zöldalmamintás zakót, melynek az ára $850. Mikor ezt közölték, elég óvatosan vettem le, nehogy baja essen. Mikor elmondtam a kérdezősködésem okát, valamint, hogy miért szeretnék képeket készíteni, megigértem, hogy másnap beviszem nekik a másolatot. Ez meg is történt, amin elég rendesen meg is lepődtek. Erre azzal a poénnal álltam elő, hogy amennyiben tetszenek a leírtak, akkor adhatnának egy kis kedvezményt. Nos annyira rossz nem lehetett, mivel megigérték, hogy $100 körüli árban megegyezhetünk ingenként. Ez elég jó ár, ha figyelembe vesszük, hogy a ilyen inget hordott a Mátrixban Keanu Reeves és Laurence Fisburne, valamint vásárlójuk Jack Nicolson és Jon Bon Jovi is.

Az időjárás sokat javult, így nem kell minden este az ágymelegítőmet használni. Azért van amikor csak a móka kedvéért is bekapcsolom, mert baromi kellemes előmelegített ágyba lefeküdni.

Néhány este sikerült kimozdulni, minek következtében néhány dolgot sikerült ismét megállapítani.
-Kevés (az én izlésemnek megfelelő) jó lányt látni, annál több "vadászó" fiút.
-Éjfél után már csak elvétve találni olyan valakit, aki nincs teljesen elázva.
-A sör elfogadható árban van, a borok már kicsit drágák, a koktélok pedig meglepően drágák.
-A biztonságiőr akkor is kitessékel a helyről a részegségedre hivatkozva, ha ő maga sokkal részegebb, mint te. (Ez éppenséggel Ákossal történt meg.)
-Az általában belépőjegyes helyekre is be lehet jutni ingyen hajnali egy után.
-Még mindíg a latin buliknak van a legjobb hangulata.
-A havonta megrendezésre kerülő szlovák bulin valószínüleg akkor fogod jól érezni magadat, ha szereted szlovák rockot, valamint van annyi ismerősöd, hogy érdemes csak a találkozás miatt is elmenni. Esetleg még az is bejöhet, ha a második pontban vázoltan eléggé eláztatod magad.