MUNKA, MUNKA, MUNKA.
Nem panaszkodás képpen mondom, de azt vettem észre a jegyzeteimen, hogy a legtöbb, említésre érdemes dolog, valamilyen szinten kapcsolódik a munkáimhoz. Gondoltam, így hajnali fél kettő magasságában elkezdek egy kicsit írni. Jót tett a délutáni, munka elötti szundikálás, valamint kicsit zavarban érzem magam, hogy mindkét szobában félmeztelen csajok fekszenek. Mindez MUNKA után esett meg, tehát erre is rá lehet fogni, ha eröltetve is, hogy kapcsolódik a munkához.
Szóval. Hazaérkezünk MUNKÁBÓL Fridával, majd mindketten elindulunk a szobáink felé (hogy miért nem lakunk egy szobában, az egy külön történet), mikor is konstatálom, hogy szobatársam éppen az igazak álmát alussza ausztrál oldalbordájával az ágyukban, de takaró nélkül. Ez nem is olyan nagy próbléma, csak zavarba jöttem, hogy a maga 150 centijével, a hölgyön csak egy bugyika van. Szóvá is tettem Fridának, hogy akkor irány hozzájuk és nála alszom, mire közölte, hogy ez azért lesz kicsit problémás, mivel az ő szobatársa ugyan egyedül, de szintén felső nélkül alszik. Azért ennyire nincs meleg! :^) Ennek következtében, most itt ülök a gép elött és írok. Valószínüleg marad az előszöba. ;O)
A Luna Parkba új embereket vettek fel MUNKÁRA, amivel nem is lenne nagy próbléma, ha nem válogatták volna össze a lehető legkevésbé alkalmas személyzetet. Mindenkinek van gyakorlata!!! Ezt akkor kezdtem el kétségbe vonni, mikor első nap megkérdezte az egyikük, hogy miként tudok tíznél is több borospoharat a bal kezembe pakolni. Honnan is van neked gyakorlatod? Hát, a Hiltonban dolgozott. Gondoltam megkérdezem, hogy milyen pozícióban. A válaszon annyira nem is voltam meglepődve, portás volt a kollega. Ennyit a gyakorlatról.
Szintén ezen a helyen átestünk életünk legfontosabb, azaz V.F.I.P. rendezvényén, az MTV Australian Video Awards-on. A MUNKA most sem különbözött sokkal az eddigiektől, csak gondoltuk, ha már ennyire fontos eseményt akarnak lebonyolítani, fel is készülnek rá. Volt itt minden: látványbárosok, (akik nagy ívben tojtak az RSA szerinti, 60ml-nél több alkohol nem lehet egy italban szabályozásra {ezt mi sem szoktuk nagyon komolyan venni}), imporált Heineken (az itteni nem felel meg a sztárok igényeinek), Pepsi (a Coca-Cola által büszkén szponzorált Luan Park-ban) és még rengeteg dolog, ami ilyenkor kell. Eligazításnál közölték, hogy nem bámulhatjuk a sztárokat, nem kérhetünk tőlük autógrammot, nem fényképezhetünk és nem kezdeményezhetünk velük beszélgetést. Ezek után, a VIP bárba voltunk beosztva. Gondoltam, itt aztán minden megy majd, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. A gondok ott kezdődtek, hogy az alig két méter széles bárban négyen kellett volna dolgoznunk, de minden ital el volt szeparálva. Így aki a jobb szélen volt, nem fért az üdítőkhöz, aki a bal szélen volt, nem fért a sörökhöz, a két középső, meg nem igazán fért a borokon és a pezsgőn kívül semmihez sem. Káosz, de még ez nem volt annyira nagy gáz, csak lassuak voltunk kicsit. Következő lépésként a négy óra magasságában kinyitott VIP bár hat órára kifogyott az összes juice-ból, mivel szinte mindenki vodka cranberry-t vagy narancsot ivott. OK, akkor keverjük mással. Kilencre kifogytunk az összes vodkából is, ami azért volt nevetséges, mert vodka még csak lett volna, de azt a márkát nem használhattuk. Mindegy, a lényeg a lényeg, hogy mielött teljesen bezáratták velünk a bárt, kifogytunk a szódából és a Pepsi-ből is. Ezek azért kellemetlen dolgok, mivel szeszt nem adhadtunki ki magában, csak bekeverve. Elég hülye kombináció a Jack Daniels Pepsi Max-vel, vagy a gin (amire a vodka helyett álltak át) Mountain Dew-val. Rengeteg sztár volt ott, legalábbis a többiek szerint, mivel én senkit nem ismertem fel a zenei műveltségem egyébként is kifogásolható szintje miatt. A teljesség és a helyesség igénye nélkül néhány név, akiket láttam: Ozzy Osborn és kedves családja, Carmen Electra, Green Day, Natalie Imbrulia, Ian Thorp (úszó), valamint az idei Australian Idol második helyezettje és Guy Sebastian. Ezen kívül még biztos sokan voltak hírességek, de meg kell állapítani, hogy ők is csak emberek és ha ingyen van a pia, akkor az egyetlen mennyiségi meghatározás, a don't be shy. ;o) Volt néhány kellemes megjelenésü csaj is, de az után, hogy a legjobbnak minősített "csaj" medvéket megszégyenítően öblös hangon köszönte meg a sörét, kicsit elvette a kedvem a nézelődéstől. Mivel a mi bárunk korábban zárt be, mint a buli véget ért volna, még megnézhettem magamat itthon a TV-ben, az MTV csatorna "élő" közvetítésén, amint éppen a sztárok feje felett próbálok egy víztől csöpögő rekesz poharat a bárhoz egyensúlyozni, hiszen mégsem ihatják egész este a scotch & cola-t borospohárból.
A másik érdekes esemény szintén a Luna Parkban esett meg. Ezen MUNKÁNK során (minden rasszista és egyéb felhangot kerülve) egy zsidó rendezvényen kellett segédkeznünk. Egy fiatal srácot avattak férfivá, legalábbis ha jól értettem a mazeltov guy szabatos fordítását. A rendezvényt egy erősen egérre hajazó arcszerkezettel megáldott fiatalember (talán rabbi) felügyelte, aki ellenőrizte még a mosogatás folyamatát is, valamint egy perzselőnek és lángszórónak egyaránt kinéző szerkezettel az összes melegentartót és sütőt kosherré tett. Ezek után ellenőrizte, hogy rajta van-e a Sétáló Jánosos whiskey a kosher listán, majd ellátta a bárt a kosherséget igazoló papírlappal. Itt aztán minden zsidó ehet-ihat, mivel minden kosher. Lett volna nagy sírás-rívás, fejek porba hullása, fontos emberek fenékbebillentése, ha megtudják, hogy az indiai kolléga az előző nap szeparálva szállított kosher gyümölcsökből csemegézett, majd jól összetapogatta az egész tálat. Lehet, hogy van aki szerint ez inkább szörnyű, mint mosolyra okot adó dolog, de azoknak elmondom, hogy ismerek olyat, aki hithűként "lebukott" a rabbi elött, hogy disznóhúst eszik. A kellemetlen helyzet kiküszöbölésére a rabbi megállapította, hogy az nem is disznó, csak alacsony marha. Ezek után valahogy nem tudom annyira komolyan venni a dolgot, hogy sírjak az eseten. ;oP
Kicsit más, hogy egyik nap (volt már vagy fél éve) nagyon későn végeztünk a MUNKÁVAL és mivel már a vonatok azon a szakaszon nem jártak, valamint taxizni sem akartunk, elhatároztuk, hogy hazasétálunk a Luna Parkból. Ahogy átértünk Sydney egyik szimbólumának számító Harbour Bridge-en, találtunk egy bevásárlókocsit. Alig több, mint 30 évesen, mi juthat eszébe az embernek ilyen szituációban, mint, hogy üljön bele valaki és toljuk a városban. Miki bele is pattant annak rendje és módja szerint, de az ő ölébe még bele ült az egyik, szintén magyar kolleganő is. Kettőjüket még csak-csak eltoltam az egyenes szakaszon, viszont a domboldalon lefelé én csak tartottam és megpróbáltam fékezni a kocsit, de hirtelen megállítani nem tudtam volna. Ugráltak is félre az éjszakai mulatozástól kicsit kótyagos fejű és okos tekintetü gyalogosok. Leírva nem egy akkora történet, de ha lehetőségetek van hasonlóra, próbáljátok ki. Szerintem nagy poén.
Ismét elérkeztünk a hajnali háromnegyed háromhoz ami semmit nem befolyásol, csak álmos vagyok. Megyek is fürödni, aztán irány a szobám, amit megoszthatok egy félmeztelen csajjal. ;o)) Nem lett rövid, de van ez így, ha az ember sokáig halogatja az írást.
Nem panaszkodás képpen mondom, de azt vettem észre a jegyzeteimen, hogy a legtöbb, említésre érdemes dolog, valamilyen szinten kapcsolódik a munkáimhoz. Gondoltam, így hajnali fél kettő magasságában elkezdek egy kicsit írni. Jót tett a délutáni, munka elötti szundikálás, valamint kicsit zavarban érzem magam, hogy mindkét szobában félmeztelen csajok fekszenek. Mindez MUNKA után esett meg, tehát erre is rá lehet fogni, ha eröltetve is, hogy kapcsolódik a munkához.
Szóval. Hazaérkezünk MUNKÁBÓL Fridával, majd mindketten elindulunk a szobáink felé (hogy miért nem lakunk egy szobában, az egy külön történet), mikor is konstatálom, hogy szobatársam éppen az igazak álmát alussza ausztrál oldalbordájával az ágyukban, de takaró nélkül. Ez nem is olyan nagy próbléma, csak zavarba jöttem, hogy a maga 150 centijével, a hölgyön csak egy bugyika van. Szóvá is tettem Fridának, hogy akkor irány hozzájuk és nála alszom, mire közölte, hogy ez azért lesz kicsit problémás, mivel az ő szobatársa ugyan egyedül, de szintén felső nélkül alszik. Azért ennyire nincs meleg! :^) Ennek következtében, most itt ülök a gép elött és írok. Valószínüleg marad az előszöba. ;O)
A Luna Parkba új embereket vettek fel MUNKÁRA, amivel nem is lenne nagy próbléma, ha nem válogatták volna össze a lehető legkevésbé alkalmas személyzetet. Mindenkinek van gyakorlata!!! Ezt akkor kezdtem el kétségbe vonni, mikor első nap megkérdezte az egyikük, hogy miként tudok tíznél is több borospoharat a bal kezembe pakolni. Honnan is van neked gyakorlatod? Hát, a Hiltonban dolgozott. Gondoltam megkérdezem, hogy milyen pozícióban. A válaszon annyira nem is voltam meglepődve, portás volt a kollega. Ennyit a gyakorlatról.
Szintén ezen a helyen átestünk életünk legfontosabb, azaz V.F.I.P. rendezvényén, az MTV Australian Video Awards-on. A MUNKA most sem különbözött sokkal az eddigiektől, csak gondoltuk, ha már ennyire fontos eseményt akarnak lebonyolítani, fel is készülnek rá. Volt itt minden: látványbárosok, (akik nagy ívben tojtak az RSA szerinti, 60ml-nél több alkohol nem lehet egy italban szabályozásra {ezt mi sem szoktuk nagyon komolyan venni}), imporált Heineken (az itteni nem felel meg a sztárok igényeinek), Pepsi (a Coca-Cola által büszkén szponzorált Luan Park-ban) és még rengeteg dolog, ami ilyenkor kell. Eligazításnál közölték, hogy nem bámulhatjuk a sztárokat, nem kérhetünk tőlük autógrammot, nem fényképezhetünk és nem kezdeményezhetünk velük beszélgetést. Ezek után, a VIP bárba voltunk beosztva. Gondoltam, itt aztán minden megy majd, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. A gondok ott kezdődtek, hogy az alig két méter széles bárban négyen kellett volna dolgoznunk, de minden ital el volt szeparálva. Így aki a jobb szélen volt, nem fért az üdítőkhöz, aki a bal szélen volt, nem fért a sörökhöz, a két középső, meg nem igazán fért a borokon és a pezsgőn kívül semmihez sem. Káosz, de még ez nem volt annyira nagy gáz, csak lassuak voltunk kicsit. Következő lépésként a négy óra magasságában kinyitott VIP bár hat órára kifogyott az összes juice-ból, mivel szinte mindenki vodka cranberry-t vagy narancsot ivott. OK, akkor keverjük mással. Kilencre kifogytunk az összes vodkából is, ami azért volt nevetséges, mert vodka még csak lett volna, de azt a márkát nem használhattuk. Mindegy, a lényeg a lényeg, hogy mielött teljesen bezáratták velünk a bárt, kifogytunk a szódából és a Pepsi-ből is. Ezek azért kellemetlen dolgok, mivel szeszt nem adhadtunki ki magában, csak bekeverve. Elég hülye kombináció a Jack Daniels Pepsi Max-vel, vagy a gin (amire a vodka helyett álltak át) Mountain Dew-val. Rengeteg sztár volt ott, legalábbis a többiek szerint, mivel én senkit nem ismertem fel a zenei műveltségem egyébként is kifogásolható szintje miatt. A teljesség és a helyesség igénye nélkül néhány név, akiket láttam: Ozzy Osborn és kedves családja, Carmen Electra, Green Day, Natalie Imbrulia, Ian Thorp (úszó), valamint az idei Australian Idol második helyezettje és Guy Sebastian. Ezen kívül még biztos sokan voltak hírességek, de meg kell állapítani, hogy ők is csak emberek és ha ingyen van a pia, akkor az egyetlen mennyiségi meghatározás, a don't be shy. ;o) Volt néhány kellemes megjelenésü csaj is, de az után, hogy a legjobbnak minősített "csaj" medvéket megszégyenítően öblös hangon köszönte meg a sörét, kicsit elvette a kedvem a nézelődéstől. Mivel a mi bárunk korábban zárt be, mint a buli véget ért volna, még megnézhettem magamat itthon a TV-ben, az MTV csatorna "élő" közvetítésén, amint éppen a sztárok feje felett próbálok egy víztől csöpögő rekesz poharat a bárhoz egyensúlyozni, hiszen mégsem ihatják egész este a scotch & cola-t borospohárból.
A másik érdekes esemény szintén a Luna Parkban esett meg. Ezen MUNKÁNK során (minden rasszista és egyéb felhangot kerülve) egy zsidó rendezvényen kellett segédkeznünk. Egy fiatal srácot avattak férfivá, legalábbis ha jól értettem a mazeltov guy szabatos fordítását. A rendezvényt egy erősen egérre hajazó arcszerkezettel megáldott fiatalember (talán rabbi) felügyelte, aki ellenőrizte még a mosogatás folyamatát is, valamint egy perzselőnek és lángszórónak egyaránt kinéző szerkezettel az összes melegentartót és sütőt kosherré tett. Ezek után ellenőrizte, hogy rajta van-e a Sétáló Jánosos whiskey a kosher listán, majd ellátta a bárt a kosherséget igazoló papírlappal. Itt aztán minden zsidó ehet-ihat, mivel minden kosher. Lett volna nagy sírás-rívás, fejek porba hullása, fontos emberek fenékbebillentése, ha megtudják, hogy az indiai kolléga az előző nap szeparálva szállított kosher gyümölcsökből csemegézett, majd jól összetapogatta az egész tálat. Lehet, hogy van aki szerint ez inkább szörnyű, mint mosolyra okot adó dolog, de azoknak elmondom, hogy ismerek olyat, aki hithűként "lebukott" a rabbi elött, hogy disznóhúst eszik. A kellemetlen helyzet kiküszöbölésére a rabbi megállapította, hogy az nem is disznó, csak alacsony marha. Ezek után valahogy nem tudom annyira komolyan venni a dolgot, hogy sírjak az eseten. ;oP
Kicsit más, hogy egyik nap (volt már vagy fél éve) nagyon későn végeztünk a MUNKÁVAL és mivel már a vonatok azon a szakaszon nem jártak, valamint taxizni sem akartunk, elhatároztuk, hogy hazasétálunk a Luna Parkból. Ahogy átértünk Sydney egyik szimbólumának számító Harbour Bridge-en, találtunk egy bevásárlókocsit. Alig több, mint 30 évesen, mi juthat eszébe az embernek ilyen szituációban, mint, hogy üljön bele valaki és toljuk a városban. Miki bele is pattant annak rendje és módja szerint, de az ő ölébe még bele ült az egyik, szintén magyar kolleganő is. Kettőjüket még csak-csak eltoltam az egyenes szakaszon, viszont a domboldalon lefelé én csak tartottam és megpróbáltam fékezni a kocsit, de hirtelen megállítani nem tudtam volna. Ugráltak is félre az éjszakai mulatozástól kicsit kótyagos fejű és okos tekintetü gyalogosok. Leírva nem egy akkora történet, de ha lehetőségetek van hasonlóra, próbáljátok ki. Szerintem nagy poén.
Ismét elérkeztünk a hajnali háromnegyed háromhoz ami semmit nem befolyásol, csak álmos vagyok. Megyek is fürödni, aztán irány a szobám, amit megoszthatok egy félmeztelen csajjal. ;o)) Nem lett rövid, de van ez így, ha az ember sokáig halogatja az írást.
3 megjegyzés:
En is szeretem az alacsony es a magas marhabol keszult kajakat is. Ugyanigy szeretem a ketlabu marhat (csirke, kacsa, pulyka) es a lab nelkuli marhahust is. (hal)
;-)))))))))))))
Tib voltam....
Hello Ádádm !
Már egy ideje olvasgatom az írásaidat-hozzá teszem nem írsz rosszul- ugyanis júliusban indulok előreláthatólag egy évre sydneybe.
Elég sok infót leszűrtem a blogodból már csak egy dologra lennék kíváncsi, hogy hol tudom megnézni a fotóidat, töbször említed , hogy a neten elérhetőek.Köszi Balázs !
Megjegyzés küldése