Mikiről és a vele kapcsolatos eseményekről fogok írni, ahogy azt már korábban jeleztem. Egy kis emlékezet-frissítésként ő volt a munkatársam és lakótárasam valamivel több, mint egy évig. Úgy gondolom, hogy a rokonok, ismerősök és barátok félvilágnyi távolsága miatt itt szorosabb barátságok alakulhatnak ki, mivel igen kevés emberre számíthatsz igazán. Nem merném állítani, hogy Mikire mindíg lehet számítani, hiszen legalább olyan link, mint én, de ha gáz van azért tudom, hogy ki az első szám akit megpróbálok felhívni. ;o)

Kicsit természtesen az én dolgaimra és elképzeléseimre is vetítem következőket, de ez engedtessék meg nekem. Szóval az egész úgy indult, hogy a kiérkezésem első hetében beballagtam a Double Bay-ben található és akkor még üzemelő Hungarian Steak House-ba. Na ekkor még nem jött az isteni felismerés, hogy micsoda barátság lesz, de pozitív jelnek vehetem, hogy felvettek.

Teltek múltak a hetek, míg egyszer csak úgy alakúlt, hogy én lakótársakat, a Sanyi (szintén volt kolega) és Miki pedig lakást keresett. Nálunk csak egy hely volt biztos és mire a másodikról is kiderült, hogy szabad lesz, addigra Sanyi talált magának szállást, így csak Miki költözött. Következtek az eseménytelen, boldog munkás hetek. Az együttlakás újabb tapasztalata volt, ami inkább csak egy megerősítése egy régebbinek, hogy a csajok jobban ragaszkodnak egy olyan pasihoz, aki le sem .... őket, mint ahhoz, aki a tenyerén hordozza őket. A női olvasótábor hatalmas felzúdulása ellenére, ha mélyen magukba néznek, belátják, hogy van benne valami. Ez csak általánosítás, de ha harcolni kell egy pasiért, az nagyobb kihívás, mint amikor a pasi próbál megtenni mindent. Ez azért volt érdekes, mert független a nációtól. Ezen kis kitérő, valamint a hetek előrehaladtával rájött Mikire az őrület, hogy a sulija befejeztével hazamegy 2 hétre Mo-ra és utána a Central Queensland University Gold Coast-on található intézményében fog tanulni.

Felvetődött a kérdés, hogy miért éppen Gold Coast, mikor itt fix munka van, haverok, akik közül néhányan éppenséggel szintén a CQU diákjai, valamint normális lakás. Na, itt jön az általánosítás, Miki válaszából. Sokan jövünk ide, hogy találjunk itt valamit. Nem tudod megmondani mi az amire vársz, mit akarsz meglelni itt, de nem találod. Ekkor jön az érzés, hogy menni kell. Van aki felpakol és van aki belátja, hogy általában nem a hellyel és az idővel, hanem saját magaddal nem vagy kibékülve. Nekem is volt ilyen időszakom, mikor azt gondoltam, hogy Perth másabb és talán jobb lenne, mint Sydney, ahol már van munkám, néhány ismerősöm, elboldogulok a városban, hogy mi, hol van és még sorolhatnám. "Szerencsére" akkor már béreltem a lakást és nem igazán szerettem volna elbukni a depositot. Legalább van mire fogni, mert lehet, hogy csak a szám jár és nem is mertem volna belevágni. Lényeg a lényeg, hogy megvoltak a búcsúbulik, Miki összecsomagolt és jó barátokhoz méltóan ketten indultunk neki Tigris (Miki volt kocsija) első üléseiben a Gold Coastig vezető útnak.

Az utazás szép kis kihívás volt a maga 15 órájával, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy kifogtuk az évszázad esőjét egy olyan kocsival, amiben nem ment a légbefúvó-ventilátor. Magyaros leleményességgel megoldottuk, hogy egyikünk vezetett, a másik pedig a félig lehúzott ablak elé törölközőt tartott, hogy a hátsó ülésre is felhalmozott cuccok ne ázzanak teljesen szét. Működött, hiszen élve leérkeztünk, bár erre nem mertem volna akkor nagyobb összeggel fogadni, pláne, amikor láttam, hogy a személyautók döntő többsége az autópálya felüljárója alatt próbálja kivárni az égszakadás végét. Mellesleg Mikiben már félúton felmerült, hogy talán mégsem Gold Coast a megoldás.

Meg kell hagyni, hogy Gold Coast számomra inkább Cold Coast-ként marad meg az emlékezetemben, mivel az időjárás nem örvendeztetett meg valami verőfényes napsütéssel.
Miki beiratkozása az egyetemre elég gyorsan ment, így maradt időnk lakásnézésra. El vagyok keseredve. Az árak még a felét sem érik el, mint itt Sydney-ben. Bútorozott, nappali +2 szobás lakást már $200 körül lehet bérelni a belvároshoz közel. Itt ez a $400-500-t is eléri. Mindkét ár heti viszonylatra értendő.

Az egyik legjobb része az ottartózkodásomnak az volt, hogy megismerkedhettem Jocóval és Juliussal. Juliust a primpostán keresztül ismerhettem meg, fergetegesen jópofa írásaiból és nagyon szerettem volna vele személyesen is találkozni. Gold Coast, Toowomba nem éppen szomszédos egymással, de az utazás fáradalmai megétrék. Nagyon jó fej személyesen is és Mikinek is azonnal próbált segíteni. Szállás tekintetében Jocóhoz irányított minket, aki Gold Coast-on lakik. Átmeneti szállással tudtak segíteni Mikinek, de ez is jó volt, hiszen nem kellett azonnal beleugrani egy lakásbérlésbe, hogy ne kelljen turistaszálláson maradnija. Mind Julius, mind Jocó életútja olyan történetekkel, eseményekkel van tele, hogy simán folytatásos teleregényt lehetne írni belőle. Nagyon örülök, hogy megismerhettem őket, hiszen ők is rácáfoltak arra a sztereotípiára, hogy a magyarok csak átvágják, lehúzzák egymást és ne is számíts azokra akik már régebben kint vannak itt. Ha normálisan állsz hozzá a dolgokhoz és nem akarsz semmit, amit magad is el tudsz, vagy el tudnál intézni és nem követelőzöl, sokan maguktól ajánlják fel a segítséget.

Nekem eddig tartott Gold Coast, mivel vissza kellett jönnöm dolgozni. A repülőjegy akkor még komoly $79 volt, de most már akár $29-ből is megúszhatod +adók. Miki még néhány napot maradt, mire kijelentette, hogy ennyi elég is volt a belevágok az új életembe fejezetből és visszaköltözött Sydney-be. Szép kis helyzet alakult ki ezzel, amiről már régebben írtam, hogy a normálisan négy fő számára berendezett lakásban heten laktunk. Hol vannak már azok a régi szép idők. ;o)

Tigris, Miki és még további négy fő (Frida, Heni, Krisztián és egy amerikai koleganő) társaságában kellett levonnunk a következtetést, hogy itt még a rendőrök sem olyanok, mint otthon (általában). Történt ugyanis, hogy a Luna Parkban elég későn fejeztük be a munkát, így Miki jóindulatát kihasználva hatan préselődtünk be Tigrisbe. ment a hülyéskedés, hogy ha most kapna el a rendőr, akkor mondhatnánk:- Háááát, de kedves, tekintetes biztos úr, hodjjan kápcsoltunk vóna be magunkat a hátulsó ülésen, ha csak 3 bittonsági övet szereltek be furmányosan a gépjárműbe, osztan mi négyen vagyunk.Ezen jót mulattunk, valamint a minden mindegy és a jókedv fokozása alapon a Harbour Bridge-en a szaggatott vonal újrafestéséhez kitett bójákat kerülgettük. Az éppen pirosra váltó lámpán való áthaladásunk tehette fel a pontot az íre, ugyanis felvillant a kék lámpa és megállítottak a rendőrök. Külöm jó pontnak értékelhették, hogy Miki azonal kiszált a kocsiból, ami itt egy kisebbfajta öngyilkossági kisérlettel is felér, hiszen ha nem is annyira, mint az USA- ban, de itt is paráznak a rendőrök a támadástól. Mint kiderült Miki egy sört is sikeresen legurított indulás elött (ez itt legális) és gyorsan is mentünk. Ekkor már ment a kalkuláció, hogy a $650-t érő kocsiban a be nem kapcsolt biztonsági övek $700 fejenként és akkor még a többiről nem is volt elképzelésünk sem. Hosszas beszélgetés után megszületett a döntés. Valakinek ki kell szállni a kocsiból és gyalog folytatni az útját, a többieknek meg viszlát. Ennél többe sohase kerüljön a szabálysértés. ;o)

Megfogadtuk már párszor, hogy mindkettőnknek lesz kulcsa a másikhoz Miki kiköltözése után, de ez még most sincs így pedig már a miénkből és a Mikiéből is zárata ki magát valaki. Mikiéknél szerencse, hogy "csak" az elsőn laknak, így Konzerv (Suzuki típusú terepjáró) tetejéről, amire egy szerényajtót fektettünk, hogy ne szakadjon be, valamint az erre helyezett székről már öltönyben is be lehet mászni az ablakon. ;o) Nálunk azért általában az öt ember közül valakinek van kulcsa, csak ki kell várni, hogy az hazaérjen.

Az utolsó eset tegnap történt, mikor is elhatároztuk, hogy elhozunk egy 2méter*1,5méteres bútorlapot Konzerv tetőcsomagtartóján Double Bay-ből a belvárosba úgy, hogy a rögzítéshez csak a hangfalakhoz használatos kéteres kábel egy erét, valamint némi szigetelőszallagot használtunk. Voltak mókás és kevésbé mókás pillanatok, de megérkeztünk és senkinek nem esett baja. Azon kívül, hogy ha egy rendőr megállít, maga a szállítás sem volt éppen biztonságosnak nevezhető, akkor sem, ha kézzel is tartottuk a bútorlapot, valamint még útközben jutott eszünkbe, hogy Miki "sikeres" autóvezetés vizsgája következtében csak "L" jogsija van és nem vezethetne felügyelet nélkül, nekem pedig a kocsimban maradtak az irataim.
Mára ennyi, de hamarosan írok még.