Annyira telik az idő, hogy az felfoghatatlan. Lassan, október 6-án lejár a vízumom és még mindíg nem tudom, hogy mi legyen a következő lépés. Sakkban már felállítottak volna az asztal mellől, hogy ugyan adjam már át a helyemet valaki másnak aki még ebben az évezredben fog lépni. Gondoltam ennyi nyavajgás elég is, de azért ide írom még, hogy ismételten sikerült megbetegednem ami a régóta halogatott levélírás miatti szégyenérzetemmel párosulva, ezen levelem megfogalmazásához vezetett. Szenvedjétek csak a körmondatokat, ha már alig ír valaki. (TISZTELET A KIVÉTELEKNEK, AKIKTŐL ELNÉZÉST A LASSÚ VÁLASZOKÉRT!!!!!!)
Miröl is szolhatna egy 4 hetes suliszünet után a levelem (meg egyébként is), mint a munkáról. Párkapcsolatról nem írunk, hiszen ez egy mindenkinek szóló e-mail és naplórészlet. A suli szokás szerint unalmas, bár a tanárunk még mindíg többet próbál tenni az ügy érdekében, mint más szakok tanárai. Követelni sem követel szökőárszerűen, mint a Business szakon, ahol két hét van egy 24 oldalas marketingkampány kidolgozására, melyet Power Point prezentációval kell egybekötni, ami nem lehet kevesebb, mint fél óra. Még mondjátok ezek után, hogy csak az egyetemeken követelnek. Mellesleg nem nagyon lehet a többiek hátamögé bújniuk, mivel csak öten vannak most egy osztályban.
Szóval munka. 20 hónap alatt sikerült elérnem azt, amit otthon közel tíz év alatt sem, hogy olyan változatos formákban szűnik meg a munkaviszonyom, hogy azt nem is gondoltam volna.
Hungarian Steak House, Double Bay --- bezárt az étterem egyik napról a másikra
Café Mia, North Sydney --- eladta a tulajdonos az üzletet, az új tulajdonos továbbalkalmazta a személyzetet
Café Mia, North Sydney --- sikerült elérnem, hogy kirugjanak, bár nem akartam
Clifford Wallace Agency, CBD --- állományban vagyok ugyan, de nem dolgozom már rajtuk keresztül a Luna Parkban
Cabinet Catering Pty Ltd, Milsons Point --- fölvásárolta egy másik cég, az alkalmazottak zömét átvéve a Luna Park alkalmazotti körébe
Szóval pillanatnyilag a harmadik cégnek dolgozom a Luna Parkban azonos beosztában és kollégákkal, de most már a Luna Park alkalmazottjaként. Mellesleg a Luna Parkot is felvásárolta az a befektető, aki a Cabinetet. Ez annyiban érdekes, hogy a Cabinet is megmaradt, mint különálló cég, de tudomásom szerint alig van alkalmazottja.
Egy kicsit részletezve a dolgokat:
Decemberben, miközben még javában tombolt a rendezvényes szezon a Luna Parkban, ajánlottak egy kávézós munkát a Cafe Mia-ban. Nem akartam elfogadni, de a tulaj felhívott, hogy kellene neki egy ember sürgősen és ha tudom, segítsem ki. Jól jött a lehetőség a suliszünetben egy kis extra pénzkeresetre, meg tudtam, hogy a rendezvények ideje hamarosan lejár. Nagyon megszerettem a helyet, ahol egyedüli magyarként kénytelen voltam egy kicsit beleerősíteni az angol nyelvbe, mivel a többiek mind ausztrálok voltak. Jópofa volt, hogy a velem szinte egyidőben kezdő nyugat-ausztráliai szakácsot a tulajon és rajtam kívül alig értették a kollégák. Igaz, hogy ugyan visszamondani vissza tudtam néha, hogy mit mondott, amit a többiek meg is értettek így, nekem "csak" a fordítással voltak néha problémáim. Az én akcentusom is okozott néhány mókát, mikor a prawn salad konyhába történő bekiabálása után megérkezett egy brown (barna kenyéren) salad. Volt nagy értetlenkedés, hogy ki rendelte és ki csinálta. Be is lett vezetve, hogy minden rendelést le kell írni. A horvát gyökerekkel rendelkező, de már ozi főnökkel és a többiekkel olyan viszony alakult ki, hogy engem simán bestiának, ostobának, míg én a főnököt (lehet, hogy nem helyesen írom) divjak (hülye), valamint zamantoni kuracz (ostoba f@sz) néven szólítottam. Természetesen minden megbántás nélkül. Megtanultam még, horvátul, hogy "kapsz egy pofont": csapat pul glávul, valamint ők is megtanulták, azt megkérdezni, hogy "Hogy vagy? Jól." Ezt az idilt törte ketté a (nem tehetek róla, valamit írnom kell, még ha rasszistázni is fognak néhányan) kínaiak megérkezése. Pénz van amennyi kell, tapasztalat is piaci árulásban, de kávét még életükben nem főztek, a vendéglátáshoz pedig semmi közük. Két hónapig tanulták az üzletet, mikor Allen a régi tulaj végérvényesen elhagyta csapatunkat. Mint egy rossz szappanoperában szokott lenni, elindult a lázadás. Nem az alkalmazottak, hanem a gépek részéről. Két hét leforgása alatt tönkrement a hűtő, a légkondi, a mosogatógép, a szeletelő, valamint a grillsütő. Mindegy, további két hónapot dolgoztam velük, mikor péntek délután, a következő heti beosztásom helyett az arra a hétre vonatkozó fizetésemet kaptam meg. Nem esett jól, hiszen rengeteget segítettem nekik az üzlet beindításában, a kávéfőzés rejtelmeinek elmagyarázásában, valamint az üzlet mikéntjének tisztázásában, de azt is tudtam, hogy ez az idő is hamarosan el fog jönni, csak bíztam benne, hogy kicsit késöbb.Valószínüleg nem segített, hogy nem vittem ki olyan kávét, ami Flat White volt, csokival megszorva, hogy már pedig ez Cappuccino, valamint, hogy nekem minden új termék $1, ha engem kérdeznek, hogy mennyiért adjuk el, hiszen ők tudják, hogy mennyi a beszerzési ára és mennyit akarnak keresni rajta. Mindenesetre én voltam náluk a leghosszabb ideig alkalmazásban a régi gárdából.
A Luna Parkban alig akadt munka az év elején a Clifford Wallace-val, ezért elhatároztam, hogy kivárom a cég és a Cabinet közötti megállapodásban szereplő 3 hónapot és utána átszerződök a Cabinethez. 2 nappal a 3 hónap lejárta elött hív a Cabinet, hogy ne törődjek a megállapodással, mely szerint nekik $4.000-t kell fizetni a Clifford-nak, de azonnal menjek be, mivel kaptak egy bírót (nem tudom, hogy mi a magyar megfelelője), aki ellenörzi az esti rendezvény lebonyolítását. Ez azért is érdekes, mert ilyen általában csak egyszer van egy cég életében és amennyiben itt hibáznak és negatív kritika jelenik meg a cégről, akár le is húzhatják a függönyt. Nos így estem át az életem "legfontosabb"-nak titulált rendezvényén. A legek sora ezzel még csak elkezdődött, mivel két héttel késöbb, már, mint új cég, szintén bírót kaptunk, így újraélhettem a "legfontosabb" rendezvény érzését.
Ezt követően jött az általam "legunalmasabb"-nak nyilvánított, melynek során egy töllem nagyobb bicepszekkel és férfiasabb testalkattal "megáldott" transzvesztita próbálta egy kvízműsor során ébren tartani az egyik neves bank vezetőit. Lehet, hogy nekik tetszett, de kívülről halálra untam magam.
Jött a "legnegatívabb viszhangot kiváltó" rendezvény. Ez nem volt más, mint egy lány 18. szülinapi bulija, amin, mint báros dolgoztam. A supervisornak már egy ideje voltak véleményei a rendezvényekről és a kollegákról, aztán, hogy ezért, vagy ettől függetlenül, de kicsit megszivatták, ugyanis alulkalkulálták a személyzetet. Egyetlen bárosként jégkásás koktélt kellett pezsgőspohárban, díszitve, rendelésre elkészíteni, valamint volt egy alkoholmentes koktél is díszitve és az elmaradhatatlan sör, bor, pezsgő, üdítő repertoár. Itt létezik egy RSA, amely szabályozni próbálja a féktelen alkoholfogyasztást úgy, hogy a kiszolgálókat bünteti, ezért megpróbálunk e szerint eljárni. Gondolj bele, milyen voltál 18 évesen, mikor már legálisan ihattál és a bárban minden ingyen volt. Belegondoltál? Akkor képzeld hozzá, hogy valamivel többen, mint százan érkeznek a bulira és egyedül vagy a bárban. A supervisor adott mellém némi segítséget, hogy oszlassuk a kialakult csődületet, mikor a főnöke közölte, hogy csak én maradhatok a bárban, mivel így túl gyors a kiszolgálás és már most vannak akik ittasak. Egy órával a nyitás után be kellett zárni fél órára, mivel vetítés volt a nagylány életéről, valamint beszédek. Kb. 20 másodpercenként kérdezte meg valaki, hogy mikor nyit már ki a bár. Az utolsó beszédnél, már vagy huszan álltak a bár elött, hogy az utolsó mondat elhangzásakor magukhoz ragadhassák italukat. Újabb 40 perc elteltével a supervisor a szerződés szerinti idő elött fél órával véglegesen bezáratta az alkoholkiszolgálást, mivel kontrolálhatatlan volt, hogy ki issza meg a kiadott italokat. A még józanok kérték ki az italt, majd a tömegben a részegeknek passzolták. Szép kis kalamajka alakult ki. A biztonságiak a rendezvény felénél már nem adtak azonosító karszallagot annak a vendégnek sem, aki jogosult lett volna alkoholt fogyasztani, mivel a Luna Park rendészei kötelesek voltak kihívni egy csapat fiatalra a rendőröket, akik között volt fiatalkorú is elég rendesen elázva. A legjobb, hogy a bár bezárása után egy perccel a lány mamája is közölte, hogy álljunk le a piákkal, mert gondok vannak a társasággal, ennek ellenére egy 8 oldalas reklamáló levélben fejtette ki véleményét a rendezvény lebonyolításáról. Gondolom az is közrejátszott ebben, hogy a gyermekei könyörögtek neki, hogy nyittassa ki a bárt, hiszen mennyire égés a barátaik elött, hogy nem ihatnak mást, csak üdítőt. A Cabinet elég komoly összeget fizetett nekik vissza. A tanulság, hogy, ha be akarsz rugni a szülinapodon úgy, hogy abba ne szoljanak bele, akkor azt otthon tedd.
A "legrosszabbúl megszervezett"-ről és a "leggyengébb személyzettel lebonyolított" rendezvényekről már nem is írok, mert ezeket még felül, illetve alul lehet teljesíteni, ahogy a mostan személyzetet és szervezettséget elnézem.
Néhány rövid kitérő és befejezem:
Mosoly. Ez nagyon szíven ütött egy Mo-i ozi hölgytől, hogy elég nehezen fogok boldogulni itt a vendéglátásban, ha nem mosolygok, hiszen itt mindenki élvezi az életet. Na ez egy nagy baromság. Itt is megvannak az embereknek a hétköznapi kis problémáik, amik ugyan más mértékkel mérhetőek, mint otthon, de azért vannak. Próbálj ki egy korai metró vagy buszjáratot és észreveheted, hogy itt sem vigyorognak az emberek mint az idióták. Ők is átérzik a korai kelés "örömeit" és, ha nem is nyavajognak annyit, mint otthon a magyarok, itt is szóbakerülenk negatív dolgok, ha már valamennyire közel kerültél hozzájuk. Igaz ugyan, hogy kevésszer hangzik el a mennyire utálom a munkámat, főnökömet, a reggeleke, a szomszédot és az egész világot, de azért nekik is van bajuk.
Szélvédőmosás. Kocsival járok, így mostanában tünt fel, hogy itt is vannak "leleményes" ?hajléktalanok?, akik kocsik szélvédőjének megkérdőjelezhető minőségű letisztításából próbálnak megélni, vagy egy kis extra jövedelemre szert tenni. Eltérés a magyar kollégákkal szemben, hogy nem nyomulnak a pénzért. Ha adsz, elfogadják, de, ha nem adsz, akkor sem éreztetik veled a megvetésüket. Így döntöttél, ez van.
Csótányok. Ezen rovarok képezik kicsiny kolóniánk háziállatait, ugyanis minden igyekezetem és a csótányirtós hapsi igyekezete ellenére, valamint az extra csótányirtók beszerzése és használata ellenére is állandó lakóinká váltak. A németek heves tiltakozása ellenére is, miszerint Németországban nincsenek csótányok, nálunk a german nevű faj található meg. Ez azért "jó", mivel egy normál csótányirtás akár már $50-től kifogható garanciával, míg ezen faj megemlítésére az ár $300-ra ugrik. Mellesleg a garancia abból áll, hogy kijönnek elvégezni ugyanazt a procedúrát, amire már elsőre is könnyesre röhögték magukat a csótányok.
Olyan régen történtek dolgok, amikről csak egy-egy szót irtam fel, hogy már nem is igazán aktuálisak, de azért ide írom őket, hogy esetleg majd szóban elmondjam, ha hazamentem:
Bondi Beach szoborkiállítás
Zoknik
Laptop szerelés
Karácsony
Szilveszter
Lion King
Blue Mountains
Avoca Beach
Lord of The Ring kiállítás
La Parouse
Magyar kaják (kocsonya, tejfeles csirke, zöldborsópörkölt ...stb)
Akcentus
Azt hiszem mára ennyi elég , de azért nem marad ez folytatás nélkül!
Miröl is szolhatna egy 4 hetes suliszünet után a levelem (meg egyébként is), mint a munkáról. Párkapcsolatról nem írunk, hiszen ez egy mindenkinek szóló e-mail és naplórészlet. A suli szokás szerint unalmas, bár a tanárunk még mindíg többet próbál tenni az ügy érdekében, mint más szakok tanárai. Követelni sem követel szökőárszerűen, mint a Business szakon, ahol két hét van egy 24 oldalas marketingkampány kidolgozására, melyet Power Point prezentációval kell egybekötni, ami nem lehet kevesebb, mint fél óra. Még mondjátok ezek után, hogy csak az egyetemeken követelnek. Mellesleg nem nagyon lehet a többiek hátamögé bújniuk, mivel csak öten vannak most egy osztályban.
Szóval munka. 20 hónap alatt sikerült elérnem azt, amit otthon közel tíz év alatt sem, hogy olyan változatos formákban szűnik meg a munkaviszonyom, hogy azt nem is gondoltam volna.
Hungarian Steak House, Double Bay --- bezárt az étterem egyik napról a másikra
Café Mia, North Sydney --- eladta a tulajdonos az üzletet, az új tulajdonos továbbalkalmazta a személyzetet
Café Mia, North Sydney --- sikerült elérnem, hogy kirugjanak, bár nem akartam
Clifford Wallace Agency, CBD --- állományban vagyok ugyan, de nem dolgozom már rajtuk keresztül a Luna Parkban
Cabinet Catering Pty Ltd, Milsons Point --- fölvásárolta egy másik cég, az alkalmazottak zömét átvéve a Luna Park alkalmazotti körébe
Szóval pillanatnyilag a harmadik cégnek dolgozom a Luna Parkban azonos beosztában és kollégákkal, de most már a Luna Park alkalmazottjaként. Mellesleg a Luna Parkot is felvásárolta az a befektető, aki a Cabinetet. Ez annyiban érdekes, hogy a Cabinet is megmaradt, mint különálló cég, de tudomásom szerint alig van alkalmazottja.
Egy kicsit részletezve a dolgokat:
Decemberben, miközben még javában tombolt a rendezvényes szezon a Luna Parkban, ajánlottak egy kávézós munkát a Cafe Mia-ban. Nem akartam elfogadni, de a tulaj felhívott, hogy kellene neki egy ember sürgősen és ha tudom, segítsem ki. Jól jött a lehetőség a suliszünetben egy kis extra pénzkeresetre, meg tudtam, hogy a rendezvények ideje hamarosan lejár. Nagyon megszerettem a helyet, ahol egyedüli magyarként kénytelen voltam egy kicsit beleerősíteni az angol nyelvbe, mivel a többiek mind ausztrálok voltak. Jópofa volt, hogy a velem szinte egyidőben kezdő nyugat-ausztráliai szakácsot a tulajon és rajtam kívül alig értették a kollégák. Igaz, hogy ugyan visszamondani vissza tudtam néha, hogy mit mondott, amit a többiek meg is értettek így, nekem "csak" a fordítással voltak néha problémáim. Az én akcentusom is okozott néhány mókát, mikor a prawn salad konyhába történő bekiabálása után megérkezett egy brown (barna kenyéren) salad. Volt nagy értetlenkedés, hogy ki rendelte és ki csinálta. Be is lett vezetve, hogy minden rendelést le kell írni. A horvát gyökerekkel rendelkező, de már ozi főnökkel és a többiekkel olyan viszony alakult ki, hogy engem simán bestiának, ostobának, míg én a főnököt (lehet, hogy nem helyesen írom) divjak (hülye), valamint zamantoni kuracz (ostoba f@sz) néven szólítottam. Természetesen minden megbántás nélkül. Megtanultam még, horvátul, hogy "kapsz egy pofont": csapat pul glávul, valamint ők is megtanulták, azt megkérdezni, hogy "Hogy vagy? Jól." Ezt az idilt törte ketté a (nem tehetek róla, valamit írnom kell, még ha rasszistázni is fognak néhányan) kínaiak megérkezése. Pénz van amennyi kell, tapasztalat is piaci árulásban, de kávét még életükben nem főztek, a vendéglátáshoz pedig semmi közük. Két hónapig tanulták az üzletet, mikor Allen a régi tulaj végérvényesen elhagyta csapatunkat. Mint egy rossz szappanoperában szokott lenni, elindult a lázadás. Nem az alkalmazottak, hanem a gépek részéről. Két hét leforgása alatt tönkrement a hűtő, a légkondi, a mosogatógép, a szeletelő, valamint a grillsütő. Mindegy, további két hónapot dolgoztam velük, mikor péntek délután, a következő heti beosztásom helyett az arra a hétre vonatkozó fizetésemet kaptam meg. Nem esett jól, hiszen rengeteget segítettem nekik az üzlet beindításában, a kávéfőzés rejtelmeinek elmagyarázásában, valamint az üzlet mikéntjének tisztázásában, de azt is tudtam, hogy ez az idő is hamarosan el fog jönni, csak bíztam benne, hogy kicsit késöbb.Valószínüleg nem segített, hogy nem vittem ki olyan kávét, ami Flat White volt, csokival megszorva, hogy már pedig ez Cappuccino, valamint, hogy nekem minden új termék $1, ha engem kérdeznek, hogy mennyiért adjuk el, hiszen ők tudják, hogy mennyi a beszerzési ára és mennyit akarnak keresni rajta. Mindenesetre én voltam náluk a leghosszabb ideig alkalmazásban a régi gárdából.
A Luna Parkban alig akadt munka az év elején a Clifford Wallace-val, ezért elhatároztam, hogy kivárom a cég és a Cabinet közötti megállapodásban szereplő 3 hónapot és utána átszerződök a Cabinethez. 2 nappal a 3 hónap lejárta elött hív a Cabinet, hogy ne törődjek a megállapodással, mely szerint nekik $4.000-t kell fizetni a Clifford-nak, de azonnal menjek be, mivel kaptak egy bírót (nem tudom, hogy mi a magyar megfelelője), aki ellenörzi az esti rendezvény lebonyolítását. Ez azért is érdekes, mert ilyen általában csak egyszer van egy cég életében és amennyiben itt hibáznak és negatív kritika jelenik meg a cégről, akár le is húzhatják a függönyt. Nos így estem át az életem "legfontosabb"-nak titulált rendezvényén. A legek sora ezzel még csak elkezdődött, mivel két héttel késöbb, már, mint új cég, szintén bírót kaptunk, így újraélhettem a "legfontosabb" rendezvény érzését.
Ezt követően jött az általam "legunalmasabb"-nak nyilvánított, melynek során egy töllem nagyobb bicepszekkel és férfiasabb testalkattal "megáldott" transzvesztita próbálta egy kvízműsor során ébren tartani az egyik neves bank vezetőit. Lehet, hogy nekik tetszett, de kívülről halálra untam magam.
Jött a "legnegatívabb viszhangot kiváltó" rendezvény. Ez nem volt más, mint egy lány 18. szülinapi bulija, amin, mint báros dolgoztam. A supervisornak már egy ideje voltak véleményei a rendezvényekről és a kollegákról, aztán, hogy ezért, vagy ettől függetlenül, de kicsit megszivatták, ugyanis alulkalkulálták a személyzetet. Egyetlen bárosként jégkásás koktélt kellett pezsgőspohárban, díszitve, rendelésre elkészíteni, valamint volt egy alkoholmentes koktél is díszitve és az elmaradhatatlan sör, bor, pezsgő, üdítő repertoár. Itt létezik egy RSA, amely szabályozni próbálja a féktelen alkoholfogyasztást úgy, hogy a kiszolgálókat bünteti, ezért megpróbálunk e szerint eljárni. Gondolj bele, milyen voltál 18 évesen, mikor már legálisan ihattál és a bárban minden ingyen volt. Belegondoltál? Akkor képzeld hozzá, hogy valamivel többen, mint százan érkeznek a bulira és egyedül vagy a bárban. A supervisor adott mellém némi segítséget, hogy oszlassuk a kialakult csődületet, mikor a főnöke közölte, hogy csak én maradhatok a bárban, mivel így túl gyors a kiszolgálás és már most vannak akik ittasak. Egy órával a nyitás után be kellett zárni fél órára, mivel vetítés volt a nagylány életéről, valamint beszédek. Kb. 20 másodpercenként kérdezte meg valaki, hogy mikor nyit már ki a bár. Az utolsó beszédnél, már vagy huszan álltak a bár elött, hogy az utolsó mondat elhangzásakor magukhoz ragadhassák italukat. Újabb 40 perc elteltével a supervisor a szerződés szerinti idő elött fél órával véglegesen bezáratta az alkoholkiszolgálást, mivel kontrolálhatatlan volt, hogy ki issza meg a kiadott italokat. A még józanok kérték ki az italt, majd a tömegben a részegeknek passzolták. Szép kis kalamajka alakult ki. A biztonságiak a rendezvény felénél már nem adtak azonosító karszallagot annak a vendégnek sem, aki jogosult lett volna alkoholt fogyasztani, mivel a Luna Park rendészei kötelesek voltak kihívni egy csapat fiatalra a rendőröket, akik között volt fiatalkorú is elég rendesen elázva. A legjobb, hogy a bár bezárása után egy perccel a lány mamája is közölte, hogy álljunk le a piákkal, mert gondok vannak a társasággal, ennek ellenére egy 8 oldalas reklamáló levélben fejtette ki véleményét a rendezvény lebonyolításáról. Gondolom az is közrejátszott ebben, hogy a gyermekei könyörögtek neki, hogy nyittassa ki a bárt, hiszen mennyire égés a barátaik elött, hogy nem ihatnak mást, csak üdítőt. A Cabinet elég komoly összeget fizetett nekik vissza. A tanulság, hogy, ha be akarsz rugni a szülinapodon úgy, hogy abba ne szoljanak bele, akkor azt otthon tedd.
A "legrosszabbúl megszervezett"-ről és a "leggyengébb személyzettel lebonyolított" rendezvényekről már nem is írok, mert ezeket még felül, illetve alul lehet teljesíteni, ahogy a mostan személyzetet és szervezettséget elnézem.
Néhány rövid kitérő és befejezem:
Mosoly. Ez nagyon szíven ütött egy Mo-i ozi hölgytől, hogy elég nehezen fogok boldogulni itt a vendéglátásban, ha nem mosolygok, hiszen itt mindenki élvezi az életet. Na ez egy nagy baromság. Itt is megvannak az embereknek a hétköznapi kis problémáik, amik ugyan más mértékkel mérhetőek, mint otthon, de azért vannak. Próbálj ki egy korai metró vagy buszjáratot és észreveheted, hogy itt sem vigyorognak az emberek mint az idióták. Ők is átérzik a korai kelés "örömeit" és, ha nem is nyavajognak annyit, mint otthon a magyarok, itt is szóbakerülenk negatív dolgok, ha már valamennyire közel kerültél hozzájuk. Igaz ugyan, hogy kevésszer hangzik el a mennyire utálom a munkámat, főnökömet, a reggeleke, a szomszédot és az egész világot, de azért nekik is van bajuk.
Szélvédőmosás. Kocsival járok, így mostanában tünt fel, hogy itt is vannak "leleményes" ?hajléktalanok?, akik kocsik szélvédőjének megkérdőjelezhető minőségű letisztításából próbálnak megélni, vagy egy kis extra jövedelemre szert tenni. Eltérés a magyar kollégákkal szemben, hogy nem nyomulnak a pénzért. Ha adsz, elfogadják, de, ha nem adsz, akkor sem éreztetik veled a megvetésüket. Így döntöttél, ez van.
Csótányok. Ezen rovarok képezik kicsiny kolóniánk háziállatait, ugyanis minden igyekezetem és a csótányirtós hapsi igyekezete ellenére, valamint az extra csótányirtók beszerzése és használata ellenére is állandó lakóinká váltak. A németek heves tiltakozása ellenére is, miszerint Németországban nincsenek csótányok, nálunk a german nevű faj található meg. Ez azért "jó", mivel egy normál csótányirtás akár már $50-től kifogható garanciával, míg ezen faj megemlítésére az ár $300-ra ugrik. Mellesleg a garancia abból áll, hogy kijönnek elvégezni ugyanazt a procedúrát, amire már elsőre is könnyesre röhögték magukat a csótányok.
Olyan régen történtek dolgok, amikről csak egy-egy szót irtam fel, hogy már nem is igazán aktuálisak, de azért ide írom őket, hogy esetleg majd szóban elmondjam, ha hazamentem:
Bondi Beach szoborkiállítás
Zoknik
Laptop szerelés
Karácsony
Szilveszter
Lion King
Blue Mountains
Avoca Beach
Lord of The Ring kiállítás
La Parouse
Magyar kaják (kocsonya, tejfeles csirke, zöldborsópörkölt ...stb)
Akcentus
Azt hiszem mára ennyi elég , de azért nem marad ez folytatás nélkül!
