kedd, július 10, 2007

Telnek a hetek és csak azt veszem észre, hogy Júniusban egyetlen bejegyzés sem került a blogba.

Az időjárás, hogy olyan témával kezdjem, amely mindenkinek felcsigázza az érdeklődését, hűvösre fordult. Finoman szólva az esetek nagy többségében rohadt hideg van és ez van kombinálva esővel. Persze nincs olyan hideg, mint télen Európában, de azért, ha hozzá vagy szokva, hogy 15°C alá elég ritkán megy a hőmérő higanyszála, a 5°C is igen hideg. Több, mint egy éve költöztünk ebbe a lakásba és anno nem okozott gondot, hogy nincs fűtés. Most azon gondolkozunk, hogy kellene egy második hősugárzót is venni, mivel azzal az eggyel, ami most van, vagy a nappalit, vagy a hálószobát fűtjük.

Az étteremben minden a szokásos, megőrítenek a vendégek. ;o)) Eljönnek egy kerthelységes étterembe vacsorázni egy kisszoknyában, valamint egy újatlan felsőben. Ez nem is lenne probléma, de egész este nyűgösködnek, hogy hideg van. Nem is értem, talán a tél miatt. A legjobb, mikor az utolsó asztal rákezd, hogy ők legalább olyan jó vendégek, mint a többi, vegyem el a másik asztaltól a hősugárzót és adjam nekik. Arra a kérdésemre, hogy ő, mint jó vendég, mit szólna, ha fordíva esne meg a dolog és elvinném egy másik jó vendég részére a hősugárzóját az asztaltól, csak gyilkos tekinteteket kapok válaszul.
Új, vagy legalábbis a blog szempontjából új kolegám Botond lop némi életet az étterem életébe. Ketten azért csak sikerül elérnünk, hogy a személyzet többi tagja, meg a vezetőség is a röhögéstől sírva könyörög, hogy nehogy több magyart vegyek fel, mert így is botrányos a viselkedésünk. Persze, van amikor nem éppen jókedvükben közlik ezt, de azért ez ritkább. Néhány eset:
Botond asztala megérkezik, csak ázsiai vendégek. Mit is jelent ez? Annyi a borravalónak. Ha nincs borravaló, legalább magadat szórakoztasd. Szóval Botond kiviszi az asztalhoz a vizesüveget, majd egy rövid előadást tart, hogy ez bizony egy teljesen új termék az ausztrál piacon, spanyol vodka. Nagyon gyenge, és szinte az ízét sem lehet érezni. Az egészben a legjobb, hogy az étterem vezetősége felismeri az igazán jó vendégeket, így ezen ital egész este ingyen kerül majd a vendégek asztalára.
Ez csak egy eset a sok közül, de már szállóigévé vált, hogy "Of course, Botond again."
Egyik este Botond felkapta a vállára a vendéget és körbevitte az éttermen. Következő nap valahogy szóbakerült ez a vendégekkel és megigértették velem a lánybúcsuztató vendégei, hogy a mennyasszonyjelöltet is hasonló bánásmódban részesítjük. Botondot be is avattam, hogy mit kellene tennie. Öreg vagyok én már az ilyesmihez. ;o)) Szóval az asztal fizet és mennének fel az emeletre a Night Clubba táncolni. Botond megkérdezi a csajt, hogy táncolnána-e vele. Persze. Erre Botond egy hanyag mozdulattal a vállára kanyarítja a csajt és elindul vele az emeletre. Eddig minden rendben is lenne, azonban a lépcsőfordulónál éppen nyomul be egy fél tucat rendőr, meg a Licency, hogy ellenőrizzék a helyet. Megfelelünk-e az RSA és a biztonsági előírásoknak. Ugyan a rendőrök nem szóltak semmit, de a Liceny nem volt valami boldog. Nincs is azóta emelgetés.
További magyaros megoldások, a hidegre:
Azért nincs több hősugárzó, hogy többet igyanak a vendégek. Hány kancsó Sangriát kér? Meg tudom úgy is rendelni, hogy ne legyen benne jég.
Hősugárzóból ugyan nincs több, de egy szeretetteljes öleléssel fel tudom dobni a napját, hogy ne fázzon.
Más. Kedvencem, hogy amennyiben két magyart egymás mellett látnak és még esetleg hasonló frizurájuk van, jelen esetben kopaszok, akkor egyből megkérdezik, hogy testvérek vagyunk-e. A válasz természetesen igen, de kétpetéjű ikrek vagyunk és a másik lánynak született, de csak úgy kaptunk itt munkát, ha mindketten fiúnak öltözünk. Persze ez szemkikerekedés okoz, amin mi elég jól szórakozunk. Csak az a baj, hogy egy idő után már ez is unalmas.

Sajnálatos eset történt, ami remélem okulás lehet többeknek. A harmadik emeleti lakásunkat, ami egy négy emeletes tömbben van, tolvajok látogatták meg. Fel, le, vagy éppen átmásztak egy másik erkélyről azt nem tudni, de tény, hogy az erkélyajtó nem volt bezárva, csak becsukva, így amíg a hálószobában aludtunk, a nappaliból elvitték a készpénzt és az irataink nagy részét. Szerencsére mást nem vittek el, de az iratok pótlása, a belépőkártyák cseréje, valamint a készpénz együttesen $1000 veszteséget jelent. Még jó, hogy előző este szétosztottam a borravaló nagy részét, így az nem volt nálam. Volt olyan lakás, ahol nem voltak otthon, így a bejárati ajtón át távoztak, mégpedig jóval több értékkel, mint tőlünk.

Még az időjárásra visszatérve, csak annyit, hogy Botonddal elmentünk horgászni Cottage Point-hoz. Béreltünk egy csónakot is, azonban egy szerencsétlen halat sem fogtunk. A nap legjobb pontja így a napozás maradt, ami összehasonlítva a mostani időjárás adta lehetőségekkel, szinte hihetetlen, hogy csak egy pár hete volt. Mint kiderült azon időszakban, amikor a csónakot lehet bérelni, szinte nem is lehet halat fogni. Ez ám az üzlet. Kiadod a csónakot a horgászoknak, amikor tudod, hogy nem lesz kapásuk. Csak visszajön az az idióta, hogy legközelebb is próbára tegye a szerencséjét. Biztos jobban fog menni legközelebb. ;os

Megint jó hosszúra sikeredett és lenne még miről írni, de azt már csak a következő levélben.

2 megjegyzés:

Eszti írta...

Egesz viccesen alakul az eleted mostanaban, leszamitva a betorest persze. Ha van meg sztorid az etterembol, akkor ne fogd vissza magad, a most emlitettektol gurultam a rohogestol :)

Fiziék írta...

Megértelek! Vendéglátásban (hotel recepció) dolgozom itthon Mo.-n,és tudom, hogy igencsak furcsa állat a vendég:-) De hát belőlük élünk, így hát mosolygunk és próbáljuk attól még jól érezni magunkat és néha sikerül is. Természetesen mindig van kivétel;-)