Utazás, gépjárművek és egyéb dolgok.

Kezdeném az egyéb dolgok egyikével, mivel olyan fejtörőt kaptam, ami okozott egy kis fejfájást mire kibogoztam. Nem csak a nehézsége volt a probléma, hanem az is, hogy mikor a végéhez közeledtem, mindíg megérkezett valaki, vagy volt valami, ami elvonta a figyelmemet, így nem sikerült elégé koncentrálni. Utána persze nem tudtam, hogy hol járok, ezért előről kellett kezdeni, de megvan az eredmény. Kiváncsi vagyok, hogy nektek sikerül-e.
**********************
A világ 2%-nyi legintelligensebb embere kőzé tartozol?
A feladványban nincs semmiféle trükk, egyszerű logikával megfejthető.
Tehát sok szerencsét és ne add fel!
1. Van 5 ház, mindegyik más színű.
2. Minden házban egy más-más nemzetiségű személy lakik.
3. Minden háztulajdonos bizonyos italt részesít előnyben, bizonyos márkájú cigarettát szív és bizonyos állatot tart.
4. Ezen személyek közül EGYIK SEM iszik UGYANOLYAN italt, nem szív ugyanolyan cigarettát és nem tart ugyanolyan állatot, mint valamelyik szomszédja.
A kérdés: Kié a hal?
Tudod, hogy:
A brit a piros házban lakik.
A svéd kutyát tart.
A dán szívesen iszik teát.
A német Rothmanns cigarettát szín.
A norvég az első házban lakik.
A zöld ház tulajdonosa kávét iszik.
Aki Winfield cigarettát szív, szívesen iszik sört.
A sárga ház tulajdonosa Dunhill cigarettát szív.
Az a személy, aki Pall Mall-t szív, papagájt tart.
A férfi, aki a középső házban lakik, tejet iszik.
Aki Marlboro-t szív, az mellett lakik, aki macskát tart.
A férfi, akinek lova van, az mellett lakik, aki Dunhill-t szív.
A norvég a kék ház mellett lakik.
Aki Marlboro-t szív, annak a szomszédja vizet iszik.
A zöld ház a fehér ház mellett balra van.
Einstein ezt a feladványt a múlt században találta ki. Azt állította róla, hogy az emberek 98%-a képtelen megfejteni.
Jó szórakozást!
***************************

TIGRIS, GODZILLA, ABLAK, KONZERV, közlekedés bal oldalon, kormánykerék jobb oldalon. Amint az előző mondat második feléből sejthető, gépjárművekről ejtek néhány szót. Az egész történet a Miki tigrismintjú kormánykerékvédőjéről elnevezett Tigrissel, azaz egy Datsun Suny-val kezdődött. Miki megvette, én pedig vezethettem néha. Baromi jó! Megtapasztalhatod, hogy mennyire hülye érzés balról beszálni a kocsiba, hogy most te vezetsz, mikor jobb oldalon a kormánykerék. Mennyire ciki az indexelés helyett bekapcsolni az ablaktörlőt, a biztonságiövért középen markolászni a levegőt. Átérzed végre, hogy milyen, ha a jobbra NAGYíVŰ kanyart kisívben veszed be, mikor egy sereg autó és vezetője várakozik veled szemben és néz értetlenül, hogy ez a hülye turist most mit is csinál. ;o) Ennek ellenére nem megy rosszul a vezetés. (Büszke is vagyok magamra néha.{Csendben és szerényen}) Következő lépésben elhatároztam, hogy esetleg nekem is jó lenne egy saját autó, hiszen mennyi helyre eljuthatsz vele, ami eddig a távolság miatt ki volt lőve. Ekkor olvastam, hogy valaki egy kedvező árfekvésü kocsit szertne esetleg eladni. Nem csak el akarta adni, de el is adta, mégpedig nekünk. Nem vettünk nagyon zsákbamacskát, mivel közel 2 hétig volt nálunk próbálgatásra az autó. Fizetési haladékot is kaptunk, mivel pont a sulimat kellett kifizetnem, illetve Frida vízumhosszabbítása is erre az időre esett, ahol nem volt biztos, hogy lesz-e elég pénz, amit fel kell mutatni. A kocsi jó, az ár is jó, fizetni sem kell azonnal. Mi kell még, ha nem ez az autó? Így került hozzán Godzilla. Godzillának volt egy kis baja a vezető oldali ablakával, ami késöbb nem is kis problémákat okozott, így Miki jóvoltábol az egyébként robosztusnak még durva tulzással sem nevezhető Daihatsu Charade elnyerte új nevét: Ablak. Nem túl személyes, de jellemző. Ezt követően kapott Miki olyan ajánlatot Tigrisre, hogy nem igazán lehetett visszautasítani, főleg, hogy szegényre igazán ráfért volna már egy nagyobb szervíz és takarítás. Jó szolgálatott tett. Megjártuk vele még Gold Cost-ot is, és jobb áron vették meg, mint amennyiért meg lett vásárolva. Miki mégsem maradhat autó nélkül (ezt csak az érti, akinek van kocsija és utána a nélkül kell élni), ezért lázas hirdetésnézegetés után eljutottunk egy kereskedésbe, ahol egy Suzuki terepjáró várakozott új gazdájára. A Suzukikra egyébként sem jellemző, hogy túlságosan bonyolult egy szerkezet lenne, azonban ezen gépjármű puritánsága méltán vívta ki a Konzerv nevet. Gyakorlásként, már a hazaúton bizonyította, hogy nem véletlenül terepjáró és mennyivel egyszerübb a várakozó sort balról, a járdán megelőzni, mint kivárni, hogy beengedjenek. Mellékesen itt olyan előzékenyen vezetnek, hogy elég kiraknod az indexet és már be is engednek a sorba. Ez persze nem mindíg van így, hiszen vannak itt más európai diákok és turisták, akik vezetnek. ;o)

Kimozdultam NSW-ből! Ez is Ablaknak köszönhető. Megtettem már ezt Miki Gold Costra történő költözése során is Tigrissel, de az nem igazán turisztikai célokkal történt, ezért nagy szó ez közel a másfél évhez amit kint töltök. Eljutottunk Melbourne-be és környékére. Négyen vágtunk neki a kalandnak. Frida, Kinga, Ivett és jómagam. Nem volt egy egyszerű indulás, mivel 10:00-ra terveztük, de nekem még meg kellett tartanom egy prezentációt a suliban és nem voltam összecsomagolva, Ivett pedig előző nap egy múzeumba felejtette a telefonját és azt is fel kellett venni, mivel természetesen leadták a portán. Ezt szeretem ausztráliában. Ez már megtörtént pénztárcával is, mégpedig úgy, hogy a pénz is benne maradt. Szóval 12:30-kor indultunk és a tanácsokra fittyet hányva a hosszabb utat választottuk. 1200km, amivel "csak" az a baj, hogy csütörtök volt az utolsó munkanap Húsvét elött, így kifogtunk jópár kilómétert sétatempóban. Az éjféli Melbournebe érkezésből Eden-i éjszakázás lett. NSW határán, valamivel több, mint félúton.
Pénteken délután meg is érkeztünk Melbournebe, ami elképesztően eltér Sydney-től. Mindenki azzal jön, hogy nagyon európai, de tényleg az. Nem tudom megmondani, hogy mitöl, de biztos sokat dob rajta a villamos és a régi stítlusban épített néhány épület. Éjszakára egy kempingben szálltunk meg. Az előre lefoglaltuk a szállást Kopácsy névre, azonban a porta mellett hagyott kulcson Kobocsai név állt. Más választásunk nem lévén, beköltöztünk ide, megkockáztatva, hogy éjjel egy ázsiai családnak kell átadnunk a helyet.
Ez nem történt meg, mivel másnap reggel kiderült, hogy csak rosszul értették a nevem lebetűzését a telefonban. Szombaton végre megélénkült kicsit a város, mivel az ünnepnap után kinyitottak az üzletek, a könyvesboltok és az információs irodák. Ennek tükrében nem csoda, hogy bevásároltunk kicsit, vettünk utikönyvet és néhány információt is beszereztünk. Kipróbáltuk a helyi kompot, amibe ugyan a megengedett számú (20) utas tartózkodott, ennek ellenére a motor túlzottan víz alá került. Ezt megoldandó, késöbb csatlakozott hozzánk még egy matróz egy 20kg-os súllyal, amit a halyó elejébe tett és máris megoldódott a túlzott sülyedés problámája. A városban mellesleg sok szabadtéri szobor is van, ami külön hangulatot adnak az utcaképnek. Kedvencem a Public Purse névre halgató márvány pénztárca. Délután irány Phillip Island, pingvinnézés. Na itt elég hideg van, sötétedésig nem történik semmi, utána sem sok, de iszonyat mennyiségű ember kíváncsi rá. A pingvinek a sötétedést kihasználva kijönnek a partra éjszakázni. Mivel vakuzni nem szabad, képeket nem igazán lehet készíteni a sötétben egyébként is alig észrevehető pingvinekről. A szigeten vannak meg fókák is, de hozzájuk nem jutottunk el. Vacsorázni valamivel éjfél elött sikerült. A Fitzroy nevet viselő kerület tele van hívogatóbbnál hívogatóbb helyekkel, csak alig találtunk olyat, ahol még étellel is kiszolgáltak volna minket ilyne későn.
Vasárnap reggel, az óraállításból adódó extra 1 órát pihenéssel töltöttük, majd irány a melbourni Luna Park melletti kézművesvásár. Nagyon jó dolgokat lehet találni, bár általánosságban véve nem közelítik meg a magyarországi kézművesvásárok szinvonalát. Ez igazából Ivett véleménye, mivel ő itt is képzőművészetet tanul és neki nagyobb rálátása van az ilyesmire. ;o) Ennek ellenére én jól éreztem magam. A megbeszélt 1 órási tervet feladva, hamarabb, már 11:30-kor elindultunk a 12 Apostolhoz, hogy még utána egy XIX. századi ruhákba öltözött és ennek megfelelően korhűen berendezett falut is megnézzünk. A korai indulás tükrében a a Great Ocean Road-ra esett a választás. Az óceánparti út gyönyörű, viszont baromi hosszú. A 1,5-2 órásra tervezett út 3. órájában megkérdeztük, hogy mennyire vagyunk még. Nem sok, már csak két óra. Igaz, hogy közben megálltunk egy falusi vásárban tevétnézni és vásárolni néhány dolgot. Az árak kicsit eltérnek Sydney-től. 6 használt könyvet, köztük egy szótárt 15 dollárért vettünk. Ennek tükrében a falulátogatásról le is mondtunk. Nem sokkal sötétedés elött értünk a 12 Apostolhoz. A látvány leírhatatlan. Tényleg olyan, mint a képeken. Meglepett, hogy "akárki" olyan képeket csinálhat, mint amilyenek a profi katalógusokban van. Maga a hely adja a lehetőséget. Visszafelé már az autópályás megoldást választottuk, így éjfélre már egy kellemes, éttermi vacsorával együtt is magunk mögött hagytuk Melbourne határát. A délután során nem sikerült telefonon szállást foglalnunk, mivel minden hely amit felhívtunk tele volt, így a folyamatos utazás mellett döntöttünk. Még szerencse, hogy Kinga is vezetett, így csak hajnalban kellett megállnunk egy 2 órás szunyókálásra, hogy folytatni tudjuk az utat. Azért siettünk, hogy Frida este be tudjon menni dolgozni. A vasárnapot már úgyis lemondta. Minek még ezt az ünnepnapi, duplán fizetett bevételt is kihagyni. Sikeresen, délben megérkeztünk, így volt neki is ideje egy kicsit pihenni a 6 órási kezdésig. A kocsi nagyon jól szuperált, főleg, hogy nem vettem figyelembe az olajszintet jelző lámpa felvillanásait, így az esti tankoláskor a feltöltésre szánt egy liter olaj úgy eltünt a motorban, hogy a nívópálca még csak olajos sem lett tőle. A további literek azonban megtették hatásukat, így a hazafelé vezető úton már kellemesen duruzsolt Ablak.

Eddig a jó rész, mivel Ablak a tegnapi nap folyamán "cserbenhagyott". Egy kisebb emelkedő után elkezdett visszaesni a húzóerő, majd éktelen füstölésbe kezdett. Nagy autószakértő lévén fogalmam sincs, hogy mi történhetett, csak annyi biztos, hogy most már el sem indul. Első gondolatomat, hogy elhuzatjuk egy szerelőhöz, fel kellett adnom, ugyanis Ausztráliában nem lehet mással, csak hivatásosokkal huzatni a kocsidat. A barátod nem számít hivatásosnak. ;o) Kocsi leparkolása egy épitkezés elött, majd irány az NRMA, ami a helyi autóklub, hogy tagságit váltsak, majd a 24 óra eltelte után ingyen elvontathassam a kocsit 20km-es körzeten belül. A tagsági "alig" $129. Ha még aznap akarod elvontattatni a kocsit az kb +$100. Este felhívott az egyik magyar szerelő, hogy a közelben lakik és megnézi a kocsit inygyen, hogy mi is lehet a baja. Találkozó a kocsinál, illetve annak hült helyénél, ugyanis az épitkezéshez lezárt rész elbontották és Ablak a buszsávban parkolt. Elvontatták. Még szerencse, hogy Konzervel vagyok, gondoltam, legalább ki tudok menni a világ végére, mint Pesten, hogy kiváltsam Ablakot. Telefonálás a 000 segélyhívóra. Ott közölték, hogy a Clear Way vihette el az autót, ezért hívjam a 131700-as telefonszámot. Rendszám és névbemondás alapján megmondták, hogy Ablakot két utcával beljebb, egy parkolásra alkalmas részen tették le. A büntetés az ablakon. $130. Még jó, hogy nem vitettem el a kocsit azonnal extra $100-ért. :@ Mivel csak holnap reggel vitetem Ablakot a szervízbe, nem tudok semmit. A látatlanba adott tanácsok azonban nem vidítottak fel, ugyanis ha valóban az a baj, amire gyanakodnak, többe kerülhet a javítás, mint amennyiért vettük a kocsit. Nagyon sajnálnám, ha ez így lenne, mert le kellene akkor mondani róla, pedig nagyon a szívünkhöz nőtt a kis hibáival együtt.

Mára ennyi, mert így is hosszú, de jó olvasgatást. Hamarosan megint írok, mivel 2 hét szünetünk van.