Fish Market:
Több kirándulást is megejtettünk mostanság eme piacra, ahol a halak, rákok és egyéb tengeri élőlények megvásárlása mellett a lacikonyhák hangulatát idézve, bár a minőséget szerintem messze túlszárnyalva, helyben elkészítve el is fogyaszthatsz néhány étket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a rántott és grillezett dolgok jobban fogynak, pedig vannak nyers, vagy éppen csak előfőzött, hideg ételek is.
Nagyon különböző emberek járnak ide is, mint ahogy maga a lakosság is nagyon vegyes az országban. A legjobban az tetszett, hogy vannak akik az igazi piknikhangulat megteremtése érdekében, saját tányért, boros vagy pezsgőspoharat, valamint a bele való italt is hozzák és az asztalok egyikén teljesen berendezkednek.
Az ételek közül nehéz választani, mert igazából mindegyik nagyon jó. Itt is, ahogy az már Malájziában is megtörtént, a gyerekkori kedvencem, a lisztbe forgatott királyrák rántva jön be a legjobban. Kagyló, hal, rák mindenféle mennyiségben megtalálható, tehát kalandra fel, próbálj ki mindent!
Mint a legtöbb köztéri helyen, itt is megtalálható a tábla, "Légy szíves, ne etesd a madarakat!". Mivel csak minden második méteren és minden asztalra van kirakva, elég sokan etetik őket. A pofátlanabbak nem is várják meg, hogy esetleg adj neki, hanem, kihasználva, hogy esetleg nem figyelsz kellő képpen, a tányérodból is ellopja, amit ér. A halak etetése nincs tíltva, így a kikötő vize felé nyúló étkezőrészről teljesen jól lehet dobálni a maradékot nekik. Tapasztalataim szerint a rizs a legjobb, mivel a sirályok nem tudják kikapni az egészet a vízből, így a halaknak is jut. Egész nagyokat is lehet látni, bár szerintem egyik sincs több, mint egy kg.

Munka:
Ez egy elég szép kis téma, de valamikor erről is "kell" írnom, így essünk neki.
Továbbra sem adtam fel tervemet, hogy a vendéglátást magam mögött hagyva, ismét a kereskedelemben helyezkedjek el, lehetőleg csokival kapcsolatos tevékenységet folytatva. Nem vagyok egy fanatikus csokifogyasztó, de éveket foglalkoztam csokival és érdekesnek tartom a terméket, valamint ebben már van tapasztalatom, ami segíthet a késöbbiekben, hogy megértsem, miről is folyik a szakmai, angol diszkurzus.
Első bizonytalan lépéseimet a Rosco Fine Food felé tettem meg, amely cég elég hasonló termékkört importál, mint a Féda, ahol a csokis "karrierem" kezdődött. Nem nevezném sikeresnek, mivel minden taktikát és bevált normát félretéve, időpontegyeztetés nélkül, simán besétáltam a kapun és mivel senki nem tudott fogadni (milyen meglepő), csak otthagytam az önéletrajzomat, bízva abban, hogy a megfelelő helyre jut. Nos, mivel ez hónapokkal ezelött történt és kapcsolatfelvétel azóta sem történt, gondolom iktatva lett. A kukába. ;o(
Második próbálkozásom, a Lindt, világon első, kereskedelmi üzletének menedzseri pozíciójára profibbra sikeredett, mivel a tanárunk és az ACE helyi képviselője is segített. Moonyn a CV átnézését, átírását, Szilvi pedig a kisérőlevél megfogalmazását válalta egy kis unszolás után. Még szerencse,hogy ilyen jól megy az angol több, mint egy év után. Ideje lenne ezzel is foglalkoznom egy kicsit, de ez egy másik történet. Szóval minden profin meg volt írva, leellenőrizve, stb, de még nem volt meg az egyedi jellege, amivel felkelti az érdeklődést az rengeteg jelentkező közül. Még volt Fédás főnökömtől tanultam, hogy, ha már kézbeveszik a jelentkezést, ajánlatot és az különbözik a többiekétől az fél siker. Ez a fél siker már megvolt, azonban nehezményezték, hogy csak 28 órát tudok legálisan dolgozni hetente, ezért köszönték szépen, de olyan jelentkezőt választottak, aki a cég terveinek, valamint a folyamatos ellenőrzési, irányítási feladatok ellátásának jobban megfelel.
Ezt követően már jött is a november, december a rendevzényes időszak felpörgésével és a minimális alvási és egyéb tevékenységekre fordítható szabadidővel, ezért a munkakeresés is megállt. Szerencsére erre az időszakra esik a suliszünet is, ami megteremti a lehetőséget a korlátlan munkavállalásra. dolgozz, ha tudsz, amennyit csak bírsz!
Luna Park:
Ez egy elég érdekes téma (nekem), mivel a kezdeti, csak én vagyok magyar felállás olyan szinten változott meg, hogy volt olyan rendezvény, ahol a 15 munkásból a supervisor és még két kolléga volt nem magyar. Volt is belőle sértődés, mivel az akkor új supervisor közölte, hogy ez egy angol nyelvű ország, angol nyelvű cége, ahol a vendégek és munkások nagy része is angolul kommunikál, ezért elvárja, hogy amikor más nyelvet beszélők is vannak a társaságban, az angolt használjon mindenki. Az "I understand your problem, b***d meg." ugyan mosolyt csalt a 12 magyar arcára, de a supervisor nem igazán értékelte, ezért amint lehetett hazaküldte a csapatot.
Egyébként is furcsa, hogy én elég toleráns emberke hírében állok, de az utánam jött supervisorok utasításait valahogy nehezebben teljesítettem, mint a "régi" főnökökét. Ez akkor is így van, ha az esetleg jobban képzett, több tapasztalattal rendelkező, mint az előzőek. Az idő azonban nekik dolgozott, így pár hét után, legalábbis aki megmaradt, nagyon jó csapatot képzett velünk. A Luna Park mellesleg nem a "normálisak" gyűjtőhelye. Ez nem csak a tengeren túli diákokra, munkásokra vonatkozik, hanem az ausztrálokra is. Vannak akik cirkuszban, majd kaszinóban dolgozva járták a világot, van aki férfi létére, férfi szerelmét követve, röpke 5 évet élt Indiában és még van néhány "örült" a vezetőségben.
Amikor én kezdtem, az öntömlyénezésnek még a látszatát is kerülve, 10-15 fős csoportokból választottak ki 2-3 embert, hogy dolgozzon a Clifford Wallace ügynökséggel. Decemberre ez odáig fajult, hogy aki csak jelentkezett és nem volt valami extrém kifogásolhatóság a megjelenésében, angol tudásában, azt felvették. 450 felszolgáló dolgozott az ügynökségnek és szinte folyamatosan volt munka. Ez egész karácsony napjáig tartott, amikor is annyira megállt a rendezvényezés, hogy a mai napig talán 2 rendezvény volt, amire hívtak minket, kb. 7-10 embert. A többiek vagy eltudtak helyezkedni máshol, vagy azóta is munkát keresnek. Nem is várható változás február végéig, március elejéig. Néhány emlékezetes pillanat:
*Vasárnapi munka. Mindenki töri magát, hogy vasárnapra osszák be, mivel dupla pénz. Egyik ilyen alkalom során megérkeztem egy német kolléganőmmel 10re, hogy akkor mi most itt vagyunk, tessék nekünk munkát adni. Senki nem tudta, hogy mit kezdjen velünk, ezért nettó $23 ért elkezdték rendberakatni velünk a tányéros, evőeszközös raktárt, addig, amíg kiderül, hogy miért is kellett konkrétan bejönnünk. Ez eltartott délután 4ig, amikor is nekem el kellett jönnöm, mert 5től kezdtem egy másik helyen. Szeretem a jól szervezettséget. ;o) Mindegy, több, mint $180ér kellemes elbeszélgettünk, mivel nagyon nem törtük magunkat.
*60-as évek bulija. Ez nekem nagyon bejött, mivel mindenki Grease stílusban érkezett, sokan Elvis hajat viseltek és folyamatosan jobbnál jobb Rock 'n Roll számok mentek. Alig voltak 600an. Induláskor néhány motoros az asztalok között motorozott, a csajok pedig féloldalasan ülve a hátsó részen, hatalmas nyalókákat dobált a vendégek közé. Régi hanglemezeket formáló papíralátétek és fagyishake járt minden vendégnek.
*Legalább ilyen hangulatos volt egy közel 1500 fős állófogadás, ahol a vendégeknek fehérben kellett jönniük. Az est legérdekesebb része az volt, amikor a szinpadon csillogó ruhában fellépő táncosra vetítették a lézerfényeket, ami a ruhán tükröződve az egész hangár nagyságú területet betöltötte. Leírva nem egy nagy kuriózum, de mivel ilyet még sehol máshol nem láttam, nekem nagyon bejött.
*Egy másik vacsorával egybekötött fogadáson, minden asztalon hatalmas jégszobor állt, ami alatt egy műanyag edény helyezkedett el, hogy az olvadáskor keletkező vizet összegyűjtse. Mivel az edények kicsinek bizonyultak, egy-két asztal már a vacsora felénél kisebb tavacskára emlékeztetett, aminek a vizét a terítő a vendégek ölébe továbbította. Ötlet, ahol tele van az edény és vizes az abrosz, szedjük le a jégszobrokat. Ez rendben is lenne, csak azt nem tudta senki, hogy a műanyag edények annyira lágyak, hogy amint felemeled, valamelyik irányba megroppan és az egyébként is morcos vendégek ölébe zúdul a 4-5 liter víz. Ezt elég kevesen vették jó néven az kosztümben, öltönyben, megjelent népek közül. Sűrü bocsánatkérések és teljes asztalcsere után azért lecsillapodtak a kedélyek.
*Decemberre mindenki, nem csak a magyarok kezdtünk elfáradni, türelmetlenek lenni. A vendégek kedves felmenői, családtagjai is gyakra voltak emlegetve, nem éppen nyomdafestéket tűrő jellzőkkel. Sok olyan rendezvény volt, ahol kezdőkkel dolgoztunk együtt, akik nem igazán látták meg a munkát, és még meg is sértődtek, ha ezt szóvátetted, így kicsit klikkesedés alakult ki a régiek és az újak között. Igazi "idiótának" vagy vérprofinak kellett lenned, ha el akartad érni, hogy a régiek "befogadjanak". Egyik magyar kolléga a rettenetesen flegma hozzáállásán kívül a következő párbeszéddel lopta be magát a szívünkbe. A történet azzal kezdőtött, hogy az italok ingyen vannak és a vendég a bártól pár lépésnyire elejtette és összetörte a pezsgőspoharat a táncparketten. Ezt követően visszajött a bárhoz, ahol Szabival találkozott.
Vendég: -Kérnék szépen egy pohár pezsgőt.
Szabi: -Önnek nincs több.
V: -Hogy-hogy? Miért?
Sz: -Sajnos nincs papírpoharunk.
V: -Tessék? Nem értem?
Sz:- Tudja mit, itt van egy, aztán nyugodtan törje össze megint.
Mindezt fapofával.
A másik pedig Mr. Lazar, aki nem Angol, hanem londoni. Ebből kifolyólag (ugyan nem lehet tökéletesen érzékeltetni a kiejtést) az ő neve max a kocsmában Mr. Lazar, őt Mr. Lazaaa-nak "kell" hívni. Mellesleg a királyi családnak is dolgozott rendezvényein és a maga közel 50 évével még mindíg "világcsavargó". Egyébként rajta kívül csak nagyon kevesen ejtik ki helyesen a családnevemet.
A harmadik Matthew, aki új-zélandi és egy hatalmas gyerek, mókamester és bohóc egy személyben. Kicsit magamat látom benne, csak én már nem tudom, vagy szoktam ennyire elengedni magam. Egy elég neves reklámcégnek dolgozik, de mellékesként hétvégi rendezvényeket is elválal. A távozó vendégek háta mögött, egyenruhában vállon átfordulás után Rambo tartásban levegőgéppuskát szorongatva ratatázás csak az egyik dolog, ami miatt mindenki megszerette. Mellesleg még minimális vendéglátós tapasztalata is van, ami nem mindenkiről mondható el.
Van még néhány ausztrál akivel tartjuk a kapcsolatot, de ők nem annyira "különlegesek", csak szimplán idióták.

Azt hiszem ennyi most elég is lesz, mivel megint megkapom majd, hogy olyan hosszú, hogy inkáb bele sem kezdetek az elolvasásába.