Harmincegy éves lettem én. Meglepetés e közlemény. Tőlem Nektek. ;o) Kicsit módosítva, de a lényeget tükrözve.

Ismét több, mint egy hónap telt el az utolsó jelentkezésem óta, de egyszerűen nem tudok már több mentséget felhozni, ezért maradnak a tények. Nincs időm, a kevés szabadidőmet Fridával (párommal) próbálom tölteni és rengeteg dolog hétköznapivá vált. Folyamatosan jegyzetelem, hogy miről kellene írnom, de nem tudom olvassátok-e őket valaha, mivel sok visszajelzést nem kapok, valamint olyan megjegyzés is érkezett, hogy inkább fényképeznem kellene, mint írnom. ;o( Ezen felbuzdulva, fel is raktam néhány képet az
www.adam-in-au.kepeim.hu oldalra. Nem kell nagyon friss képekre gondolni, alig fél év lemaradásom van, de igérem, hogy lassan utolérem magam. (Szegény ember aki igérni sem tud.)

Mivel a mai nappal nagyon elégedett voltam, gondoltam megosztom veletek, hogy miként telt a mai napom, de csak a blogon.
Reggel addig maradtam az ágyban, amíg magamtól fel nem ébredtem és nem éreztem, hogy elég volt a lustálkodásból. Ez elég ritkán eshet meg velem mostanában, ezért már a kezdet nagyon jó napot igért. Kitekintve az ablakon, az időjárás sem adott okot a panaszra, ugyanis gyönyörűen sütött a nap. Ez sem esik meg minden reggel a nyár utolsó napjaiban itt Sydneyben.
Nem túl rég kaptam Magyarországról egy csomagot, amely több hasznos dolog mellett egy nokedliszaggatót is tartalmazott. Ezt ma fel is avattam, mivel elkészítettem egyik kedvenc ételemet, a zöldborsópörköltet. Ezzel el is érkeztünk a déli időpontig. Frida, aki néhány hete élvezi már a suliszünet előnyeit, szintén megjelent ebben az időpontban. Vele kiegészülve felkerestük a North Sydney-ben található munkahelyemet, ahonnan szabadságot kértem a mai napra. Vittem nekik egy kis kóstolót.
Innen néhány perces kocsikázásra van Waverton, ahol néhány hete egy nagyon kellemes, de rövid BBQ-t tölthettem együtt Istvánékkal, néhány magyarral és ausztrállal. Most csak a kilátásban gyönyörködtünk, de igazán megérte a kitérőt, mielött hazajöttünk. Összefutottunk Mikivel, akitől egy hatalmas Astro Boy képpel ellátott pólót kaptam. Miért is? Ennek a története, hogy van egy közös ausztrál ismerősünk, aki rajong ért és komoly vitánk alakult ki, hogy ki lehet egyáltalán jobb, mint Astro Boy a mostani hősök közül. Az új Batman lett kiválasztva, de azóta minden alkalommal, amikor találkozunk, megjegyzem, hogy Astro Boy elég gyengécske. Erre kaptam most ezt a pólót.
Nem sok időt töltöttem a lakásban, ugyanis még mindíg nem nőtt be a fejem lágya, így egy órát Half Life 2-tem, mielött elmentünk volna vacsorázni a Ginghis Khan nevű mongól étterembe. Ennek hosszú története van, mivel eddig legalább 5 alkalommal próbáltunk már ott enni, vizsont vagy nem volt még nyitva, vagy az orrunk elött zárt be, így a mai napra nagyon készültünk. Csodák csodájára most sikerült. Megérte a várakozást. Nem túl olcsó, de egyszer van szülinapom (évente). BBQ all you can eat-et ettünk, amihez neked kell a húsokat, zöldségeket és a szószok kombinációját kiválasztani. Ezt egy víz nélkül akváriumnak tűnő "konyhában", vaslapon megsütik és már eheted is. Nekem még mindíg hiányzik, hogy sóval is ízesítve legyenek az ételek, de ezt lehet orvosolni.
A napot egy kellemes mozival a Spanglish-vel folytattuk, ami közel éjfélkor ért véget. Rég nevettem ennyit. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Voltak benne nagyon életszerű megjegyzések, jelenetek. Az autós, beszélgetős jelenetek, ahol a táj mögéjük volt vetítve, csapnivalóak voltak. Évtizedekkel repítette vissza a filmet technikailag a múltba.
Befejezésül még egy tortát is kaptam.
Nem lehet eseménytelennek nevezni a napot, főleg, hogy azzal tölthettem aki most a legközelebb áll hozzám.
Mindenkinek legalább hasonlót kívánok!!!